Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

94 67. országos ülés 1902 mennyiben imminens, nagy és komolyan bebizo­nyított állami vagy társadalmi érdek veszélyez­tetéséről van szó; csak annyiban és másban nem. És pedig azért, mert nem akarom ezt sem az eljáró közegeknek önkényes determinácziójára bízni, mert elismerem, hogy ott is történnek hi­bák, hiszen annak az eljáró közegnek alkalmazni kell a szabályt egyes konkrét esetekben, sok­szor olyan helyen, a hol az izgatások imminen­sek, a mint volt a kishartai esetnél, a hol, ha a képviselő ur kíváncsi reá, azt is tudnám bi­zonyítani, hogy anarchisztikus mozgalmak vol­tak, még pedig nagymérvűek; ha ilyenkor a főszolgabíró egy kissé erősebben járhat el. ez megtörténhetik, de ezt sem lehet szabadjára ereszteni. Alkudjunk meg. A képviselő ur szabadjára akarja ereszteni az egyesülési és gyülekezési jogot és a szövetkezés! jogot, korlát nélkül, ámbár nem mondom, hogy minden korlát nélkül akarná, mert kellő korlátokat ő is állit fel, csakhogy igen messze tolja ki azokat. Én meg azt mondom, hogy bizonyos korlátok ós bizo­nyos ellenőrzés szükségesek, de e mellett nem akarok önkényt; én törvénynyel akarom szabá­lyozni ezt a jogot, (Elénk helyeslés jobbról és balról.) én az egyesülési és a gyülekezési ügyet a törvénynek hatálya és a törvénynek védelme alá akarom helyezni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról és balról.) Ha jaedig az urak azt mond­ják, hogy miért nincsen eddig itt a törvény, feleletem az, hogy azért, mert nem könnyű ám ez. A határvonalnak megvonása, hogy a közszabad­ság érdeke, és hogy az egyén a maga közszabad­sági jogaiban és egyenlőségi jogaiban veszélyez­tetve és korlátolva ne legyen; hogy a szabad­éi vüség álláspontját fel ne adjuk és ezeket a nagy érdekeket mégis megóvjuk, ezt nagy gond­dal kell megfontolni, mert egy kis eltérés a helyes útról nagy bajt és veszélyt rejt magában. (TJgy van! TJgy van ! jobbfelöl.) Kifogásolja a t. képviselő ur, hogy a gyűj­tésre vonatkozólag is van rendelet! De mond­hatom, oly szabadon kezelik ezt a rendeletet, hogy higyje meg a képviselő ur, igazán nem lehetne azt méltányosabb felfogással kezelni; de egészen szabadjára hagyni azt, hogy mindenki gyűjthessen és Isten tudja miféle, esetleg nem­zetellenes czélokra, esetleg rossz czélokra, eset­leg erkölcstelen czélokra, ezt még sem lehet megengedni. (Helyeslés.) Itt is azon fordul meg a kérdés, hogy helyesen kezelik-e a dolgot. Én gonddal és minden érdeknek figyelemmel tartá­sával járok el és jártam el eddig is, és ha itt­ott tapasztalok bajokat, utána fogok nézni, hogy azok többé elő ne álljanak. Azt mondja a képviselő ur, hogy a csend­őrség törvénytelenül és jogosulatlanul jár el az előnyomozásoknál és azt mondja, a bántalmazá­soknak egész seregével tudna szolgálni; azt mondja: a Curia elnöke minduntalan felter­jesztéseket tesz az igazságügyminiszterhez, mert márczius 7-én, pinteken. a büntető igazságszolgáltatás gyakorlásában aka­dályozva van, hogy kénytelen felmentő Ítéleteket hozni, mert kiderül sok esetben, hogy a beis­merő vallomást a csendőrség kínzással csi­karta ki. Visontai Soma: A törvényhatóságok is kér­vényeztek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Én utánajár­tam és az igazságügyminiszteriumtól megkérdez­tem, hogy mikor és miféle felterjesztés történt a Curia elnöke részéről. Ilyen felterjesztésről ott 10—12 évre visszamenőleg nem tudnak semmit. Történhettek egyes felszólalások itt-ott, nekem is tudomásomra jutottak, de higyje meg a kép­viselő ur, azok mind gyér esetek. Az az eljárási szabályzat, melyet én kiadtam és melyet a kép­viselő ur is ismer, és a melyet egyszer — örül­tem rajta — szives volt elismeréssel bírálni, megtilt minden ilyen inhumánus, törvénytelen és a kínzáshoz bárcsak hasonló eljárást, és ha az illetők ez ellen vétkeznek, azok feleletre is vonatnak. Előttem fekszik egy kimutatás, hogy 1901-ben a csendőrség ellen hivatalos hatalom­mal való visszaélés miatt hány panasz volt. 1901-ben volt 336 j^anasz; ebből a panasz alap­talansága folytán az első vizsgálatnál mindjárt elesett 177; fegyelmileg megbüntettetett a pa­naszlott 108 esetben, haditörvényszékileg 14 esetben, függőben van tartva 34 eset. Ebből láthatja a képviselő ur, hogy az eseteknek nem olyan nagy száma lehet az. a hol általában ilyen természetű panaszok fordulnak elő. Mert össze­sen is csak 336 panasz volt, alaposnak mintegy 160 találtatott; de nem ám kínzás miatt, mert eltűnő csekély számú a bántalmazási eset, ha­nem egyéb vétségi esetek is vannak benne. Azt mondja a képviselő ur, hogy hol van a kihágási bíráskodási eljárásra vonatkozó rende­let, miért nem adatott még ki? A képviselő ur tudja, hogy az egyszerűsítési törvényben van erről intézkedés és abban kaptam erre felhatal­mazást illetőleg utasitást. Az egyszerűsítési tör­rény első része, a jogorvoslatra vonatkozó rész, ennek az esztendőnek első felébe életbelép; az esztendő második felében pedig a legnagyobb része életbe fog lépni. Remélem, akkor életbe­léphet az a része is, a mely most még munka alatt van; nemcsak olyan tanulmányozási munka alatt, hanem már az előadói tervezet is készen van az igazságügyminiszterrel folytatott hosszas tárgyalások alapján, és remélem, a t. képviselő ur meg lesz vele elégedve, mert minden tekin­tetben megfelel azoknak az igényeknek, melye­ket a jogvédelem és az okos felfogás szempont­jából támasztani lehet. Barta Ödön: Meg volt igérve, hogy előzete­sen a nyilvánosság elé hozzák, hogy hozzá lehes­sen szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez ellen sincs kifogásom. (Helyeslés és tetszés.) Barta Ödön: Csak emlékeztetni akartam rá a miniszterelnök urat!

Next

/
Thumbnails
Contents