Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

67. országos ülés Í902 márczius 7-én, pénteken. 05 Széll Kálmán miniszterelnök: Sőt megteszem, hogy hozzáértő jogászoknak és adminisztratív szakembereknek esetleg vizsgálata alá bocsátom. (Elénk helyeslés és tetszés.) Barta Ödön: Szükséges is! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi a kihágási bíráskodást illeti, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy egész adminisztrácziómban nincsen rám nézve ellenszenvesebb és odiózusabb ügy, mint ez, és én is elismerem, hogy gondolkozni kell a felett, hogy lehetőleg más alapra helyezzük ezt a bíráskodást. (Altalános helyeslés.) Azért abba a törvényjavaslatba, a melyet a nyáron benyújtottam, fel is vettem azt, hogy a kihágási bíráskodás ideiglenesen tartatik fenn, és én azon leszek, hogy ez az ideiglenesség csakugyan ideiglenesség legyen, és mihelyt lehetséges lesz a végleges rendezés, a mai állapotot megszüntessük és egészen más alajira helyezzük ezt a bíráskodást. (Általános, élénlc helyeslés és tetszés.) Hogy engem mily szellem vezet ebben a kérdésben, azt hiszem, az a rendelet is bizonyítja, a melyet a múlt hetekben bocsátottam ki a közigazgatási hatóságoknak és a melyre épen a t. képviselő urak által itt felvett panaszok is indítottak. Ne gondolják a t. kéj>viselő urak, hogy elfogultság van bennem. Ezt nem fogják nálam tapasztalni sohasem, bár rámfogják. Azt megtehetik, hogy rámfogják, de nincs bennem. Ha olyasmit hallok, a mire nézve valamit tenni kell, akkor én azt megteszem és akaratomnak és rendelkezésemnek tudok is érvényt szerezni. (Elénk tetszés jobbról.) A rendeletet a kihágási bíráskodás ügyében kibocsátottam az összes törvényhatóságokhoz, és abban elmondtam, hogy ámbár jurisdictiójukba beleszólni nem akarok, mert azt a törvény biztosítja nekik, de figyelmeztetem őket, hogy a felülvizsgálatnál és a jelentésekből tapasztaltam, hogy nem járnak el azzal a kímélettel s azzal a szükséges óvatossággal és mérséklettel, a melylyel el kell járni magának az általuk gyakorolt ie RZS3; gszolgáltatásnak érdekében. A mellékkörülményeket, az enyhítő körülményeket, azt, hogy mennyiben jöhet kérdésbe a beszámítás, nem mérlegelik kellőképen, nem nézik eléggé a vétkesség természetét, az illető vádlottak személyét, hogy gyermekek-e, nők-e. Szóval, az enyhe, igazságos és teljesen objektív eljárásra utasítottam őket. (Általános, élénk helyeslés és tetszés.) Nessi Pál: Nagyon itt volt már az ideje! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja Molnár János t. képviselő ur, (Halljuk! Halljuk /) hogy nincs javulás; de elismeri, hogy a minisztériumban magában van, — és talán már ez is valami. Ez is oly testimonium, a mit felemlíthetek és a mely mellettem szól, és a mely aztán az általános vádakat, melyeket mindig hallok, némileg megerőtleníti. De azt mondja a képviselő ur: nincs javulás a perifériákon, nem történik semmi sem a perifériákon, Én használtam legelőször ezt a kifejezést és most ellenem fordítják és jelszóvá vált az önök ajkán. Visontai Soma: Ez igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz, ha valaki csak abból a szempontból veszi fel, hogy előfordulhat, hogy annyi ezer és ezer tisztviselő közül egyik-másik azt a rendeletet máskép foghatja fel, és megtörténhetik, hogy az én intenczióm ellen is járnak el. He hát hol van az az infallibilis, vagy mindentudó és mindenható ember, a ki egy 18 millió lakosból álló országban annyi ezer tisztviselőnek minden ténykedése felett őrködjék? (Helyeslés és tetszés jobbról.) Azt állítom, hogy példát statuáló bűnhődés nélkül nem maradt semmi, a mi tudomásomra jutott. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Tessék megnézni a belügyminisztérium aktáit, azt a sok elmarasztaló, felfüggesztő, büntető határozatot, a mely ott keletkezett s akkor nem fogják mondani, hogy példát nem statuáltam. Allitom, hogy ebben az országban egy megtisztult közéleti atmoszféra van. (Igazi TJgy van! Elénk tetszés jobbfelöl. Ellenmondás balról.) Ebben az országban mindenki tudja, hogy igazságot kap, önök maguk is beismerik, mert azt mondják, hogy én igazságot szolgáltatok; pedig az útját én nem zárom el senkinek, mindenki tudja, hogy senkit az ő nézete vagy pártállása miatt nem üldöznek, (Ellenrnondások a néppárton. TJgy van! TJgy van! jobbról.) és a kik ez ellen cselekszenek, azok meg is érzik azt, hogy én, a ki sima vagyok ott, a hol simának kell lenni, tudok erélyes is lenni ott, a hol erélyesnek kell lenni. Hát hozakodjanak elő azokkal az esetekkel, hozzák fel azoknak a neveit, a kik az én intenczióim ellen cselekszenek, és én előre megígérem, hogyha igazságuk van, igazságot szolgáltatok, mert ezt tettem mindig, komolyan, elfogulatlanul és erélyesen. (Elénk helyeslés és tetszés jobbról.) De nem szabad ám mindig mindent igaznak venni, a mit a képviselő uraknak mondanak; nem minden szentírás ám, a mit a drót hírül hoz, vagy a miről a levél értesít. Azt mind meg kell vizsgálni és annak a medaillenak mindig megvan a reversje. Tudnék például rámutatni Molnár János képviselő ur által a múlt vita alatt felhozott több esetre. Nem akarok szemrehányást tenni neki, csak konstatálni akarom, hogy nem áll az, a mit a képviselő urak mondanak, hanem áll az, a mit én mondok: hogy nem ugy kell megítélni mindent, a mint prima informatione elmondják. A képviselő ur múltkori beszédében felhozta, hogy Holló János galgamatyi földműves a koronauradalomban a rendes fuvarozásból mint néjmárti ki lett zárva. És azon koronauradalomból t. barátomtól, a kultuszminiszter úrtól hiteles adatokat adattam és ezekből kitűnt . . . Förster Ottó: Minden hiteles!