Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-68

108 68 országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. lag lehessen ellenőrizni és ez alapon lehessen semmisnek deklarálni az Ítéletet, mert ha valahol, ugy e fórumnál áll az, hogy forma dat esse rei. (ügy van'. Ugy van! a szélsöhaloldalon,) Méltóztassanak az analógiát keresni az esküdtszéki eljárásnál. Ha az esküdt eltávozik, vagy informálva van stb., mi történik ? Megsemmisítik az ítéletet, bármily igazságos volt. Annak idején a semmitőszék a legigazságosabban meghozott ítéleteket, a melyeknek anyagi igazságát átlátta, a legkisebb formai hibából, ha pl. a tárgyalás bejelentése nem volt három napig kifüggesztve, megsemmisítette. (Halljuk! Halljuk ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt itt fejtegetnem felesleges. Csak konstatálni akarom, hogy a mikor a bíráló-bizottsági ítélet, a mely tegnap nyílt ajtók mellett kihirdettetett, itt azoknak, a kik nem szubjektive, hanem az igazság iránt érzett lelkesedéstől áthatva érdeklődtek az ügy iránt, tudomására jutott; a mikor tudomásukra jutott az, hogy az ítélethozatalban részt vett valaki, a ki a tárgyalás előkészítésében, az első tárgyalásnál, a hol a tényállást tisztázták, nem vett részt, tagja sem volt a bizottságnak és ennek daczára a bizonyítási eljárás, maga a táigyalás, a szóbeli nyilatkozatok, újból reprodukálva nem lettek, ez a hiba nem reparáltatott, és hogy ezenkívül nem vett részt épen a bizonyítási anyag ismertetésében, a hol a házszabályok világos rendelkezése szerint joga, ennélfogva kötelessége, — mert a mi a bíróságnak joga, az egyúttal kötelessége is — a felekhez intézett kérdésekkel, felvilágosítások kérésével, a tényállás tisztázásához hozzájárulni: mikor tudomásukra jutott, hogy az illető ezt a jogot és ezt a kötelességet nem teljesíthette, mert fontosabb teendők elintézése végett Szolnokra ment egy más mandátum ügyében, {Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbal oldalon.) tehát nagyon is szubjektív okok miatt nem vett részt a bírói kötelesség teljes kimerítésében, mondom, mikor ez tudomására jutott az érdeklődőknek, tudomására jutott a függetlenségi és 48-as pártnak: ez méltó felháborodásának adott kifejezést. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöhaloldalon.) De ebből mi következik? Az, hogy a bíráló-bizottságnak nem lehet teljesen diszkrécziőjára bízni, hogy a szabályok, az alakiságok melyik részét mikor tartják ők melló'zhetőnek. Miért nem lehet? Erre nézve csak két példát hozok fel. Lényeges alkatrésze ugy a curiai bíráskodásnak, mint az ugyanabban a törvényben kodifikált, a 3-dik czimben tárgyalt ama bíráskodásnak, a mely a ház bíráló-bizottságai előtt folyik le, hogy szóbeliségre és közvetlenségre van alapítva, A t. igazságügyminiszter ur, a ki lelkes hive ezen magasztos elvnek a bíráskodás terén, semmi esetre sem nézheti tétlenül ezen elvnek akármilyek vonatkozásban ily eklatáns módon való megsértését, mint' a milyenről itt szó van. Ha most pl. azt találná a t. ház a bírálóbizottság működéséről szóló jelentésben, hogy itt bejön egy ítélet, a melynek alapját periratok váltásával letárgyalt tényállás képezi: mit mondana a t. ház ? Ha áll az, hogy nekünk ezt szó nélkül tűrnünk kell, akkor minden bíráló-bizottság tetszésétől függ, vagy a törvény helytelen magyarázatától tétetnék függővé, hogy ez a nagy elv, ez a nagy jog egyszerűen mellőztessék. Vagy nézzünk egy másik esetet. Öt tag szükséges a határozathozatalhoz. Hétből négy tag feltétlenül többség. Hamar most egy bírálóbizottság elnökének ugy tetszenék, miután megállapodnának az illetők a maguk nézeteiben, négyen összeülnének és Ítéletet hoznának, a mely feltétlenül a bíráló-bizottság többségének ítélete lenne: vájjon szó nélkül kellene ezt nekünk tűrnünk? Ezt bizonyára nagy sérelemnek tekintenék. Ez nem volna a törvény uralma, hanem az önkény uralma, mert e szerint minden bejuthat ide, csak a jog nem. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöhaloldalon,) Es mert ez igy van, és mert a t. ház meggyőződhetett róla, hogy ez megtörténhetett, megtörténhetik minden, megtörténhetik, hogy fel nem esküdt bíráló-bizottsági tag vesz részt, megtörténhetik, hogy egy pótlólag beküldött tag jön be a bizottságba és folytatja az eljárást, és — nem fogom feltételezni, de megtörténhetik, hogy midőn egy biráló-bizottság 2—3 tagja valami módon elárulta a nizust arra, hogy a mandátumot megsemmisítse vagy nem és ez a kormányzatnak nem tetszik, kinevezi valamely állásra és helyette beküldenek valami gutgesinnt tagot. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Münnich Aurél: Ugyan! Barta Ödön: Azt mondtam, hogy nem tételezem fel, de ez mind megtörténhetik. A mi házszabályaink mellett, melyekben sankezió nincs, ez megtörténhetik a nélkül, hogy bizonyos körök állítása szerint nekünk, a képviselőháznak ezt jogunk volna semmisnek kimondani. Én tisztelettel kérem, méltóztassék a t. háznak ezt fontolóra venni, hogy lehet-e a biráló-bizottság ítélkezését ilyen lazán megszerkesztve, szankczió nélkül fentartani, és nem érkezett-e el annak a szüksége, hogy mindazon alaki sérelmek, melyek elkövethetők és felmerülhetnek egy ítélkezés körül, kodifikáltassanak ugy, mint a hogy a büntető perrendben az alaki és anyagi semmiségi okok fel vannak taxatíve sorolva, és a házszabályokba is megfelelő rendelkezések vétessenek fel oly sérelmek esetére, melyekből kifolyólag az ítélet feltétlenül semmisnek mondható ki. Lesz bizonyára a háznak módja a házszabályok e hibáit a revízió alkalmával megtalálni ; én a ház ezen izgatott hangulatában részletes indítványt tenni nem akarok, hanem felszólalásom befejezéséül a ház többségének és a t. miniszterelnök urnak ezen bajok sürgős orvoslásának szükségét figyelmébe ajánlom. (Élénk éljenzés és taps a szélsöhaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.)