Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos illés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 133 kat, melyek engem vezetnek. Hogy azután a közgyűlésen nem tudják keresztülvinni mindazt, amit czéloznak, ennek oka épen azokban rejlik, amiket imént vázolni bátor voltam. Remélem azonban, bogy vállvetett'munkássággal meg fogjuk alkothatni azt a törvényt, és pedig a főváros érdekeit szivükön viselő komoly elemek egyetértésével, amely törvény legalább a lehetőséget biztosítja, bogy e bajokon segíteni tudjunk. Ezeket akartam előterjeszteni. (Élénk helyeslés.) Heltai Ferencz: T. ház! Mióta szerencsés vagyok e háznak tagja lenni, eljárási szabályul tűztem ki magam elé, hogy fővárosi ügyekben e házban nem beszélek. Ezt az eljárási szabályt megtartottam volna ma is, hogyha a háznak pénteki ülésében Pichler képviselő ur engem személyem szerint aposztrofálva nem hivott volna fel tanúul arra nézve, hogy azok, a miket ő itt mint vádakat a főváros közigazgatásáról elmondott, a valóságnak meg is felelnek. Az a személyes felhívás, a melyben Pichler képviselő úrtól részesültem, kényszerit ma engem, hogy néhány szóval reflektáljak azon beszédre, mely a pénteki ülésben itt elhangzott és a mely oly szertelen és igazságtalan támadásokat foglalt magában. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbáloldalon: Micsoda ? Szemtelen'?) Szertelen! Mert azokat itt visszautasítás nélkül hagyni nem lehet. Mielőtt azonban ezekre a konkrét vádakra áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy röviden néhány szóval foglalkozzam a főváros helyzetével általában. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Azt hiszem, t. ház, hogy példanélküli eset az, a mi a fővárosról konstatálható, hogy ez az egyetlenegy főváros a világon, a melyet az országban senki sem szeret. Ez a főváros magára van hagyva, teljesen a saját erejére van utalva és azokon a képviselő urakon kivül, a kik a fővárosból nyertek mandátumot, és a t. belügyminiszter úron kivül ennek a fővárosnak ügyei iránt itt a házban és az egész országban is általánosan szeretetlenséggel viseltetnek. Ez iránt a főváros iránt, a mely alig néhány évtizede, hogy fővárosa lett az országnak, ez iránt a főváros iránt az ország legkiválóbb államférfiai, Széchenyi, Kossuth, Andrássy, a legrajongóbb szeretettel voltak. Az volt a törekvésük, hogy az országnak legyen nemzeti jellegű, viruló, az ország egész erejét kifejezésre juttató fővárosa. Ez a szeretet azonban az alkotmányos korszak első évtizedének közepén egészen megszűnt. Azóta a kormány részéről semmi sem történt a főváros érdekében. Más fővárosok — és akármelyikre, nemcsak a legközelebbi Bécsre, hivatkozhatom, — más fővárosok az illető uralkodóház gondossága következtében az intézmények és alkotások egész sorát mutathatják fel. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) __ Barta Ödön: Ez a baj! Erről beszéljünk! Most már nyomon vagyunk! Heltai Ferencz: Budapesten a királyi palota és az Operaházon kivül nincs semmi, a mi azt hirdetné, hogy az uralkodóház szeretettel viseltetik a főváros iránt. Ez a két alkotás az, a mi az uralkodóháznak köszönhető, más alkotások Budapest évlapjaiba nincsenek bevezetve. (Igaz! TJgy van!) Nagy Mihály: Ez már ugy van! Heltai Ferencz: A mig más fővárosokban azt látjuk, hogy az ország nagyjai, nagy nemzetségei kötelességüknek tartják, hogy az uralkodóház székhelyén a maguk állásának megfelelő palotákat emeljenek, Budapesten kevés kivétellel az ország nagy nemzetségeit hirdető nagy paloták hiányoznak. Dicsőült József nádor szerette a fővárost szivének egész melegével; az ő korában emelkedett néhány palota, most már rozoga épület, Buda várában, és az alkotmány visszanyerése után emelkedett néhány palota itt, az országház környékén. De mi ez azokhoz a nagy kincseket tartalmazó palotákhoz kéjjest, a melyek nem messzebb menve, mint Bécsbe, hirdetik a Schwarzenbergek, a Lichtensteinok és egyéb nagy nemzetségek szeretetét az uralkodóház székhelye iránt. Nálunk ilyenekre alig akadunk. Az ország törvényhozása 1870-ben megalkotta a fővárosi pénzalapról szóló törvényt, és 30 millió frtnyi névleges összegben, de tényleg 24 millió frtnyi összegben rendelkezésére bocsátott a kormánynak összegeket, hogy ebből egyrészt a Duna szabályozása rendeztessék, másrészt a főváros szabályozása előniozdittassék. A mióta ez az u. n. 24 milliós nyereménykölcsön elköltetett, és a mióta ez a fővárosi pénzalap lefoglalja a főváros jövedelmeinek igeu jelentékeny részét az alap törlesztésére, azóta a kormány részéről semmiféle pozitív alkotás nem történt a főváros érdekében. Különösen a pénzügyi adminisztráczió a fővárost csak adótárgyul tekinti, a melyből a lehető legnagyobb összegeket kell kipréselni, de előzékenységről, a főváros ügyeinek jóindulattal való elintézéséről a pénzügyi adminisztrácziónál abszolúte nem lehet szó. Sebess Dénes: Mégis kormánypárti képviselő ! Heltai Ferencz: Nem egyszer fordult elő az az eset, hogy a belügyminiszter ur közbenjárását kellett igénybe vennünk, és csakis ezen közbenjárás segítségével lehetett igazságtalan és a főváros érdekeit mélyen sértő intézkedéseket megakadályozni. Az igen t. miniszterelnök úrban mindig a legnagyobb készséget és odaadást láttuk a főváros iránt, de ebben kollegái nem osztoznak, így a főváros egészen magára van hagyatva, saját erejére van utalva. Még azt a nagy adózóképességet sem méltányolják a fővárosban, a mely egyik biztositéka az államháztartás rendezett voltának. Én nem hiszem, hogy volna Európában főváros, mély viszonylag oly mértékű közteherrel járulna az államháztartáshoz, mint a főváros. Budape ;t közönsége az utolsó évben egyenes ós közvetett állami adókban, csak a