Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-68
68. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. 127 annak a vidéknek természeti kincseit és arratermettségét annak a népnek, mely megérdemli, hogy a magyar képviselőház a legmesszebbmenő figyelmét fordítsa erre a vidékre. A ki ismeri azt a vidéket, az tudja, hogy pl. Borszék 100 kmter-re van minden vasúttól, 100 km.-t kell megtenni, hogy valaki oda jusson az ország ilyen hires fürdőjére. Ezen vidék tele van szénbányákkal és más érczekkel, továbbá ott vannak kiaknázatlan fenyőerdők. Tudom, hogy 4000 hold fenyőerdőt, melyben százados fenyőfák voltak, potom áron adtak el, mert messzire kell szállítani a fát és az nem fizeti ki magát. Ezért én részemről feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy a székelységnek ezen legforróbb, de jogos óhaja a képviselőház előtt meghallgatást találjon, ós hogy ezen körvasút kiépíttessék s azon vidék, mely minden tekintetben arra való, ezáltal is felemeltessék. Ezért melegen ajánlom a kérvényt. Kubik Béla jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: Csak épen egypár szóval pártom nevében is pártolom ezt a kérvényt, mert mindaz, a mi a székelység érdekében történik, valóságos hazai érdek. (Helyedét; a szélsőbaloldalon.) Molnár Ákos: Egyelőre legalább automobiljáratokat rendezzenek. Elnök: Hozzájárul a ház a kérvényi bizottság javaslatához ? (Igen!) A. kérvény kiadahk a kereskedelmi miniszternek. Szőts Pál jegyző (olvassa): Marosvásárhely sz. kir. város kérvénye a nemzetiségi törvény módosítása iránt. Gr. Forgách Antal előadó; Hason kérvények a ház ezen ülésszakában már tárgyaltattak és hivatkozással a házszabályok 246. §-ára, egyszerű tudomásvétel végett bejelentetik. Elnök: A ház tudomásul veszi. Szőts Pál jegyző (olvassa): Az országos szinószegyesület ós nyugdíjintézet kérvénye a vidéki színészek nyugdíjintézetének támogatására. Gr. Forgách Antal előadó: Az országos szinészegyesület azt kérelmezi, hogy a vidéki színészek nyugdíjintézetének segélyezésére az évi budgetbe nagyobb összeg vétessék fel. A bizottság javasolja, hogy a kérvény kiadassák a belügyminiszternek. Elnök: Hozzájárul a t. ház a javaslathoz? (Igen I) A kérvény kiadatik a belügyminiszter urnak. Szőts Pál jegyző (olvassa): Nem állami középiskolai tanárok kérvénye a féláru vasúti kedvezmény megadása iránt. Gr. Forgách Antal előadó: A nem állami középiskolai tanárok a féláru vasúti kedvezmény megadását kérelmezik, mert ők mostohábban vannak fizetve, mint az állami intézeteknél alkalmazott tanárok s még ezen kedvezményben sem részesülnek, a melyhez joggal igényt tarthatnak, miután az ő munkásságuk ép olyan munkásság, mint az állami középiskolai tanároké. A kérvényi bizottság véleménye, hogy a kérvény kiadassék a kereskedelmi miniszternek. Szőts Pál jegyző: Ballagi Gréza! Ballagi Géza: T. ház! Az előttünk fekvő kérvényt a legmelegebben ajánlom a t. kormány figyelmébe, ajánlom pedig azért és semmi egyébért, mert meggyőződésem szerint a nemzeti kultúrának tesz szolgálatot a kormány akkor, hogyha ezt a kérvényt teljesiti. A felekezeti, illetőleg nem állami iskolai tanárok azt kérik, hogy az állami hivatalnokoknak, valamint a törvényhatósági tisztviselőknek és az állami iskolai tanároknak az a joga, melynél fogva ők az államvasutak vonalain kedvezményes jegygyei utaznak, terjesztessék ki rájuk is. A felekezeti tanárok már évekkel ezelőtt megindították e czélból a mozgalmat a nélkül, hogy czélt értek volna. Visszautasították őket azzal az indokolással, lehetőleg szó szerint idézem, hogy a mennyiben a vasúti kedvezmény az állami iskola tanárait nem tanári állásuknál, hanem állami tisztviselői minőségüknél fogva illeti meg, a kedvezmény ezen elvi alapjától a kormány a felekezeti tanárok javára el nem tekinthet, mert ez azt eredményezné, hogy a kedvezményt az összes nyilvános tanintézetek személyzetére ki kellene terjeszteni és azt nem lehetne megtagadni más közművelődési intézetek személyzetétől sem, a vasúti kedvezmény ily kibővítése pedig pénzügyi szempontokból nem engedhető meg. Egy kérdés helyes és igazságos eldöntése első sorban attól függ, hogy milyen szempontot alkalmazunk. Nem lehet semmi kifogásom az ellen, hogy az államhivatalnoki minőség vétessék figyelembe első sorban a vasúti kedvezmény megadásánál, hiszen az állami hivatalnokok helyzete oly sanyarú, hogy semmiféle kedvezményt vagy előnyt nem irigyelhetünk tőlük. De ba a vasúti kedvezmény kizárólagos elvi alapjául az álllamhivatalnoki minőség, illetőleg az a körülmény fogadtatik el, vájjon az illető kedvezményezett az állampénztárból huzza-e fizetését, akkor ne méltóztassanak csodálkozni, ha olyan anomália következik be, a milyennel ma állunk szemben, hogy t. i. a felekezeti iskola tanárai nem kapnak vasúti kedvezményt, azért, mert a felekezet szolgálatában állanak, de ugyanannak a felekezeti iskolának tanárai, a mennyiben államsegélyben részesülnek, tehát az állam pénztárából húzzák fizetésüket, vagy az a nyugdíjazott felekezeti tanár, a ki nyugdiját véletlenül az állam pénztárából veszi fel, vasúti kedvezmény tekintetében egy kategóriába helyeztetik az állami tisztviselőkkel. A vasúti kedvezmény elvi alapját szerintem mindenesetre ki kell bőviteni, vagy helyesebben kell meghatározni, a mitől, azt hiszem, a t. kormány sem zárkózik el. Hiszen mikor a törvényhatósági tisztviselők részére megadták a vasúti kedvezményt, akkor a közigazgatás érdekét tartották szem előtt, tehát egy más szempontból indultak ki. Igen helyesen, mert bizonyos igaz,
