Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos ülés 1902 márczius íO-én, hétfőn. 141 panaszok elmondása. Kötelességem is megvizsgálni az illető dolgokat. Meg is teszem, de azt mondom, hogy nem minden ugy áll ám a vizsgálat után, mint a hogy a vizsgálat előtt elmondatott és azért nem kell ám azokból a konklúziókat levonni. De a t. képviselő urak, ha panaszkodnak és bizonyos dolgokat hoznak fel arra nézve, hogy sérelmek vagy helytelenségek történtek, akár vannak azok bebizonyitva, akár nincsenek, levonják a konklúziót. Pedig még ha be is vannak bizonyítva, azok az esetek csak kis fraktáját képezik azoknak, amik az országban helyesen történnek. Ne méltóztassék tehát azokat a konklúziókat levonni, a melyeket már az unalomig hallok itt, mert a mikor olyan feltevésekből vonatnak le, a miket itt felhoztam, akkor azokat alaposoknak el nem ismerhetem. Csak ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A vita be lévén zárva, kérdem a t. házat, elfogadja-e a tételt: anyakönyvi kiadások, rendes kiadások, személyi járandóságok: 2,141.189 korona, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A tétel megszavaztatott. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Dologi kiadások: 241.200 korona. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa,): Rendes kiadások összege: 2,382.339 korona. Színművészeti kiadások és bevételek. Rendes kiadások XVII. fejezet 46. czím. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások: IX. fejezet, 4. czim. Beruházások: III. fejezet. Rendes bevételek. VI. fejezet, 3. czim. Kiadás. Rendes kiadások. A m. kir. Operaház állami javadalmazása 496.000 korona. Illyés Bálint jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor; T. ház! Nagyon rövid időre leszek bátor a t. ház figyelmét igénybe vonni. A színművészeti kiadásoknál nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy rövid pár hét előtt megjelent hírlapi közleményekre ne reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Az összes hírlapokat bejárta egy közlemény, a mely szerint a Nemzeti Szinház igazgatója Szada Jakkóval szerződött állítólag oly módon, — én azonban csak a hírlapi közleményekből tudok a dologról — hogy Szada Jakko felléptei után 45 százalék az ő jutalma, honoráriuma lesz. Ezzel kapcsolatban közölték a lapok azt is, hogy ugyanakkor, a mikor Szada Jakkó fellépett az Urániában, a Nemzeti Színházban oly darabokat adatott elő, a melyek kevesebb vonzóerővel birtak, nehogy konkurrencziát csináljon az Uránia előadásainak. Végül ő maga is megjelent az Uránia pénztárában, hogy ellenőrizze a bevételeket. De a miniszterelnök ur az imént azt mondta, hogy a parlament nem közigazgatási fórum, ezek a kérdések nem tartoznak ide. A pointja a dolognak azonban, a mely a parlament elé tartozik, az, hogy a közleményekből értesültünk, hogy a Nemzeti Szinház igazgatója az államtól 20.000 korona kölcsönt ka]3ott. Rákosi Viktor: Ez pláne nem tartozik ide! Minden színész kap! Simonyi-Semadam Sándor: Bocsánatot kérek, ide tartozik, mert az állam privát kölcsönöket nem szokott adni. Előlegeket a törvény szerint adhat három hónapi fizetés erejéig, de ezen túl az állam kölcsönöket nem adhat. Rákosi Viktor: Utczai pletykákat ide hoznak ! Simonyi-Semadam Sándor: Ez a hírlapokban volt, és ha jól tudom, a »Budapesti Hirlap« is közölte. Rákosi Viktor: Nekem semmi közöm a » Budapesti Hirlap« szerkesztéséhez. Simonyi-Semadam Sándor: Talán megengedi a képviselőtársam, hogy előadjam, bár nem tudom, mennyire érdekli a képviselő urat ez a dolog. (Halljuk ! Halljuk!) Miután a törvény nem engedi meg, hogy az állam részéről valakinek magánkölcsön czimén ilyen összeg adassék, mert ismerek állami segitséget, mely azonban nem adatik vissza, ismerek utazási ösztöndijat, mely szintén nem adatik vissza, privát kölcsönt azonban a törvény nem ismer; már most előáll az a helyzet, hogy azon ur ellen, a kit én nem ismerek személyesen és ellene semmi személyes érdek nem vezet, a fegyelmi hatóság meg fogja indítani az eljárást, és ezen súlyos mulasztás, illetőleg kötelességszegés alapján, ki tudja, talán elmozdítják az állásából. Ott van azonban az államnak a 20.000 koronás kölcsöne. Ezzel azt akarom illusztrálni, hogy a fegyelmi fórum ezen kölcsönnel meg van bénítva, mert nem járhat el szabadon, A Nemzeti Szinház egy nagy kulturális tényező, azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden színháznak van egy bizonyos természete, mely a vállalatok természetével azonos. Erre nézve a kereskedelmi törvénynek és az ipartörvénynek a princzipiumai némileg talán mégis mérvadók. A kereskedelmi törvény és az ipartörvény megszabják azon eseteket, midőn valamely alkalmazott rövid utón elcsapható, elbocsátható és ezek között legsúlyosabb természetű ok az, ha az illető oly más vállalatban vesz részt, mely azonos természetű, vagyis konkurrens. Nem merem és nem is akarom összehasonlítani a kereskedelmi és ipari vállalatokat a Nemzeti Színházzal, azonban csak illusztrálni akarom a szabálytalanságnak azon nagy mérvét, melyet, ha igazak ezen közlemények, a Nemzeti Szinház igazgatója elkövetett azáltal, hogy ő belement olyan vállalatba, melynek iránya hasonló természetű a Nemzeti Szinház irányával. Azt hiszem, hogy a belügyminiszter ur meg fogja nyugtatni az országot azon kérdés szempontjából, adhat-e az állam magánkölcsönöket? Ha ad, inkább a szegényebb tisztviselőket, a néptanítókat boldogítsa ilyen kölcsönökkel, mint a Nemzeti Szinház igazgatóját. Ha pedig nem ad, és erre törvény nincs, akkor