Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-70
172 70. országos ülés 1902 márczius 11-én, kedden. tok közül kiszakítva, önállóan rendezni. A múlt évi budgettárgyalás alkalmával bátor voltam a megtartott országos tüzrendészeti vizsgálat által felderített adatokat itt, a t. ház előtt feltárni. Mondhatom, hogy az a 258 jegyzőkönyv, a melyet az ország helyenkinti tüzrendészeti megvizsgálásáról felvettünk, rendkívül szomorú és kétségbeejtő adatokat tartalmaz. Találtunk, t. ház, olyan alispánt az országban, a ki megérkezésünk alkalmával majdnem egy óra hosszat kerestette alkalmazottaival a vármegyei tüzrendészeti szabályrendeletet és a végén kitűnt, hogy a t. vármegye ilyen szabályrendeletet nem is alkotott. (Derültség.) Találkoztunk olyan főbíróval, a ki körrendeletben utasította a járása területén levő tűzoltóságokat, hogy a fecskendőkben tavasztól késő őszig állandóan vizet tartsanak: (Derültség.) természetes, hogy három esztendő alatt tönkre mentek az összes járási fecskendők. (Derültség.) Olyan adatokra is bukkantunk pl, hogy egy vármegyében el lett rendelve, hogy nem szabad mástól fecskendőt vásárolni, mint Tarnóczytől. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Azt még miniszterileg rendelték el. Óváry Ferencz: És, kérem, azok a Tarnóczytől vásárolt fecskendők tulajdonképen nem is fecskendők, hanem Omnia-féle trágyáié-szivattyúk, a melyek fecskendezésre egyáltalában alkalmatlanok. (Derültség.) Találtunk számos fecskendőt és egyéb tüzoltóeszközöket, a melyek mindenre alkalmasak voltak, csak épen arra nem, a mire szánva voltak, annak a czélnak nem feleltek meg. Ezen elszomorító adatok feltárása után az igen tisztelt belügyminiszter ur itt e házban szives volt kijelenteni, hogy a tűzrendészet kérdésével igen szívesen fog foglalkozni abban az irányban, hogy szükséges-e, lehet-e ezt a kérdést kiszakitva előzetes törvényhozási intézkedés tárgyává tenni. A kérdés nagy fontosságát elismeri, foglalkozni fog a kérdéssel és igyekezni fog azt megoldásra juttatni, a községekben kell azonban meglenni az exekutiv erőnek. A kérdést fontosnak tartja gazdasági szempontból is, nemcsak adminisztratív szempontból és a kérdéssel igen szívesen fog foglalkozni. Ezen háromrendbeli belügyminiszteri nyilatkozat megegyezik abban, hogy e kérdés aktuális, hogy e kérdés nemcsak szocziális, hanem gazdasági fontossággal is bir, és hogy a tisztelt miniszterelnök ur szívesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. A t. belügyminiszter ur mint kormányfő az aktuális politika kérdéseivel el lévén foglalva, igen természetes, hogy tárczája minden egyes kisebb, talán másod-, harmadrendű fontossággal bíró kérdését maga elő nem készitheti, hanem a kérdést elő kell készíteni a belügyminisztérium egyes osztályainak. így történt, hogy a magyar országos tűzoltószövetség felterjesztése és ezek a vizsgálati jegyzőkönyvek bekerültek a belügyminisztérium V. ügyosztályába. Nagyon jól tudom azt, hogy egy törvényt megalkotni nagyon nehéz, pláne, ha jól kell, hogy az megalkotva legyen. De azt is tudom, hogy ennek a vizsgálatnak az adatait egy rendeletben is fel lehetett volna használni; hiszen a memorandumban oly életrevaló javaslatok foglaltatnak, hogy ha azokat egy ambicziózus referens felhasználja, valóban azzal nagy sikert érhetett volna el s egész karrierjét megalapíthatja vele. A kormányrendelet végrehajtható részeinek egy rendeletbe való foglalásával, a szaktanácsoknak egy körrendeletbe való foglalásával és ennek kibocsátásával nagyon hasznos és hazafias intézkedést lehetett volna tenni. (Igaz! TJgy van!) Ha a vizsgálati jegyzőkönyvek szerint mulasztó vagy kötelességüket megszegő közigazgatási közegek elvették volna méltó büntetésüket, mindenesetre már csak a példa folytán is a helyzet és a viszonyok javultak volna. (Igaz! Ugy van!) Én ugy is, mint képviselő és ugy is, mint a magyar országos tűzoltó-szövetség alelnöke ismételten megjelentem a belügyminisztérium V. ügyosztályában és sürgettem ez ügynek elintézését; fájdalom azonban, hogy 18 hónap óta e tárgyban semmiféle intézkedés nem történt. Még a képviselőválasztásba magába is belejátszott ez a kérdés, mert akárhány helyen a választók mintegy utasításul adták a képviselőjelölteknek, hogy e kérdéssel, a tűzrendészet kérdésével foglalkozzanak és annak a törvényre emelését előmozdítani szíveskedjenek. És én nem is hiszem, hogy legyen egyetlenegy képviselő ebben a házban, a ki be ne lássa azt, hogy e kérdés ugy szocziális, mint közgazdasági tekintetekből fontos és hogy ennek rendezése elodázhatatlan. (Igaz! TJgy van!) A magam részéről bátran el merem mondani, hogy nincs Magyarországnak egyetlenegy minisztere sem, a ki ily csekélynek látszó dolog elintézésével nagyobb hasznot tudna tenni kevés munkával ennek az országnak és nagyobb dicsőséget szerezhetne magának, mint a tűzrendészet országos rendezésével. (Helyes! Ugy van!) Vegyük csak elő a statisztikát. 1890—1899. évi tizévi tűzkár volt 348 millió koronányi, tehát átlag évenkint 34—35 millió koronányi; ezzel szemben a biztositásból csak 132 millió koronányi téríttetvén meg, az évi átlagos tűzkár hazánkban 22 millió koronányi volt. Az 1900. és 1901. években az arány még rosszabb, tűzkár volt e két évben 75 millió koronányi, kártérítés e két évben 28^millió koronányi, így az évi átlagos megtérületlen tűzkár maga 23 1 ,2 millió koronányi. Hol van most még az a kár, mit semmiféle statisztikai adattal kifejezni nem lehet, a mi előáll az által, hogy a tűzkárok folytán egyes családok, kiknek semmijük másuk nincs, mint a kis viskójuk, földönfutókká, kivándorlókká lesznek; hol van az emberélet-áldozatok pénzértékben ki nem fejezhető kára? hol
