Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

140 69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. legnagyobb ünnepélyen is a templomban és az istentiszteleten is papucsban és harisnyában jelennek meg, az talán furcsának fogja találni, bogy papucsban és harisnyában megy a sekrestyés az anyakönyvvezető elé. De az anyakönyvvezető, a ki közöttük él, az jól tudta, bogy a papucsviselet ott nemzeti viselet, és mégis ilyen durván elutasította őket. Mi lett ennek a következménye ? Ennek a dolognak a következménye az lett, hogy az illetők elkeseredve haza mentek és azóta hallani sem akarnak többé az összekelésről. Én e tekintetben irtam az odavaló főispán urnak és a főispán ur intézkedett is engem teljesen kielégitőleg, azonban mind hiába, az a pár még most sincsen összeadva és nem is tudom, hogy mikor lesz összeadva. Miért? Tisztán és egyedül az állami anyakönyvvezető hibájából. Hát szolgál az a közmorálnak az emelésére, midőn épen az anyakönyvvezető az, a ki meggátolja azt, hogy egy bűnös viszony megszűnjék ? Ebből a szempontból, t. i. ethikai és vallásos szempontból sem fogadom el tehát a tételt és nem is fogom elfogadni mindaddig, mig e tekintetben gyökeres javulást nem látok. Sőt még akkor sem volnék hajlandó elfogadni; mert én elvileg és minden tekintetben rosszalom és helytelenítem az uj egyházpolitikai törvényeket. (Helyeslés a néppárt padjain.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs felírva. Hogyha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Csak röviden kívánok szólni. Azokra a részletekre nem terjeszkedem ki, a miket Molnár János képviselő ur felhozott; ennélfogva az egyes helytelenségekre az anyakönyvvezetés körül, az anyakönyvvezetők részéről elkövetett egyes hibákra nem fogok reflektálni, mert azért van anyakönyvi felügyelő, hogy ha ilyen hibák történtek, s nála ezek miatt panasz emeltetik, azok orvoslásáról gondoskodjék és ha nem gondoskodnék, akkor a belügyminisztérium részéről szoríttatnék kötelességére. Különben én nem tudok egyetlenegy panaszt sem, mely elintézést ne nyert volna és orvoslást ne talált volna, hogy ha azok a panaszok kellőképen, annak idejében, a kompetens helyen emeltettek. A mi az anyakönyvvezetés költségeit illeti, hogy az 5 millió koronába fog kerülni, ezt — bocsánatot kérek — kétségbe vonom. Szeretném a t. képviselő urnak számadását látni, hogy én azt ellenőrizhessem, a mit, azt hiszem, a képviselő ur is megenged, ha már engem minden esetben ellenőrizhet. Nem hiszem, t. ház, hogy be lehessen bizonyítani, hogy 5 millió koronára rúgnak az anyakönyvvezetés direkt és indirekt költségei. Az összeg, a mely a költségvetésben van, igaz, nem meriti ki az egész kiadást. Ezt azonban annak idejében magam is mondtam; de azok az indirekt költségek annyira eloszlanak, bogy azok. számbavehető terhet nem képeznek, ez is áll és ezt mindenki megmondhatja, a ki nem elfogult. (TJgy van! jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, hogy mindenért felelős a belügyminiszter, hiszen Ő a fő-fő szolgabíró, a fő-fő községi biró stb., és igy mindenért, ami az országban történik, ő felelős. Hát, t. ház, est distinguendum. TJgy, a mint a képviselő ur felállítja a dolgot, az képtelenségre vezetne, mert akkor azért is én lennék a felelős, hogyha az az anyakönyvvezető a sekrestyésre reá kiált, mivel papucsban jelent meg, és ennek következtében elmarad az esketés. (Derültség.) Hát ez lehetetlen. Sem teoretice, sem praktice, sem közjogilag igy megkonstruálni ezt a tételt nem lehet. Én igenis felelős vagyok mindenért, a mi az én tudtommal és az én rendeleteim folytán történik, vagy ha mulasztás fordul elő és a panaszok nem orvosoltattak. De hogy minden községi bírónak dolgáért, minden szolgabírónak a szaváért és tetteiért én legyek a felelős: ez már olyan összezavarása volna a hatásköröknek, a mi a legnagyobb képtelenségekre vezetne. (TJgy van! jobbfelöl.) Kubik Béla: Hát palástolás nem történik ? (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök : Az más dolog, de legyen nyugodt Kubik Béla képviselő ur, én nem palástoltam el ós nem is fogok elpalástolni soha semmit. És itt a t. barátomra magára hivatkozom, hogy mondja meg, hogy a midőn neki egypár komoly esetben volt hozzám szava és előttem bizonyos panaszokat tett, tapasztalta-e azt, hogy azokban a dolgokban — pedig igen sok informácziót kaptam az ellenkező értelemben — nem ugy jártam el, mint azt az igazság magával hozza? Igenis felelős vagyok és vállalom is a felelősséget azért, hogy mindent elintézek, a mi hozzám kerül, hogy a felügyeletet is gyakorlom, de tagadom, hogy minden szóért, minden Írásért, a mi helytelen és törvénytelen, a miért aztán meglakolt, már praeventive is én lennék felelős. Ezt komolyan vitatni nem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy állunk már most azzal, a mit a t. képviselő ur arra nézve mond, hogy nem azért vannak itt az ellenzéken, hogy helyesen elintézett dolgokról adjanak számot, hanem az én kötelességem, hogy a dolgokat megvizsgáljam. Molnár János: Világos! Széll Kálmán miniszterelnök: Szerinte az ellenzék egyszerűen ide hozza a panaszokat és én kötelességszerűen segítsek rajtok. Ezen a téren is est distinguendum. A parlament nem közigazgatási fórum. A parlamentben felhoznak mulasztásokat, a melyeknek ellenőrzése a parlamenthez, az ellenzékhez tartozik. Tényleg joga is van mindenkinek, hogy ezt megtegye, sőt meg is kell tennie. De még sem lehetséges az, hogy minden panaszt, minden dolgot, minden ügyet, akár igaz, akár nem igaz, itt elmondjunk. Nem mondom én, hogy helytelen a