Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-70
182 70. országos ülés 1902 márczius 11-én, kedden. közönséges elvek szerint előfogati szolgálattal tartozó ennek eleget tenni nem akarna, abban az esetben az ő költségére más előfogat rendelendő, A 14. pont azt mondja, hogy a fizetés állomásonkint, vagyis 8000 bécsi folyó ölenkint, minden befogott lóért egyenkint történik. A 16. pont kimondja, hogy az előfogati szolgálat rendszerint csak egy állomásra vehető igénybe és ettől csakis oly esetben van. eltérés engedve, ha községek előfogatni állomások közelebb nem találhatók. A 19. pont szerint az előfogatos köteles, ha kívántatik, saját és a helyben divatozó szerkezetű kocsiját széna- vagy szalma-üléssel az utas rendelkezésére adni. a miért ez neki megtérítés fejében egy ló diját fizeti. A 20. jiont azt mondja, hogy az utasok, vagy a kik az előfogatot igénybe veszik, óvakodjanak az előfogatos jogainak minden megsértésétől és az eló'fogattal való minden visszaéléstől szigorú felelősség és az elkövetett hibájokból eredő minden kár megtérítésének terhe alatt. A 22. pont azt mondja, hogy: a közigazgatási ügyekben utazókra nézve az előfogati dij egész Magyarországon minden befogott egyes lótól állomásonkint 15 ezüst krajczár. Ezeket a szabályokat ismertetve, konstatálom, hogy ezek, a mennyiben az előfogatot szolgáltatóknak jogaira vonatkoznak, megtartva nincsenek, de igenis, érvényesítve vannak, az előfogatot szolgáltatók kötelességei. Hogy miként kezeltetik Magyarországon ez időszerint a katonai előfogatok ügye, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) erre nézve azt hiszem, mindenki, a ki a vidéki viszonyokat ismeri, szomorú tapasztalatokat gyűjthetett. Nagyon természetes, hogy mindazok a sérelmek, visszaélések, a melyek ezen a téren előfordulnak, okmányszerűen nem állapithatók meg. be nem bizonyíthatók, mert az a szegény fuvaros esetleg a visszaélést inkább elszenvedi, mintsem idejét a hatósághoz való hasztalan szaladgálással töltse, keserűségét a kebelébe rejti és nem tesz ellene semmit. Az ügy iránt érdeklődvén, mégis alkalmam volt néhány adatot hivatalos megállapítás alapján kikutatni. Ezeket leszek bátor a t. ház előtt előadni. Ez adatokat Kassa város rendőrkapitányi hivatalában szereztem és a ki érdeklődik iránta, a hivatalos aktákból is meggyőződhetik ezek valóságáról. Történt 1899-ben, hogy bizonyos Lindner József kassai lakos panaszt tett a kassai rendőrkapitányság előtt, hogy daczára annak, hogy az ő fogata Budamérig lett kirendelve, a katonaság az ő kocsisát és fogatát Lemesig tartotta, szolgálatban. Ugyanezen alkalommal Szveda András, Kozák János, Wachsman Jakab, Bujovszki Ferencz, Kasper János, Reitzner Félix, Homoky Mihály hasonló panaszt adtak elő. Elpanaszolták ugyanis, hogy fogataikat a kirendelt állomásig teljesített szolgálaton túl is-szolgálatban tartották, és a nagyobb távolságért nem részesültek a megfelelő dijakban. E panaszok folytán a kassai rendőrkapitányság átirt a VI. hadtestparancsnoksághoz, melytől azt az értesítést kapta, hogy az eljárás megindittatott ugyan két esetre nézve, a többi esetekre nézve azonban a III. honvédkerületi parancsnoksághoz lettek az adatok áttéve. Kis idő múlva értesítette a hadtestparancsnokság a rendőrséget, hogy az előfogatoknak a hosszabb távolságra való igénybevétele azért vált szükségessé, mert a katonaság időközben máskép rendelkezett és ezzel az ügy be volt fejezve. A honvédparancsnokság hasonlókép felelt a panaszokra és azt mondta, hogy igenis igénybe vétettek, mert szükség volt rájuk és egyidejűleg az ezredkezelő irodába berendelte a fuvarosokat a nekik járó illetékek utólagos kifizetésere. Ezek megkapták ugyan a pénzüket, de az utánjárással megint egy napot vesztettek. Hasonló panasz fordult elő 1897-ben. Bükki József panaszolja, hogy Szina helyett Hidasnémetibe kényszeritették a kocsisát és bog}' ott a lovakkal utnélküli mezőkön kellett járni, miért is lova megbetegedett és meg is döglött. Smidt József szintén panaszkodik, hogy kényszeritették a fogatát fenyegetéssel. Hasonló panaszt tett idb Murankő Pál, a ki azt is panaszolja, hogy lovait túlságosan megterhelt szekérbe fogták be és mivel a lovak nem tudták megmozdítani, a katonák kínozták őket. A kajntányság átirt a hadtestparancsnoksághoz, mire visszafelelt a parancsnokság, hogy mivel ez a jaanasz beigazolható nem volt, semmiféle intézkedést nem tesz. Még 1901-ben is előfordult egy ilyen jaanasz, mely közölve lett a VI. hadtestparancsnoksággal, mely azonban ezen ujabb esetben a hatóságot még csak feleletre sem méltatta. Ezekből az esetekből megállapítható, hogy a mai kormány még ezt az 1850. évi rendeletet sem respektálja, hanem sokkal nagyobb megterheltetésbeu részesülnek azok, a kik ezen kötelezettséget a hatósági kényszer és a katonaság eljárása folytán teljesíteni kénytelenek. Ezért az országban általános az óhaj, hogy a katonai előfogatoknak ezen ügye immár egységesen és a magyar törvényhozás által a magyar állam méltóságának megfelelően rendeztessék. E tekintetben Kassa város tanácsa a honvédelmi miniszter úrhoz konkrét kérelemmel és javaslattal is lépett, illetve bejelentette azt a szándékát, miszerint ő a katonai előfogatszolgáltatási ügyet a maga törvényhatósága területén szabályrendelettel kivánja rendezni. Erre a kérelemre 1898. évi június 11-én a honvédelmi miniszter ur a következő feleletet adta, illetőleg a következőkről értesítette a városi tanácsot: értesiti, hogy a katonai előfogat tekintetében szabályrendeletet a belügyminiszternek 1.898, évi június l-jén kelt és a honvédelmi miniszter által is helyeselt véleménye szerint azért nem szükséges alkotni,