Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 151 T. ház! Épen ilyen szomorú képet tüntet fel a halottkémlés ügye is. Nagyon jól tudjuk, hogy az országban több mint 10.000 olyan ember foglalkozik halottkémléssel, a ki nem orvos, de van legalább 155 olyan község, a hol a halottkémlés tisztét senki sem teljesitheti, vagy a hol az elöljárók teljesitik azt, a nélkül, hogy arra ki lennének képezve. Kérdem, t. ház, hogy vájjon mi történik azon helyes, sokszor igen üdvös közegészségügyi intézkedésekkel, azokkal a körrendeletekkel, a melyekkel a belügyi kor­mányzat ellátja az országot ? Lehetnek azok a legüdvösebbek, legkifogástalanabbak, de hiszen nincsen, a ki azokat végrehajtsa, mert nincsenek körorvosaink, nincsenek halottkémeink, hogy meg­állapítsák pl. a ragályozó kórokat. Azért a ragá­lyozó kórok korlátlanul pusztíthatnak; halom­számra halhatnak a gyermekek, mert nincs köz­egészségügyi közeg, a mely e kórokat csak meg is figyelhetné. A statisztika e tekintetben is teljesen megvilágítja a helyzetet. Ha azt nézzük, mennyien haltak és halnak el ragályozó kórok­ban, látjuk, hogy azok száma évről-évre nem hogy fogyna, hanem szaporodik. (ügy van ! hal felől.) A statisztikai adatok szerint 1900-ban 119.697 ragályozó és fertőző kór-eset szerepelt. És ha nézzük, hogy milyen betegségekre esnek a számok, azt látjuk, hogy igen nagy számmal szerepelnek még mindig a kanyaró, a vörheny, a hasi hagymáz, továbbá a legnagyobb mérték­ben a gümőkór és gyermekhasmenés. A miket felsoroltam, igen sok a botrányos közegészség­ügyi ellátásban nyeri magyarázatát. Azonban a statisztika, mely a hiányos köz­egészségügyi ellátás hiányosságát dokumentálja, itt még nem fejezhető be és még eldatánsabban mutatják ezt a nem ragályozó kórban elhalta­kat feltüntető számadatok. így pl. gyermek­aszályban 12.649, veleszületett gyengeségben elhalt 45.689, holott ezelőtt, 1881-ben, csak 37.000. Ez mutatja a mi közgazdasági nyomorúsá­gunkat és az elszegényedést, mert hiszen az, hogy veleszületett gyengeség, csak egy fiktív diagnózis; hiszen azt az a nem halottkém csak azért irja be, hogy a zaklatást elkerülje, meg­halhatott az vörhenyben, kanyaróban, hólyagos himlőben és mégis oda irja, hogy veleszületett gyengeségben halt meg. Senki sem keresi rajta. Ép igy van ez a gyermekaszálylyal. A gyermek­aszály is szükség-diagnózis, mert hiszen az a gyermek meghalhatott himlőben, vörhenyben, kanyaróban és az a nem orvos halottkém egy­szerűen beírja, hogy gyermekaszály. Ezek a számok nagyon megdöbbentők és tanúskodnak arról, hogy közegészségügyi ellátá­sunk milyen szomorú. Itt van pl. még egy sta­tisztika, hogy görcsökben elhalt 26.460. Itt is beírják, hogy görcsökben halt el, pedig meghal­hatott akármilyen ragályozó kórban. Az ok itt is az, hogy nem orvos halottkémek teljesitik a vizsgálatot. Itt van továbbá a mellhártya- és tüdőlob. Ez igen sok esetben, mint a vörheny és kanyaró következménye szerepel a gyerme­keknél. Tudjuk jól, hogy a gyermekek kanyaró után pusztulnak legjobban ebben a bajban és aztán az a nem orvos halottkém a hallottkém­lésnél beírja, hogy mellhártya- és tüdőlobban halt el. Ép igy állunk a vizibetegséggel. Itt is a legtöbb rész a vörheny után bekövetkező vese­lob folytán pusztul el és mégis ugy szerepelnek, mint vizi-betegségben meghaltak, pedig merem mondani, hogy legalább 50 perczent ragályozó kórban halt el. E szomorú statisztikai adatokból kell, hogy bizonyos konklúziókat vonjak le és kell, hogy a t. ház előtt egy bizonyos véleményt állítsak fel az iránt, hogy legalább ilyen óriási számokkal ne szereldeijének a statisztikában a ragályozó és fertőző kórok, különösen ilyen rejtett alakban, és hogy valahára a képviselőház megdöbbenjen s olvassa el egy kicsit azt a statisztikát, a me­lyet a belügyminiszter ur nekünk rendelkezé­sünkre bocsátott. Mert azok a számok igazak és megdöbbentők. Beszélhetünk-e a ragályozó kórok elleni védekezésről akkor, mikor az elhal­taknak óriási részét nem is látta soha orvos, és nem orvos halottkém kémlézte, az ily védekezés csak a valóságnak meghamisítása, mikor óriási nagy területeken ellenőrzés nélkül terjed tovább a ragály. T. ház! Sokkal előbbre vagyunk már az állategészségügy tekintetében. Én nem sajnálom, hogy ott előbbre vagyunk; sőt üdvözlöm, mert ott oly helyes intézkedések vannak, a melyek biztosítják az állategészségügyet és biztosítják egyúttal ezt a tudományágat és e tudományág művelőinek megélhetését, tisztességes kenyérke­resetét. DÓ tenni kell már valamit az embeii egészségügy érdekében is Mert ha látjuk azt, hogy az orvosok, a kik tizenhét évet töltenek a tudomány terén és ré­szükre 40 fillérnél alacsonyabb dijak is vannak megállapítva .a körökben; ha látjuk azt, hogy a körorvosok egy jő százalékának évi jövedelme nem rug feljebb 600 forintnál; mikor látjuk azt, hogy ezek a körorvosok oly óriási körrel bírnak, hogy képtelenek kötelességüket ott teljesíteni, mert hiszen teendőiknek egy kis részét sem ké­pesek elvégezni, még ha a legnagyobb lelkiis­meretességgel járnának is el, mert az képtelen­ség, hogy 40—50 községben lássa el egy ember mint orvos a közegészségügyet, nem is szólva járványról; ha mindezt látjuk és tudjuk és ha gondoskodtunk arról, hogy az állategészségügy terén rendezett viszonyok legyenek, lehetetlen, hogy elzárkózzunk attól, hogy a lakosság köz­egészsége érdekében is megtegyük azt, ami szük­séges. Ez nagyon fontos állami feladat, mely a legfontosabb állami teendőink közé kell, hogy tartozzék és kellő komolysággal kell, hogy vegyük kezünkbe. Mert bár elismerem, hogy e téren történik haladás; de milyen haladás, mikor ilyen statisztika áll előttünk. Itt nem lépésről-lépésre

Next

/
Thumbnails
Contents