Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

132 69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 1895-ben a főváros szabályrendeletet alkotott a telekajándékozások ügyében, a melyet a minisztérium is helybenhagyott s azóta, a mióta ez a szabályrendelet és &z abban körülirt és megállapított eljárás minden irányban alkalmas megóvni a főváros érdekeit, nem forognak fenn többé azok a bajok, azok meg lettek szüntetve és azok a mulasztások nincsenek többé, a melyek azelőtt voltak. Az sem áll, a mit a képviselő ur mond, hogy a vállalkozásoknál és bérleteknél pályázatok nem Írattak volna ki. A belügyminisztériumban, ahol felülvizsgálják azt, hogy a szabályrendeleteket betartja-e a főváros, nem ismerünk egyetlenegy esetet sem, a hol pályázat nélkül történt volna valamely vállalatnak vagy bérletnek kiadása. Bérletleszállitás, azt mondja a t. képviselő ur, igen sok esetben történt. IlyeD általánosságban a vád nem állhat meg, mert történt ugyan egypár esetben, midőn nem nagyon fontos és nem nagy összegekre szóló bérleti szerződésekről és vállalatokról volt szó, hogy méltányossági okokból valamely bérlet alábbszállittatott, de azok valami -.nagy jelentőséggel nem birtak. Azt mondja a képviselő ur, hogy szerződési kötelezettségeiket a vállalkozóknak elengedik és azok sok, sok milliót nyernek rajta. Hát szerződési bírságot — arról van tudomásunk — engedett el a főváros többször, de hogy a szerződés és a vállalkozás anyagi részének teljesítése, vagyis a vállalati nyereség összegeinek, a melyről szó volt, fizetése alól, illetőleg a szerződési kötelezettségek alól feloldattak volna az illetők és itt nagy összegek engedtettek volna el, arról hivatalos tudomásom nincsen. De az áll, a mit a t. képviselő ur mond az üzemekre vonatkozólag. Az üzemek kétségtelenül nem kezeltetnek oly alapon és módon, hogy a . fővárosnak anyagi érdekei minden irányban kellően érvényesíttetnének. Ez igaz; csakhogy ezek az üzemek legnagyobbrészt régebbi szerződésekből folynak; remélem, hogy a főváros gondoskodni fog róla és én mint belügyminiszter igyekezni fogok a fővárost abba a helyzetbe hozni, illetőleg arra rászorítani, hogy gondoskodjék a lakosság és a háztartás érdekében arról, hogy üzemei ezentúl jobban, a városnak nagyobb előnyére és hasznára kezeltessenek, jobban, sikeresebben és jövedelmezőbben használtassanak ki, mint eddig. (Helyeslés.) A főváros olyan adózóképességgel bír, adózó erejét, vagyonát illetőleg még olyan erős ós konszolidált állapotban vau, hogy anyagi zavarról szó sem lehet; de hogy háztartása nincs rendben, és hogy pillanatnyilag zavarban van, az kétségtelen. Ennek okai pedig igen sokfélék. Egyfelől oka a főváros rohamos fejlődése, a mivel nem tartott lépést a jövedelmekben való fejlődés. Magának a városnak emelkedése ugrásszerűen ment, s ezen extenzív fejlődés folytán igen nagy kiadások estek a főváros nyakára, a melyeket nem tudott successive jövedelememeléssel fedezni. Ez kétségtelenül egyik oka a bajnak. A másik oka az adminisztráczió bonyolultsága. A mai adminísztraczionális eljárásnak és gépezeteknek ez az állapota a modern, olcsó expeditiv adminisztráczió igényeinek semmikép sem felel meg. (Igaz! TJgy van!) Én az adminiíiztráczió mai bajaiban és mai állapotában látom az anyagilag helytelen és kedvezőtlen eredményeknek, a gazdálkodás mostoha eredményének is egyik kutforrását. A fővárosban agyő a tárgyalnak, agyontanácskoznak minden kérdést a tengersok bizottságban. És e mellett a tárgyalás ós tanácskozás mellett azután marad minden a régi állapotban, vagy legalább is nem történnek oly intézkedések, mint kellene. Az lehetetlen, hogy anyagi, háztartási kérdéseket a fővárosnak 400 tagból álló képviselete kezeljen. (Igás! TJgy van!) Lehetetlen, hogy, a mai állapot fentartassék az uj törvényben. És én igenis fontosnak és égetőnek tartom a fővárosi adminisztráczió rendezéséről szóló törvénynek minden tekintetben gyökeres revízióját; erre vonatkozólag már az elvekkel körülbelül tisztában is vagyok és az előmunkálatok annyira haladtak, hogy a főváros rendezéséről szóló törvényt, kiszakítva az adminisztráczió reformjának többi alkatrészei közül, a mennyire lehet, még ebben az esztendőben szándékozom előterjeszteni. (Helyeslés.) Mert ebben és az itt javaslatba hozandó reformokban, gondolom, meg fogjuk találni az orvoslásnak egyik módját. Azontúl a felügyeletnek gyakorlásában is én a magam utján fogok menni; nem fogok azzal törődni, hogy a főváros képviselőinek egy része vagy rétege ezen szigorú eljárásommal és az ellenőrzés ezen hatályosságával talán nem lesz megelégedve. (Elénk helyeslés.) Én a fővárost, mint az ország szivét, szemefényét, annak minden ügyét szeretettel ápolva, szivembe zárom és szeretettel és a legnagyobb érdeklődéssel és jóakarattal karolom fel annak minden kis és nagy kérdését. Én a fővárost virágzónak, nagynak, minden tekintetben fejlődöttnek akarom látni és azért nem fogok habozni ott, a hol hibákat látok, ha impopuláris leszek is a főváros közönségének némely része előtt, erélyesen és határozottan eljárni magának a fővárosnak és azoknak érdekében, a kikről első sorban van szó. (Élénk lielyeslés.) De azért a főváros kormányzását, igazgatását vezető elemek még sem ítélhetők ugy meg, mint azt Pichler képviselő ur tette. Hiszen a vezető elemek átvették ezeket a bajokat, igyekeztek is őket orvosolni, de jóakaratuk megtört épen magán e bajoknak kutforrásán, magán a főváros adminisztrácziójának mai bonyolult szervezetén, tehát azon okokon, melyeket előbb érintettem. De a jóakaratot bennük is látom, és ép a főváros mai vezető egyéneinél tapasztalom, hogy elfogulatlanul és tárgyilagosan fogadják az intenczió-