Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-70
70. országos ülés 1902 törvények és rendeletek tárának megvásárlására, megvételére kötelezte a törvényhatósági tisztviselőket, hatályon kivül helyeztessék. (Helyeslés balfelöl.) Kérem javaslatom elfogadását. Elnök. T. ház! Itt azt a megjegyzést kell tennem, hogy a t. képviselő ur felszólalásával megelőzte a tárgyalási sorrendet, a mennyiben az ő felszólalása és az indítvány, a melyet esetleg ennek kapcsán benyujtott, — nem vettem jól ki, nyujtott-e be indítványt — figyelembevételének a legközelebbi tétel tárgyalásánál lesz helye. Most a hivatalos lap költségeinek tárgyalása van soron, ez elkerülte a figyelmét. A tett reflexiók nem ennél a tételnél, hanem a következő tétel tárgyalásánál jönnek figyelembe. Kende Péter: Bocsánatot kérek, a jegyző szólitott fel, azért szólaltam fel. Elnök: Kérem, nem megrovásként mondottam, csak figyelmezetetéskóp. Az előadó ur kíván szólani. Jakabffy Imre előadó : T. ház! A hivatalos lap tételénél uj kiadást képez az »Országgyülési Értesitő« költségeinek fedezésére felvett 22.000 korona. A mi ezen összeg nagyságát, czélját és rendeltetését illeti, azt már a költségvetési vita kezdetén bátor voltam ismertetni. A költségvetés szerkesztése alkalmával még nem volt ez megállapítható, és igy ez az összeg a költségvetésben előirányozva sem lett. Kérem ennélfogva a t. házat, hogy ezt a többkiadást elfogadni és a költségvetésbe beállítani méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Maga a tétel, t. i. a 29.600 korona tétel, melyet a pénzügyi bizottság indítványoz, nem lett megtámadva. Gondolom tehát, kijelenthetem, hogy a ház azt elfogadja. Lázár Árpád jegyző (olvassa) : Távirati kiadások 50.000 kor. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Útlevelek kiadásával járó költségek 11.320 kor. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Országgyűlési képviselők választása és a választók névjegyzékének kiigazítása alkalmával felmerülő költségek 40.000 kor. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Katonai előfogati dijpótlékokra szükséges költségek 19.000 korona. Illyés Bálint: Szalay László! Szalay Lászlő: T. ház! Az igen t. miniszterelnök ur specziálitását képező formuláktól eltekintve, ez idő szerint a hangzatos jelszavak korszakát éljük. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) E jelszavak ugy a parlamentben, mint azonkívül, szóval egész közéletünkben korlátlan hatalommal uralkodnak. Ezek a jelszavak kivétel nélkül hangzatosak és tetszetősek, kivétel nélkül mindmárczius li-én, kedden. 181 annyian az ország érdekével és a nép jólétével foglalkoznak. Ezeket a jelszavakat hallván és olvasván, méltán azt hihetnők, hogy Magyarország egy ideálisan boldog ország, melynek kormánya és parlamentje nemes és magasztos feladatát átérezve, tisztán és egyedül az ország jólétével és a nép érdekével foglalkozik; hogy ebben az országban a nép érdekében hozott törvényeket a nép érdeke feletti kiváló gonddal és őrködéssel hajtják végre. És a tények mégis mást bizonyítanak, mert ha országunk viszonyait elfogulatlanul tekintjük, arra a lesújtó következtetésre jutunk, hogy ezen tetszetős és hangzatos jelszavak csak a levegőben röpködnek, de a gyakorlati életbe átvive egyáltalában nincsenek; hogy azok sem a törvényhozást, sem a kormányzati szellemet át nem hatják. Ilyen tetszetős és hangzatos jelszó többek közt a földmiveléssel foglalkozók, különösen pedig a kisgazdák érdekeinek előmozdítása. E jelszavak ellen azonban azok vétenek legtöbbet, a kik azokat leggyakrabban hangoztatják. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ez alkalommal nem kívánok részletesen foglalkozni a földmiveléssel foglalkozók és a kisgazdák helyzetével, hanem csakis abban az irányban és vonatkozásban kívánom ezt mégtenni, a mennyiben összefüggésben áll a katonai előfogatok ügyének jelenlegi állásával. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Hogy ha a katonai előfogatok kezelésére vonatkozó szabályokat megismerni kívánjuk, kénytelenek vagyunk visszamenni abba a korba, melyre mindnyájan fájdalommal és a szégyen érzetével emlékezünk. Szégyen bevallani, de tény az, hogy a katonai előfogatok ügye ma is az osztrák időben, az elnyomattatás legsötétebb korszakában kibocsátott szabályzat alapján intéztetik. Ha meg akarjuk ismerni ezeket a szabályokat, akkor a »Landes Gesetz- und Kegierungsblatt für das Kronland Ungarn« czimü lapot kell forgatni, a melyben megtalálunk egy hirdetményt, a melynek czime a következő: »Hirdetmény a császári teljhatalmú polgári biztostól 1850. évi február 6-áról, melyben Magyarországon a közügyet illető előfogatok iránti ideiglenes határozatok feljegyzése foglaltatik.« Szégyen ez ugy az országra nézve, mint az eddigi kormányokra nézve, hogy a mai időben, az alkotmányos éra visszaállítása után 35 év múlva is mindig a »Landes Gesetz- und üegierungsblatt* lapjait kell forgatni, ha meg akarjuk ismerni az e részben fennálló szabályokat. Ezeket a szabályokat, ezt a bizonyos hirdetményt a ház t. tagjai talán már nem is tudják, a tejhatalmu volt császári biztos polgári ügyekben: »G-eringer« tette közzé. Ebben a következők vannak: A 4. pont azt mondja: »az előfogat szolgáltatása közös kötelessége minden hazai polgárnak, a ki alkalmas vonómarhával bir.« Ali. pont kimondja, hogy ha a felállított
