Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. 87 semmi szükség nincsen, mert a számszéket nem ezért tartjuk, stb. Az állami számvevőszéknek nincsen szüksége az én védelmemre, mert azt a saját munkássága és működése megvédi. (Helyeslés jobbról.) Miután azonban az állami számvevőszéknek nincsen módjában itt védekezni, nem telietek mást, mint hogy az igazság érdekében kijelentsem, hogy a képviselő urnak az állami számvevőszék ellen intézett támadása minden jogos alapot nélkülöz, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Mert az állami számvevőszék igenis teljesiti a maga kötelességét, lelkiismeretesen megvizsgálja, megbírálja mindazokat a számadásokat, mindazokat az utalványozásokat és mindazokat az adatokat, a melyeket a törvény hozzá utasít, ezek felett tárgyalásokat folytat a kormánynyal és ha nem tud megállapodni, jelentéseit a törvényhozás elé terjeszti végleges elintézés végett. Egy dolog igaz: hogy az állami számvevőszék nem nézi pártszempontból és pártszemüvegen keresztül a dolgokat és a kormány tényeit, mint a képviselő ur; hanem én azt hiszem, hogy épen az objektivitás, a melylyel kötelességét teljesiti, a mit a képviselő ur leginkább kifogásol, az állami számvevőszéknek a legnagyobb érdeme. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azután ismét visszatér a képviselő ur reám és azt mondja, hogy mióta én ülök a pénzügyminiszteri széken, azóta folytonosan kétségben tartom az országot az állam valódi, tényleges bevételei tekintetében. Hogy miféle bevételeket ért t. képviselőtársam, vájjon a multakat-e avagy a jövőbelieket ? — azt nem mondta meg. A mi a múlt évek bevételeit illeti, azok iránt senki sem lehet kétségben, mert hiszen mindenki, a ki a zárszámadásokban olvasni tud, megtalálhatja, hogy mennyi volt az országnak valamely elmúlt évben valódi, tényleges bevétele. A mi a jövő bevételeket illeti, pl. az 1902. év bevételeit, azokat ma sem a képviselő ur, sem én pozitivitással megállapítani nem tudjuk, itt csak hipotézisekkel dolgozhatunk. De épen azért, mert hipotézisekkel kell dolgoznunk, ha az ember óvatosan és ugy akar eljárni, hogy az államot kellemetlen meglepetéseknek és esetleg veszteségeknek ki ne tegye, nem lehet másképen preliminálni, mint ugy, hogy a zárszámadásilag mutatkozó utolsó évbeli bevétellel szemben egy bizonyos latitüdöt hagyunk a preliminálás alkalmával, oly czélból, hogy ha netalán a viszonyok kedvezőtlen alakulása következtében az, a mi a múlt évben befolyt, a jövő évben nem fog befolyni, ezért az állam bajnak vagy veszélynek ki ne tétessék. És én azt hiszem, hogy minden pénzügyminiszter, a ki óvatos, igy kell, hogy eljárjon, és ettől a szabálytól nem is térhet el. (Ugy van! Helyeslés jobbról.) Ezt a t. képviselő ur ép oly jól tudja, mint mindazok a képviselő urak, a kik ebben a tárgyban ellenem támadásokat intéztek, és hogyha ezen jobb tudomásuk daczára mégis f oly ton-f oly vast szemrehányásokat tesznek nekem a budgetirozás ezen módja miatt, én ezt nem tulajdonithatom másnak, mint minden áron való ellenzékeskedési hajlamnak, mert azt, hogy a képviselő ur tudva és szándékosan az államkincstárt veszélynek vagy megkárosifásnak akarná kitenni, nem tételezem fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban az én t. képviselőtársamnak ez az egyszerű, világos és természetes magyarázat nem elégséges; ő titkos okokat keres, hogy tulajdonképen hát miért preliminál a pénzügyminiszter igy és nem másképen? És rögtön megadja a választ, hogy ezt azért teszi, mert a pénzkészleteket rakásra akarja gyűjteni, — hogy mely czélzattal azt is megmondja beszéde további folyamán. Csávolszky Lajos : Benne van a beszédében ! Lukács László pénzügyminiszter: Majd rátérek erre is; most csak a pénzkészletekről akarok beszélni. A preliminálásnak ez a módja, t. képviselőház, nem oda czéloz, bogy mi pénzkészleteket teremtsünk, hanem oda, a mit az imént emiitettem, hogy az államháztartás biztonságát megóvjuk. Ha azután e mellett a bevételek kedvező alakulása lehetővé teszi, hogy évenkint egy pár millió a pénzkészletek gyarapítására, illetőleg azoknak egyenlő színvonalon fentartására megmaradjon, ez egy mellékeredmény, a mely mindig örvendetes és a mely miatt, azt hiszem, a pénzügyminisztert vád nem érheti, (Helyeslés jobbról.) mert hiszen a pénztári készletekre nekünk szükségünk van és mindenesetre sokkal jobb, ha a helyes preliminálás következtében önmaguktól egészülnek ki a pénztári készletek, mint ha kénytelenek volnánk ezek kiegészítésére kölcsönöket venni fel. Mert hiszen a pénztári készlet az államnak forgó tőkéje, ós ha egy magángazdaság sem exisztálhat forgó tőke nélkül, azt hiszem, egészen természetes, hogy az államnak óriási gazdálkodása szintén nem képzelhető megfelelő mennyiségű forgó tőke nélkül. (Helyeslés jobbfelöl.) Nálunk pedig ez kétszeresen szükséges, t. képviselőház, mert a mi háztartásunkban az állam legnagyobb kiadásainak időpontja nem esik Össze a legnagyobb bevételek időpontjával. Köztudomás szerint nálunk a kiadások a legnagyobbak az év első felében, a bevételek pedig a legnagyobbak az év második felében. Ennek következtében szükséges, hogy legyen egy rendelkezésre álló pénztári készlet, forgó tőke, a mely az államháztartás zavartalan vitelének biztositékát képezze; és épen ezért, mert még ez sem elegendő garanczia, kénytelen a kormány a törvényhozás engedélyével fentartani magának azt a jogot és a lehetőséget, az u. n. kamatozó kincstári utalványok kibocsátására, hogy a pénztári készlet netaláni megszükülése esetére ezt a forrást is igénybe vehesse a folyó kiadások teljesítése végett.