Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-68

128 68. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. hogy a közigazgatás érdeke, hogy a törvényhatósági tisztviselő közvetlen kontaktusban legyen a közönséggel. Erre nézve pedig okvetlenül szükséges, hogy lehetőleg könnyen és olcsón utazhasson. A felekezeti tanárok kérelmének megbirálásánál is más szempontnak kell érvényesülni, a mely mindennél fontosabb és ez a nemzeti közművelődés szempontja. A nemzeti közművelődés érdeke pedig azt kívánja, hogy a különben is rosszul dotált felekezeti iskola tanára ne legyen elzárva a kultúra forrásaitól. Azt tartom, hogy egy kis városban működő professzor szükségképen elparlagiasodik, hogyha évenkint néhányszor fel nem frissíti és meg nem termékenyíti lelkét a fővárosi szakkörökkel és tudósokkal való érintkezése által, tudományos munkásságot pedig egyáltalában nem fejthet ki, ha ebben az országban és különösen a fővárosban levő könyvtárakat és levéltárakat gyakrabban fel nem keresi. Ez csak akkor történhetik meg, ha olcsón utazik, sőt az olcsó utazás mellett is merem állítani, hogy a saját szájától —• hogy igy fejezzem ki magamat, — vonja el azt a néhány forintot, a mibe neki egy-egy utazása kerül. A vasúti kedvezmény elvi alapjának kibővítése tekintetében tehát a t. kormánynak az az egyetlen számbavehető aggodalma van az én tudomásom szerint, hogyha a felelekezeti tanárok megkapják ezt a vasúti kedvezményt, akkor ezt az összes tanintézetek alkalmazottainak meg kell adni, a mi pénzügyi szempontból nem engedhető meg. Az összes tanintézetek alkalmazottai alatt természetesen a néptanítókat kell érteni. Hát ezekre nézve ugy áll a dolog, hogy a néptanítónak mindenen inkább jár az esze, mint a vasúti kedvezményen. A nemzeti kultúra tehát a közművelődés szempontjából, a melyet én a felekezeti tanároknak nyújtandó vasúti kedvezménynél kiemeltem, annak a tanítónak nem vasúti kedvezményre, hanem állásához illő tisztességes fizetésre van szüksége. Annak a tanítónak lelkét a megélhetés gondja teljesen betölti és bizony annak egyáltalában nem jut eszébe, hogy falujából ki is kellene mozdulni és kéjutazásokat kellene tennie. Merem állítani, hogy a mai viszonyok között, a mikor a legtöbb néptanítónak olyan sanyarú a helyzete, hogy alig van meg a betevő falatja, valóságos szatíra lenne vasúti kedvezménynyel ajándékozni meg azt a néptanítót. Ez körülbelül olyan eljárás volna, mintha a szegény ember baját kenyér helyett valami szép virágcsokorral akarnók orvosolni. {Teszés jobbfelöl.) A mennyiben tehát közművelődési szempontból kizárólag felekezeti tanárok részesitendők vasúti kedvezményben, ennek pénzügyi következményeitől nincs mit tartani. Eltekintve attól, hogy az 1894 : XXVII. t.-cz. alapján országos nyugdijban összesen csak 673 felekezeti tanár részesül, kiknek száma a teológiai tanárokkal egyetemben összesen 800-ra rug, még ha ez a státus nagyobb lenne is, a mennyiben vasúti kedvezmény birtokába jutnak, bizonyára kétszer annyit fognak utazni és igy az állam még pénzügyileg sem veszítene semmit. Én még egyszer melegen ajánlom a kormánynak figyelmébe ezt a dolgot. (Élénk helyeslés.) Legyen róla meggyőződve a t. kormány és a t. ház, hogy ennek a teljesitése, még ha áldozattal járna is, pedig nem fog áldozattal járni, . . !" Molnár Ákos: Meg vagyunk róla győződve. Baltagi Géza: . . . ennek az áldozatnak kamatai bőven megtérülnek azokban a szellemi kincsekben, a melyekre a felekezeti tanárok szert tesznek utazásaik közben a végből, hogy azokat azután növendékeiknél értékesítsék. (Helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. képviselőház! Mindazoknak igazságáról, a miket Ballagi Gréza t. kéjjviselőtársam mondott, magam is meg vagyok győződve. És ha mégis felszólalok, csak néhány szóval akarom az ő érveit megtoldani. Attól fél a t. kormány, hogyha a felekezeti és nem állami tanároknak is adna vasúti kedvezményeket, akkor észrevennők a jövedelmek csökkenését a vasutaknál. Hát ettől ne méltóztassék félni, mert minél olcsóbbá teszik az utazást, annál többet fognak utazni. Méltóztassanak csak visszaemlékezni a levelezőlapok árának, a levélportónak leszállítására. Minél olcsóbbá tették ezeket, annál több fogyott és annál több volt a jövedelme a postának. Ezek a tanárok is annál többet fognak utazni, és annál jobban fogják magukat kiképezni. Utazni fognak a szünidőben és évközben is, a mikor hosszabb szünetek vannak. (Általános, élénk helyeslés.) Ha a t. kormány azt gondolja, hogy ezáltal csakugyan kárt szenved valamiképen a vasút, méltóztassék -egy próbaévet behozni, pl. egy esztendőre, akkor majd meglátja, hogy csakugyan származik-e valamíg kár ebből az intézményből az államkincstárra. Éjien azért kegyes figyelmébe ajánlom én is a tanárok kérvényét az igen t. kormánynak. Kubik Béla jegyző: Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. képviselőház! ígérem, hogy legfeljebb egy pár perez alatt befejezem felszólalásomat. De nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy azokra az anomáliákra, a melyek ebből kifolyólag előfordulnak, ne figyelmeztessem a t. kormányt. (Halljuk! Halljuk!) Velem történt meg, hogy utaztam három tanárral a vasúton, ezek közül a két fiatalnak, a ki alig került ki az egyetemről, volt kedvezménye, a harmadiknak pedig, az igazgatónak, a ki érdemekben megőszült ember volt, nem volt ilyen kedvezménye. Hát bocsánatot kérek, de ez nem jó vért szül a tanári karnál. Ez pedig ugy történt, hogy eddig a protestáns felekezetek a maguk erejéből tartottak fenn iskolákat, mikor azonban az utolsó időkben a kor követelményeinek nem birtak megfelelni, az államhoz fordultak segélyért. Az állam