Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

182 70. országos ülés 1902 márczius 11-én, kedden. közönséges elvek szerint előfogati szolgálattal tartozó ennek eleget tenni nem akarna, abban az esetben az ő költségére más előfogat rende­lendő, A 14. pont azt mondja, hogy a fizetés állo­másonkint, vagyis 8000 bécsi folyó ölenkint, minden befogott lóért egyenkint történik. A 16. pont kimondja, hogy az előfogati szolgálat rendszerint csak egy állomásra vehető igénybe és ettől csakis oly esetben van. eltérés engedve, ha községek előfogatni állomások köze­lebb nem találhatók. A 19. pont szerint az előfogatos köteles, ha kívántatik, saját és a helyben divatozó szer­kezetű kocsiját széna- vagy szalma-üléssel az utas rendelkezésére adni. a miért ez neki meg­térítés fejében egy ló diját fizeti. A 20. jiont azt mondja, hogy az utasok, vagy a kik az előfogatot igénybe veszik, óva­kodjanak az előfogatos jogainak minden meg­sértésétől és az eló'fogattal való minden vissza­éléstől szigorú felelősség és az elkövetett hibá­jokból eredő minden kár megtérítésének terhe alatt. A 22. pont azt mondja, hogy: a közigaz­gatási ügyekben utazókra nézve az előfogati dij egész Magyarországon minden befogott egyes ló­tól állomásonkint 15 ezüst krajczár. Ezeket a szabályokat ismertetve, konstatá­lom, hogy ezek, a mennyiben az előfogatot szol­gáltatóknak jogaira vonatkoznak, megtartva nin­csenek, de igenis, érvényesítve vannak, az elő­fogatot szolgáltatók kötelességei. Hogy miként kezeltetik Magyarországon ez időszerint a ka­tonai előfogatok ügye, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) erre nézve azt hiszem, mindenki, a ki a vidéki viszonyokat ismeri, szomorú ta­pasztalatokat gyűjthetett. Nagyon természetes, hogy mindazok a sérelmek, visszaélések, a melyek ezen a téren előfordulnak, okmányszerűen nem állapithatók meg. be nem bizonyíthatók, mert az a szegény fuvaros esetleg a visszaélést inkább elszenvedi, mintsem idejét a hatósághoz való hasztalan szaladgálással töltse, keserűségét a ke­belébe rejti és nem tesz ellene semmit. Az ügy iránt érdeklődvén, mégis alkalmam volt néhány adatot hivatalos megállapítás alap­ján kikutatni. Ezeket leszek bátor a t. ház előtt előadni. Ez adatokat Kassa város rendőrkapi­tányi hivatalában szereztem és a ki érdeklődik iránta, a hivatalos aktákból is meggyőződhetik ezek valóságáról. Történt 1899-ben, hogy bizonyos Lindner József kassai lakos panaszt tett a kassai rend­őrkapitányság előtt, hogy daczára annak, hogy az ő fogata Budamérig lett kirendelve, a kato­naság az ő kocsisát és fogatát Lemesig tartotta, szolgálatban. Ugyanezen alkalommal Szveda And­rás, Kozák János, Wachsman Jakab, Bujovszki Ferencz, Kasper János, Reitzner Félix, Homoky Mihály hasonló panaszt adtak elő. Elpanaszol­ták ugyanis, hogy fogataikat a kirendelt állo­másig teljesített szolgálaton túl is-szolgálatban tartották, és a nagyobb távolságért nem része­sültek a megfelelő dijakban. E panaszok folytán a kassai rendőrkapitány­ság átirt a VI. hadtestparancsnoksághoz, melytől azt az értesítést kapta, hogy az eljárás megin­dittatott ugyan két esetre nézve, a többi esetekre nézve azonban a III. honvédkerületi parancsnok­sághoz lettek az adatok áttéve. Kis idő múlva értesítette a hadtestparancsnokság a rendőrséget, hogy az előfogatoknak a hosszabb távolságra való igénybevétele azért vált szükségessé, mert a katonaság időközben máskép rendelkezett és ezzel az ügy be volt fejezve. A honvédparancs­nokság hasonlókép felelt a panaszokra és azt mondta, hogy igenis igénybe vétettek, mert szük­ség volt rájuk és egyidejűleg az ezredkezelő iro­dába berendelte a fuvarosokat a nekik járó ille­tékek utólagos kifizetésere. Ezek megkapták ugyan a pénzüket, de az utánjárással megint egy napot vesztettek. Hasonló panasz fordult elő 1897-ben. Bükki József panaszolja, hogy Szina helyett Hidasnémetibe kényszeritették a kocsisát és bog}' ott a lovakkal utnélküli mező­kön kellett járni, miért is lova megbetegedett és meg is döglött. Smidt József szintén panasz­kodik, hogy kényszeritették a fogatát fenyegetés­sel. Hasonló panaszt tett idb Murankő Pál, a ki azt is panaszolja, hogy lovait túlságosan meg­terhelt szekérbe fogták be és mivel a lovak nem tudták megmozdítani, a katonák kínozták őket. A kajntányság átirt a hadtestparancsnoksághoz, mire visszafelelt a parancsnokság, hogy mivel ez a jaanasz beigazolható nem volt, semmiféle intézkedést nem tesz. Még 1901-ben is előfor­dult egy ilyen jaanasz, mely közölve lett a VI. hadtestparancsnoksággal, mely azonban ezen ujabb esetben a hatóságot még csak feleletre sem méltatta. Ezekből az esetekből megállapítható, hogy a mai kormány még ezt az 1850. évi rendele­tet sem respektálja, hanem sokkal nagyobb megterheltetésbeu részesülnek azok, a kik ezen kötelezettséget a hatósági kényszer és a katona­ság eljárása folytán teljesíteni kénytelenek. Ezért az országban általános az óhaj, hogy a katonai előfogatoknak ezen ügye immár egységesen és a magyar törvényhozás által a magyar állam mél­tóságának megfelelően rendeztessék. E tekintet­ben Kassa város tanácsa a honvédelmi minisz­ter úrhoz konkrét kérelemmel és javaslattal is lépett, illetve bejelentette azt a szándékát, mi­szerint ő a katonai előfogatszolgáltatási ügyet a maga törvényhatósága területén szabályrendelet­tel kivánja rendezni. Erre a kérelemre 1898. évi június 11-én a honvédelmi miniszter ur a következő feleletet adta, illetőleg a következők­ről értesítette a városi tanácsot: értesiti, hogy a katonai előfogat tekintetében szabályrendele­tet a belügyminiszternek 1.898, évi június l-jén kelt és a honvédelmi miniszter által is helyeselt véleménye szerint azért nem szükséges alkotni,

Next

/
Thumbnails
Contents