Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 145 nácsnak a jelentését és ebből olvasom, hogy az országos közegészségügyi tanács is felhívta már a t. belügyminiszter urnak a figyelmét arra, hogy ezen ^gyógyszerkülönlegességek kérdése rendezendő. Én nem értem az országos közegészségügyi tanácsnak ezen álláspontját, mert hiszen a törvény e tekintetben világosan rendelkezik, megmondja azt, hogy ilyen gyógyszerek árusítása belügyminiszteri engedély nélkül nem szabad, már pedig a belügjuniniszteriumnak rendelkezése alatt áll az országos közegészségügyi tanács és igy módja van az ilyen szereket az országos közegészségügyi tanács által bármikor megvizsgáltatni. De nem is annyira a hazai viszonyainkat vagyis a hazai gyógyszertárakat érdekli ez a kérdés, hanem inkább az érdemel itt figyelmet, hogy Ausztriából és a külföldről importálnak nagymennyiségű mindenféle ilyen titkos szereket, a melyek azután egyáltalában semmiféle vizsgálaton nem mennek keresztül, a mint ezt a törvény előírja, hanem itt szabadon árusittatnak. Mégis csak anomália az, hogy mikor az orvosszerek kiszolgáltatása csak orvosi vényre van megengedve, akkor mindenféle ilyen titkos szerek árusítása szabadon történik és a könnyen hivő lakosságot hangzatos hirdetésekkel aztán megtéveszti. Ennek mindenesetre közegészségügyileg nagy hátránya van. Én nem tudom, hogy nemzetközi szerződések, avagy talán a viszonosság megsértésétől való félelem akadályozza-e azt, hogy a külföldről jövő különleges titkos szerek egyáltalában a belügyminisztérium által felül nem vizsgáltatnak, hanem bármi legyen az oka ennek, okvetlen szükséges az ország közegészségügye érdekében, hogy ezen titkos szerek megvizsgálása közegészségügyileg eszközöltessék, mert ha igy szabadon lesz engedélyezve azoknak az árusítása, mint jelenleg, akkor ez csak a közegészségügynek hátrányára, és nem előnyére fog szolgálni. Ilyen, ehhez hasonló és általam, felsorolt sérelmeknek tudható be az, hogy a gyógyszerészi pályára, a mely egykor igen kedvelt és keresett foglalkozás volt, ma már igen kevesen szánják rá magukat, mert jövőjük egyáltalában nincsen biztosítva, sőt még olyanok is. a kik már a megfelelő képesítéssel birnak, szivesebben mennek más pályára, vagy mint ujabban tapasztaljuk, gombamódra szaporodó drogueria-üzleteket nyitnak, a mi ismét nem helyeselhető. Én ezeket azért voltam bátor itt felsorolni és részletekben is reámutatni ennek a kérdésnek rendezésére, mert az igen t. belügyminiszter urnak igéretét bírjuk arra nézve, hogy a gyógyszerészeti törvényt rövid idő alatt meg fogja szerkeszteni, és a törvényhozásnak be fogja terjeszteni. Én azért részleteztem itt ezt, hogy a t. belügyminiszter ur figyelmét ezekre a körülményekre felhívjam és kérem is, hogy ezen törvény alkotásánál az általam elmondottakat figyelemre méltatni szíveskedjék. (Helyeslés balfelöl,) KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. ív. KÖTET. Lázár Árpád jegyző: Hadzsy János! Hadzsy János: T. ház! Ha parlamenti első felszólalásom tárgyául épen a belügyi költségvetésnek közegészségi részét választom, teszem ezt nemcsak azért, mivel mint gyakorló orvos évtizedeken át figyelemmel kísérhettem az ország közegészségügyi állapotát, tehát némi csekély hivatottságot is érzek magamban a közegészségügyi állapotok megbirálására; hanem teszem első sorban azért, mert a közegészségügyet gazdasági és szocziálpolitikai vonatkozásainál fogva államélctünkben elsőrangú és legfontosabb tényezőnek tekintem. (Helyedéi; jóbbfelől.) Mégis, a midőn valamennyien tudjuk, hogy a közegészségügy ezen nagyhorderejű fontossága daczára nálunk, fájdalom, még nem. emelkedett a kellő magaslatra, előre is ki kell jelentenem, hogy annak nem annyira a kormányzásban, hanem inkább kedvezőtlen gazdasági viszonyainkban és népünk fogyatékos műveltségében rejlik az oka. A közegészségügy állapotát a valódi életből lehet csak megítélni, az élettapasztalatok szemüvegén át jobban lehet a statisztika adatait is mérlegelni, (ügy van! jóbífelöl.) Hazánk népmozgalmi és egészségügyi statisztikája 1900-ig a belügyminisztérium jelentésében foglaltatik. Ebből pedig az tűnik ki, hogy még az utolsó népszámlálás adatai szerint is a népszaporodás állandóan tíz százalékot tesz ki, tehát magában véve elég kedvező. 1900-ban pedig ezer lélekre még mindig esett 40 születés; de a halálozás, főleg pedig a gyermekhalálozás aránya mindig kedvezőtlen volt. Hogy a gyermekhalálozás fokát megvilágítsam, (Halljuk! Halljuk!) 1900-ban a hét éven alul elhalt gyermekek száma 226.199 volt, a mi az összes halálozásoknak 50'4°/o-át teszi és az élve született gyermekek számához képest 100 élve szülöttre esett 34 gyermekhalálozás. Ezen arányok némileg javultak az 1901. évben, a mennyiben ebben az évben csak 48'6%-ot tesz ki a gyermekhalandóság, száz halálesetre vonatkoztatva; de hát még ez is elég szomorú és legnagyobb mértékben hivja ki a törvényhozás figyelmét. (Igaz! ügy van!) Sajnos, hogy egyebekben kevésbbé alkalmas a statisztika arra, hogy belőle helyes következtetéseket vonjunk le. Senki sem kételkedik ma már abban, hogy az orvosi tudomány eddigelé nem ismert magas fokán tényleg nagyon sok emberéletet képes megmenteni és még több visszaszerzett munkanappal megajándékozni a nemzeti termelést; és mégis a mi statisztikai adataink látszólag ellene szólnak ezen várható és természetes igazságnak. T. ház! (Halljuk!) Igen természetes, hogy a járványok okozzák a gyakori halálesetek legnagyobb részét. Sokszor hallottuk a járványos betegségekről azt mondani, hogy azok soha meg nem szüntethetők, a mennyiben a járványos betegeket egyenkint nem lehet elkülöníteni; de 19