Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

146 69. országos ülés 1902 márczius W-én, hétfőn. ez azért ne tartson bennünket attól vissza, hogy ellenük sikra szálljunk, hanem czélunk az legyen, hogy alkalmas törvényekkel és intézkedésekkel és hozzáértő emberek vezetése mellett ezen járványok megszüntethetők legyenek. A járványok teljes elfojthatását sok minden körülmény gátolja: első sorban népünknek indolencziája, a járványos, ragályos betegségektől való félelem hiánya, sőt azon szilárd hit is, hogy a hét jó cselekedet közül a betegek látogatása nem maradhat el. A jelenleg uralkodó járványos betegségek közül már sok felett győzött a tudomány s remélhető, hogy még a többit is sikerülni fog legyőzni, csak alkalmas törvények és intézkedések támogassák a tudományt. Más országok sem riadnak vissza attól, hogy szigorú törvényekkel érvényesítsék, a mit a szakértők, a tudomány helyesnek tartanak. Erancziaországban pl. szigorúan tiltják, (Halljuk! Halljuk!) hogy a csecsemőket szilárd táplálékkal tartsák, nálunk pedig épen a czélszerütlen táplálék oka a sok nyári bélhurutnak és az ezzel járó nagy halálozásnak. Más betegségek megszüntetésére is kellene hatnunk. Ilyen a tuberkulózis. (Halljuk! Halljuk!) Ez idő szerint be van bizonyítva, hogy csak a szanatóriumi gyógymód az, a melylyel a kezdődő tüdővészt meg lehet gyógyitni, de ez is csak akkor válik be, ha kellő számban vannak szanatóriumok, a hol a betegeket el lehet helyezni. Németországban pl. 35 év óta 16 szanatórium épült a gazdagok részére és 44 a szegények számára 5000 ágygyal. Most 23 van éjiülőfélben. Ott még a biztosító-társulatok is tartanak szanatóriumokat, hogy a biztosítottak életét meghosszabbítsák; és kiderült, hogy tényleg tetemes hasznuk van ebből, bár a biztosítottakat ingyen gyógyítják. "Nálunk csak egy nagyobb szanatórium van Budapesten, és azt hiszem, hazafias kötelesség lenne, hogy legalább a gazdag vármegyék létesítsenek hasonló intézeteket. (Élénk helyeslés.) Nem a gazdagok részére, de inkább a szegények részére. Az alkoholizmus is nagy mértékben előmozdítja a tuberkulózist. Habár a. szeszadó fontos jövedelmi forrása az államnak, (Halljak! Halljak! a szélsobaloldalon. Felkiáltások : Hangosaiban !) nem kellene visszariadni az ezen népcsapás csökkentésére irányuló erélyes lépésektől. Rátkay László: Tessék ezt a pénzügyminiszter figyelmébe ajánlani! Hadzsy János: ríern kell visszariadni az erélyes lépésektől, a mely e néprontó italt megdrágítaná, annál kevésbbé. mert a tuberkulotikusoknak 90°/

0-a épen az alkohollal élt vissza, a mint a statisztika ezt kimutatja. Sok mindent lehetne még elmondani, de elég ebből ennvi. (Halijuk! Halljuk!) Nessi Pál: Csak bátran! Hadzsy János: Magyarország erősbödése, népének boldogulása és szaporodása megkívánja, hogy a nép egészségének elhanyagolásán segítsünk, és hogy az eddig elárvult, eléggé nem méltányolt egészségügyet nagyobb figyelemben részesíteni igyekezzünk, a meglevő törvényeket módosítsuk és akként alkossunk ujakat, hogy emberi lehetőség szerint érvényesülhessenek a modern orvosi tudomány vívmányai. Engedje meg a t. ház, hogy szerény felfogásom szerint azt az irányt és utat röviden jelezhessem, (Halljuk! Halljuk!) a melylyel a nélkül, hogy praejudikálni akarnék, egészségügyi közszolgálatunkat olcsón, de mégis hathatós módon megújíthatnék. Azt hiszem, hogy minden nemzet csak akkor lehet nagygyá, erőssé és boldoggá, ha a nemzeti feladatok mindegyikét külön, szakavatott, független állami szervek látják el. Ez ugy van nagyobb dolgokban, és ugy van kisebb dolgokban is. Pl. igazságügyünk csak azóta fejlődött mostani polczára, a mióta önállósítottuk és a közigazgatástól elszakítottuk. Közegészségügyünk is nag}'obb lendületet venne, ha önálló szakértőkre bíznák, a kik állami tisztviselőkké neveztetnének ki, függetlenekké válnának működésükben. Ez az, a mire én már évek óta a bács-bodrogmegyei fiókszövetség kebelében működöm. Ki is adtuk erre vonatkozó elaborátumunkát, a melyet az országos orvosi szövetség elé terjesztettünk és a szövetség az idei kongresszusán fogja tárgyalni. Az ország orvosainak legnagyobb része e mellett foglalt állást, ezen az utón és módon óhajtja az államosítás megvalósítását. Ez az elaborátum azt kívánja, hogy egészségügyünk önálló és szakértő kezekre legyen bizva, hogy az orvosi közszolgálat államosításánál az egészségügyi közegek külön szolgálati státust képezzenek, mely állománybeli felehhvalőitól függjön és melynek fegyelmi hatóságukat állománybeli felebbvalóik képezzék és a közigazgatási hatóságokkal csak annyiban legyenek érintkezésben, a mennyiben ezek hajtanák végre az általuk javaslatba hozott intézkedéseket. Bátor leszek itt röviden bemutatni számításaimat, a melyek a közegészségügyi közszolgálat államosításának általam gondolt formájára vezetnek. (Halljuk! Halljuk!) Az országban 404 járásorvos van, kiknek összes illetménye körülbelül 540.000 koronát tesz ki. Ha ezek ezen járásorvosi állásokat megszüntetnék, melyek szerintem úgyis feleslegesek, a mennyiben a járásorvosi teendőket a községi orvosok nagyon könnyen elvégezhetnék, legfeljebb a járási központban lenne a központi községi orvos, a kit, mint legérdemesebbet elöléptetésképen a központba helyeznének: ez összegezné a községi orvosoktól beérkező egészségügyi jelentéseket és ezeket tovább terjesztené fel és szaktanácscsal szolgálna a maga hatóságának: a megyénkint rendszeresítendő állami főorvosnak, a ki beküldené ezeket a belügyminisztérium közegészségügyi osztályához.