Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-70
70. országos ülés 1902 márczias 11-én, kedden. 171 szolgált mintául a szegényügy rendezésénél. (Halljulc! Halljuk!) S midőn alapgondolatai most hazánkban is kezdenek tért hóditani, s itt-ott, egyes városokban már bevonultak a szegényápolás gyakorlati munkájába, midőn irányítani és nemes tartalommal fogják megtölteni azt a gyermekvédelmi akcziót, mely az állam szellemi és anyagi erején kezd felépülni, hiszem és remélem, hogy az ezen gondolatokban rejlő belső igazságok hatalma mozgásba fogja hozni ennek az országnak a társadalmát is. Madarász József: ügy legyen! Melzer Vilmos: Hathatósan reá fogja irányítani a figyelmét közéletünknek ezen elhanyagolt kérdésére, a mely az idők menetében mind nagyobb jelentőségre emelkedik, s melynek erélyes, tervszerű, átgondolt kezelése és megoldása sok komoly bajt előzhet meg, a melyei egy későbbi időben megbirkózni vajmi nehéz lesz. A mai kor azt tanitja, hogy a helyes szervezésben fekszik a titka minden szocziális haladásnak ; a szegényiigy munkájára nézve pedig azt az utat jelöli meg a helyes útnak, a mely a jobb viszonyok közt élő embert a polgári kötelesség kezénél fogva vezeti be a szegénységnek és a nyomornak kunyhóiba, (Tetszés jóbbfélM.) Ennek a gondolatnak itt kifejezést adni, voltmai felszólalásomnak egyetlen czélja. (Helyeslés.) Élénken emlékezetemben maradt egy szó, a melyet a miniszterelnök mintegy két év előtt e házban mondott ki, (Halljuk! Halljulc!) midőn gyermekvédelmi terveiről beszélt. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondta, hogy szivének egész melegével akarja felkarolni ezt a kérdést. A miniszterelnök urnak azóta alkalma nyilt ily értelemben cselekedni; énnekem ma meg kellett elégednem azzal a szerény feladatta], hogy egy szónoklatot tartsak erről az ügyről. így hát vigaszt keresek Pál apostolnak azon szavaiban, a melyeket a korinthusiakhoz intézett első levelében irt, s a melyek igy hangzanak: »Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is, a szeretet pedig nincsen énbennem, olylyá lettem, mint a zengő érez és a pengő czimbalom.« (Általános tetszés.) De ennek a szeretetnek, a valódi, önzetlen, áldozatra kész emberbaráti szeretetnek kifolyása, műve, alkotása mindaz, a mi a szegényügy munkájához tartozik. (Élénk helyeslés.) Az fogja továbbvinni ezen ügyet a maga utján. (Elénk éljenzés és taps.)' A tételt elfogadom. (Helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. Az első tételhez senki sem kivan hozzászólani; igy a vitát bezárom. A tétel meg nem támadtatván, kijelentem, hogy megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Második tétel. Zárdák segélyezésére a betegek ápolásáért 8.336 kor. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Harmadik tétel. A jótékonyczélu egyesületek segélyezésére átalányként 79.000 kor. — Óváry Ferencz! Óváry Ferencz: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A tűzrendészet kérdésében három Ízben voltam szerencsés a házban felszólalni. Először az 1895-iki budget tárgyalásakor, midőn a hazánkban, főképen nagyobb városainkat emésztett tűzvészek alkalmából a tűzvészek keletkezési okairól, terjedéséről és orvosszereiről terjesztettem elő tapasztalataimat és egyúttal határozati javaslatot nyújtottam be a tüzfelügyelői intézmény meghonosítása, s az állami kötelező tüzkárbiztositás behozatala iránt. (Halljuk! Halljuk !) Hieronymi Károly akkori belügyminiszter ur a tűzvészek keletkezésének főokául a községek rossz berendezését nevezvén meg, annak adott kifejezést, hogy a tűzrendészet kérdése csakis a közigazgatás rendezésével kapcsolatosan lesz megoldható. Másodízben az 1900. évi költségvetés tárgyalásakor szólaltam fel, előadván a tűzvédelem szolgálatára alakult egyesületek bajait s viszonyait, előadván az 1888. évi tüzrendészeti kormányrendelet hibáit, hiányait, azon részeit, a melyek végre nem hajthatók, ismertettem a külföldi törvényhozási intézkedéseket, a tüzkárbiztositótársaságok megadóztatása tárgyában és a belügyminiszteri széket csak akkor elfoglaló jelenlegi t. belügyminiszter ur beszédében elismerte e kérdés közgazdasági fontosságát. (Halljuk !) Halljuk!) és Ígéretet tett az iránt, hogy szívesen fog a kérdéssel foglalkozni. Nagy örömet s lelkesedést keltett ezen kijelentése a tűzoltással és tűzrendészettel foglalkozók lelkében és minket, a magyarországi tüzoltószövetséget, a kik erre hivatva is vagyunk, további munkásságra serkentett. Épen ettől ösztönöztetve. csak néhány héttel a beszéd elhangzása után, kérelmet intéztünk hozzá az iránt, hogy az országot tüzrendészeti szempontból vizsgáltassa meg s a vizsgálat eredményeibői levonva a konzequencziákat, intézkedjék. A tüzrendészeti vizsgálat a belügyminiszter ur szakközegeinek közbenjöttével 18 vármegye 258 községében mégis ejtetett. (Halljuk! Halljulc!) A vizsgálat befejezte után az összegyűjtött szomorú adatok feldolgozva, az ezekből kifolyólag tett- javaslatokkal együtt egy memorandumba foglalva, a t. belügyminiszter úrhoz nyújtattak be, a ki az emlékiratot átnyújtó küldöttségnek azt a kijelentést tette, hogy elismeri e kérdésnek nem csak közgazdasági, de szocziális szempontból is nagy fontosságát és szívesen tanulmányozza a kérdést, a javaslatok tekintetében azonban, a melyeket tettünk, megfontolandónak tartja, vájjon lehet-e és praktikus-e a tűzrendészet kérdését magát a többi közigazgatási javasla22*
