Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

70. országos illés 1902 márczius lí-én, kedden. 165 felállítani. Különösen az ország azon részein. hol azok felállítása abszolúte szükséges. így ezt a négy vagy öt javaslatot jelenteni be ezennel a t. háznak. Igyekezem mielőbb ide hozni a kérdéseket, gondolom, még az őszszel be lesznek terjeszthetők, t. i. az utlevélügy rendezéséről, a határőrség szervezéséről, a bevándorlási ügy szabályozásáról és az idegenek ellenőrzéséről, és a csendőrkerületek szervezéséről szóló javaslatok. (Általános helyeslés.) Gondolom, ez megnyugtatja a t, házat. ISIem akartam az általános vitánál megszakítani az azon kérdésekre vonatkozó eszmemenetet, a melyeket abban a beszédben tárgyaltam, de a t. házat érdekelni fogja megtudni, hogy ezek a dolgok nemcsak figyelmem tárgyát képezik, de immár nemcsak az előadói anyag van készen, hanem a javaslatok tervezete is készen, van. Az elvekkel körülbelül tisztában vagyok, csak még azon retortákon kell ezeket a munkálatokat keresztülvinni, hogy a ház asztalára letétessenek. (Altalános helyeslés.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Következik a szavazás Kubik Béla határozati javaslatára. Kérem a határozati javaslatot felolvasni. Illyés Bálint jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat: elfogadja-e a javaslatot, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház a javaslatot nem fogadja el. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Toloncz-kiadások 100.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): A predeáli nemzetközi vasúti állomáshoz kirendelt személyzet szükséglete 13.640 korona. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Karhatalmi költségek 10.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Nyomozási költségek 200.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Eendes kiadások összege 623.640 korona. Közjótékonysági kiadások. Rendes kiadások XVII. fejezet 12. czim. Kiadás. Rendes kiadások. A kolozsvári Szent Erzsébet-aggháznak I. Ferencz ő Felsége alapítványa folytán kijáró 2000 mázsa só ára fejében 5802 korona. Kubik Béla jegyző: Melzer Vilmos! Melzer Vilmos: T. képviselőház! Az az alapvető szegénjäigyi törvény, a mely Angolországban 1601-ben Erzsébet királynő alatt alkottatott s a melynek egyik súlypontját a gyermek-védelem, a serdülő nemzedékről való gondoskodás képezte, elv gyanánt kimondotta azt is, hogy a munkára képes szegény, a ki állandó foglalkozás hiányában nélkülözhetetlen életszükségleteit megszerezni képtelen, munkanyujtás által segélyezendő. (Helyeslés.) A törvénynek ezen intézkedése a gyakorlati életben csak lassan és elégtelenül bírt érvényesülni, nemcsak azért, mivel a törvényeknek kezelése az akkori időben Angolországban igen sok tekintetben fogyatékos volt, hanem főleg azért, mivel a munkaképes szegényeknek munkával való ellátása jelentékeny, sok esetben leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Ezen viszonyok között merült fel először egy 1646-ban megjelent angol iratban mint orvosszer a dologházak felállításának a gondolata, a mely 1723-ban törvényhozási intézkedésekre is vezetett, de az angol szegényügyi szervezetben alapvető jelentőségre csak . jóval későbben, 1834-ben emelkedett. A XVIII. század közepe óta az angol szegényügy fejlődése egyelőre egészen más irányt vett. Okot szolgáltatott erre a fejlődésre a gazdasági viszonyok átalakulása, a gyári munkások osztályának a keletkezése, a kik az időnkint beálló termelési válságok folytán a segélyre szorulóknak számát jelentékeny mérvben szaporították, de okot szolgáltatott az a körülmény is, hogy a XVIII. század második felében uralkodóvá vált általános eszmei irányzatnak megfelelőleg a szegényügy terén is a törvényhozásban, mint az igazgatásban feltétlen uralomra emelkedtek azok a humanitárius, emberbaráti tekintetek, a melyek minden más egészséges és szükséges szegényügyi szempontot teljesen háttérbe szorítottak. Ily talajból nőtt fel 1782-ben, illetőleg továbbterjedő általánosítással 1796-ban az u. n. Gilberts-Act, a mely túlmenve az Erzsébet-féle törvény által megvont határon, a szegényügyi igazgatást egyenesen arra kötelezte, hogy a munkanélküli szegényeknek lakásuk közelében alkalmas foglalkozást közvetítsen, munkabérüket önmaga kezelje és eltartásukra fordítsa és abban az esetben, ha ama bérek az eltartási költségeket nem fedeznék, azokat a szegényügyi pénztárból való hozzájárulás utján kiegészítse. E czélra az élelmiszerek árának magassága és a családtagok számához mérten egy bérfokozat állíttatott feles azt a hiáüyt, a mely a munkásnak saját keresményénél mutatkozott, a község szegényügyi pénztárából bérpótlás utján fedezte. E rendszabály közhelyesléssel lépett életbe oly időben, midőn a gabonaárak felette magasra emelkedtek, a nélkül, hogy a bérek azzal az emelkedéssel lépést tartottak volna. Azt hitték, hogy ily utón a gazdákat a bérek felemelésére fogják indíthatni; a következmények azonban e várakozásnak épen ellenkezőjét mutatták. A legelső időben az Ínséges állapot ugyan lényegesen javult. Nemsokára azonban nagyon kényelmesnek találta ugy a munkaadó mint a munkás ezt a rendszert; amaz, hogy nem magasabb, hanem ellenkezőleg alacsonyabb béreket fizessen, emez, mivel munkakereséssel nem kellett törődnie és magasabb bér elérése után nem kellett törekednie, mihelyt e lusta munkás a szegényügyi gondoskodás utján a végeredményben ugyanany-