Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-68

68. országos ülés 1902 márczius H-űn, szombaton. 107 akkor bátran megáshatni a sírját a magyar parlamentáriznrasnak.« (Zajos ellenmondások a szélsöbaloldálon.) Azt mondja tovább, hogy (olvassa): » Mindig van kárvallott, a kinek szubjektív oka van az elkeseredésre.« Lássuk, t. ház, mennyiben illethetik ezek a kifakadások és vádak ezt a pártot. (Egy hang a haloldalon: Melyik lap irta?) Méltóztassék rám bizni, hogy mit akarok elmondani, és mit nem akarok. Én nem akarok itt szczénákat előidézni, hanem tényállásokat tisztázni. Minthogy a függetlenségi Kossuth-párt megbízásából állok itt, kénytelen vagyok megvédeni ezen pártot azon vád ellen, melyet tegnapi magatartásával szemben ellene emeltek. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Igenis kérdezem: megtá.madtatása volt-e ez, a mi tegnap történt, a jogrendnek? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! Védelme volt!) Igenis, megtámadása volt a jogrendnek, de nem az, a miről írnak, hanem a mi előtte történt. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Megsértése volt-e ez a birói függetlenség iránti köteles tiszteletnek? Igenis az, mert a birói függetlenség iránti köteles tisztelet azt parancsolja minden bírónak, hogy magát minden tényeiben a törvényekhez és szabályokhoz oly szigorúan tartsa, hogy senkinek se legyen módja a köteles tiszteletet csak egy hajszálnyira is megszegni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Menjünk tovább. Azt mondja továbbá, hogy ha a ház tárgyalásait botrányokkal megakasztani lehet, akkor bátran megáshatni a magyar parlamentarizmusnak sírját. Ugy van! A ház tárgyalásainak menetét botrányok előidézésére alkalmas intézkedésekkel megakasztani nem szabad. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Mert igenis, ez megássa a magyar parlamentarizmus sírját. Mi áshatja meg inkább a magyar parlamentarizmus sirját, mint az, hogy ha kifelé azt dokumentáljuk, hogy előforduló esetben akadnak biráló-bizottságok, a melynek tagjai olyan lazán, olyan könnyen fogják fel a birói kötelességgel járó feladatukat, hogy nem tartják első kötelességüknek, mielőtt ítélkezni mennek, azt a törvényt megtanulni, a melynek alapján Ítélni hivatva vannak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldálon.) Nagy harcz folyt itt a felett, hogy a ház szuverenitása jogának egyik részét a jog gyakorlása szempontjából átruházza-e a Curiára, vagy nem. Én azok között álltam meggyőződésemmel, a kik ellenezték ezt, mert én a magyar parlament szuverenitásának egy részét sem akartam még kísérletileg sem átengedni. Sajnálattal látom, hogy a magyar parlament egyik bizottsága maga szolgáltat ily módon fegyvert azoknak kezébe, kik a magyar parlamentarizmus szuverenitása egy részének átadását javasolták. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Nem akarjuk a magyar parlamentarizmus sirját így megásni ; azért tiltakoznom kell az ellen, hogy azért, a mi itt tegnap történt, az a párt tétessék felelőssé, a mely a törvéiryes álláspontot megvédeni akarta. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Még egy kérdést kell tisztázni. (Ralijuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Azt mondja e lap, hogy mindig akad kárvallott, a kinek van szubjektív oka az elkeseredésre. Ez súlyos vád a nyilvánosság előtt: a magyar parlamentnek egy egész ellenzékét, a magyar parlamentnek egy ilyen tekintélyes testületét, mely számánál, elveinél és egyéb súlyánál fogva megérdemli a tiszteletet, a melylyel egymásnak egyénenkint is tartozunk, azzal vádolni, hogy szubjektív oka volt az elkeseredésre. Hát hiszi-e valaki, meri-e valaki azt hirdetni, hogy ez a függetlenségi párt, mely jajszó nélkül elveszített akárhányszor kerületet becsületes küzdelemben — maga részéről mindig igy küzdött — és e miatt egy szót sem szólt, hogy most e felháborodásában annak csak parányi is része volt, hogy egy képviselőt egyénileg akart megvédeni. Bármily becses e párt előtt annak minden tagja, sokkal becsesebbek előtte azok az elvek, a melyektől soha egy hajszálnyira el nem tér és a melyek közt a parlament tekintélyének és tisztaságának megóvása első helyen áll. (Helyeslés. Ugy van!) T. ház! Végezvén azzal a támadással, a mely ellen e pártot megvédeni kötelességem volt, méltóztassék nekem megengedni, hogy a ház türelmének túlságos igénybevétele nélkül bár, de mégis reámutassak arra, hogy tulajdonképen mi volt ennek a felháborodásnak az oka. (Halljuk! Halljuk!) Teljes mértékben arra az álláspontra helyezkedem, a melyet elfoglaltak azok, a kik a tegnap történteket megvédeni igyekeztek. T. i. nem habozom kijelenteni, szilárd egyéni és jogászi meggyőződésem alapján, hogy egy fórum által hozott felebbezhetlen ítélet anyagilag, béltartalmára nézve, azon kérdésnek szempontjából, hogy az ítélet a bizonyítékok, adatok mérlegelésének mily eredményével hozatott meg, felülitélkezés tárgyát nem képezheti. (Ugy van! Ugy van!) Birói tévedés soha sem lesz kizárva, míg emberek fognak ítélni. Minden biró felelős azon mérlegelésért, a melyet az eljárásban szabad mérlegelésnek neveznek, a maga lelkiismerete, becsülete és a közvélemény Ítélőszéke előtt. Tehát nincs semmiféle fórumnak, mint felülbíráló fórumnak alárendelve, azt egy más fórum érdemileg felülbirálat alá nem is vonhatja. De minél messzebb megyünk e téren, bármily kutatásokat végzünk annak megállapítása körül, hogy miért fogadnak el egyes esetekben a bíróságok megalakításánál inappellábilis ítéleteket: azt fogjuk találni, hogy azoknál a fórumoknál, melyeket ilyen inappellábilis Ítéletekre autorizálnak, ott sánczolják körül legerősebben az Ítélkezést. Az ilyen inappellábilis fórumoknak ítélkezését az eljárási szabályok sánczolják ugy körül, hogy az ítélethez, miután béltartalmához hozzászólni nem lehet, alakilag lehessen hozzászólani, alaki14*