Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-69
69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 131 a hozzájuk intézett interpellácziókra; de ne gondolja a t. képviselő ur, Hogy azért nem felel egyik-másik miniszter, mert egyik-másik interpellácziónak tárgya többé vagy kevésbbé kényes, vagy pedig azért, mert, a mint kifejezni méltóztatott, megvetik magát az interpelláczionális jogot. Isten mentsen ettől; dehogy. De nem lehet tagadni, hogy e tekintetben egy bizonyos, mondjuk, lax gyakorlat állott be, hogy olyan interpellácziókra, a melyek tárgyuknál fogva nem mutatkoztak nagyon sürgőseknek, a miniszterek, nem akarván a tárgyalásokat félbeszaki ttatni, itt-ott és talán ezúttal több esetben is, a megállapított határidőnél későbben adják meg a választ. Ne méltóztassék ezt a t. képviselő ur által felhozott motívumnak tulajdonítani. A tényt nem tagadom, hogy igy van és a miniszter urak megkapják a figyelmeztetést, de gondolom, hogy legközelebb e nélkül is válaszolni fognak a kérdéses interpellácziókra. (Helyeslés jobb felől. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Napirend előtti felszólalásra határozathozatalnak helye nincs. — Az elnökség -Nessi Pál sürgetését közölni fogja az illető miniszter úrral. (FelJciáltásoJc a szélsöbaloldalon: Utasítsa a minisztert! Figyelmeztesse!) Következik a napirend szerint a csorbatói birtoknak az államkincstár részére történt megvásárlásának jóváhagyásáról szóló törvényjavaslatnak (Irom._ 98, 109) harmadszor való olvasása. Lázár Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdeni a t. házat: elfogadja-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen, vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy a képviselőház a javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és igy a javaslat tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz tétetik át. Következik a belügyi tárcza 1902. évi költségvetésének (írom. 70) folytatólagos tárgyalása, még pedig »A főispánok és a budapesti főpolgármester, valamint a főispáni titkárok fizetései és lakpénzei« czimü tétel. — A miniszterelnök ur. kíván szólani. (Halljuk-! Halljuk/) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljulc! Halljuk!) Az 1872. évi törvény, a mint a múltkor mondottam, korlátozza egyfelől azt a beavatkozást az autonómia és a székes-főváros jogainak szempontjából, a melyet a miniszter gazdasági ügyeknek és a közigazgatásnak vezetésére gyakorolhat, másfelől ha fentartja is a felügyeleti jogot és az ellenőrzést a főváros minden ténykedése felett, még sem engedi, hogy oly messzemenőleg nyúljon be a miniszter, mint a hogyan azt az előttem szólott képviselők egyike, vagy másika kívánatosnak tartaná, hacsak rendkívüli viszonyoknál fogva, rendkívüli eszközök alkalmazása, természetesen akkor is a törvényhozás tudomásulvétele mellett, nem válnék szükségessé. Én ezt a felügyeleti jogot minden költségvetés helybenhagyása és átvizsgálása alkalmából, de meg esetről-esetre is szoktam gyakorolni minden egyes határozat felülvizsgálása alkalmából, ha azok felebbezés utján hozzám jönnek. Maga Pichler képviselő ur is felemlített egypár esetet, a hol ilyen anyagi kérdésekben figyelmeztettem a fővárost gazdasági és anyagi érdekeinek kellő gondozására és hatályosabb és jobb gondozására, mint a milyen a hozott határozatból kitűnik. Hiszen ismeretes a t. képviselőház előtt az a leirat, melylyel elintéztem a főváros f. évi költségvetési felterjesztését. Ebben a leiratban, én gondolom, alig félreérthető módon és kellő határozottsággal s igen erélyesen kijelentettem, hogy a fővárosnak gazdálkodását nem tartom jónak és helyesnek, azt tartom, hogy a főváros és a főváros adózó polgárai érdekeinek meg nem felel, és nem látom alkalmazva a főváros pénzügyi és háztartási ügyeinek vezetésénél azt a szükséges gondosságot, azt az elővigyázatot és azt a teljes objektivitást, a melyet a törvény és hivatása értelmében köteles szem előtt tartani a főváros képviselete. Eámutattam több hiányra, sokra is, rámutattam arra is, hogy nem látom, hogy mindig csívpán a közérdek, hanem itt-ott érdekcsoportok érdeke is szerepet játszott a főváros háztartási ügyeinek vezetésénél. Erélyesebben és határozottabban, gondolom, nem lehet bírálatot gyakorolni és az a fogadtatás, a melyben leiratom a főváros közgyűlésén részesült — hiszen ismeretes dolog — nem a mellett szól, hogy elnéző vagyok, hanem ellenkezőleg a mellett, hogy a felügyeleti jogot kész vagyok a lehető legnagyobb szigorúsággal gyakorolni, képes is vagyok rá és akarom is. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A főváros bajainak, anyagi és háztartási bajainak kútforrása igen sokféle és messze viszszavezet a múltba; azokról igen sokat lehetne mondani. Mielőtt erről szólnék, másra kell kitérnem. Itt egy igen kemény, drasztikus ítéletet mondott Pichler képviselő ur. Az az ítélet ugy, a mint előadatott, nem áll meg, azt igazságtalannak tartom; azokat a kifejezéseket pedig, amelyeket használt, nem tartom helyén levőknek és megengedhetőknek bizonyítékok nélkül; mert azt még nem lehet ós nem szabad egy fővárosra mondani — sazt kénytelen vagyok e helyről visszautasitani, — hogy ott semmi más nem uralkodik, csak panama. Ez olyan súlyos vád, hogy erre kétségtelen bizonyítékokat kell felhozni, mert bizonyítékok nélkül ezt a vádat emelni abban a modorban nem lehet. Az, a mivel a képviselő ur ezt a vádját részletezte, két részre oszlik. Van olyan dolog, a miben igazsága van bizonyos mértékig, de legnagyobb része annak, a mit igy speczifikálva felállít, nem áll. Igaza van abban, hogy ha azt mondja, hogy a telekadományozások kérdésében igen sok mulasztás és helytelenség történt vagy olyan eljárás követtetett, a mely visszaélésekre is vezethetett. De ez a múltban történt, mert 17*
