Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-56
88 56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. De t. képviselőtársam nem igy magyarázza a dolgot, hanem azt kérdi, hogy micsoda őzéiből gyűjti a pénzügyminiszter a jjénzeket. És rögtön válaszol rá, hogy: »a közös hadügyminiszter számára«. Tehát ez a titkos czél. Kecskeméthy Ferencz: Hát ki számára ? Mondja meg! Lukács László pénzügyminiszter: És azt mondja, hogy ezt, be fogja bizonyítani az én saját szavaimmal. És itt, t. képviselőtársam egy olyan — bocsánatot kérek a kifejezésért, nem tudok mást használni — egy olyan falzifikáczióhoz folyamodik, a minő még az elcsavaritások történetében is ritkitja párját. Csávolszky Lajos: Tessék felolvasni a beszédet ! Lukács László pénzügyminiszter: Hogy hogyan történt, azonnal elmondom. (Ralijuk! Halljuk!) T. képviselőház ! Azt mondtam expozémban, ráutalva az állami kiadások rohamos emelkedésére, hogy nagy feladataink vannak, a melyek még megoldásra várnak. Emiitettem hármat: a tisztviselők fizetésének emelését, a közigazgatás rendezését és a hadseregnek a trónbeszéd által is megemlített reorganizáczióját, (Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nos. ugy-e a hadseregről beszélt ?) mely utóbbiról, bármiképen gondolkozzék is valaki politikai tekintetben, mindenki el fogja nekem ismerni, hogy az financzialiter egyike a legnehezebb és legnehezebben megoldható feladatoknak. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Tovább menve azt mondtam, hogy ezen feladatok megoldásáról csak akkor lehet szó, a midőn gazdasági helyzetünk javul, de ekkor is csak ugy. ha nem forgácsoljuk szét állami erőinket . . . Csávolszky Lajos: Holmi nemzeti aspirácziókra! Lukács László pénzügyminiszter: ... ha nem forgácsoljuk szét apró-cseprő dolgokra. Csávolszky Lajos: Aspirácziókra, nemzeti kívánságokra! Lukács László pénzügyminiszter: Hanem addig, a míg megoldjuk ezeket a nagy föladatokat, ezekre konczentráljuk összes állami erőnket. Csávolszky Lajos: Ez az, ez azt jelenti! (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: És mit mondott a t. képviselő ur? A t. képviselő ur azt mondja, hogy én egy nagy feladatot tűztem ki: a hadsereg reorganizáczióját; de a tisztviselőket, az adminisztrácziót elhallgatta. Azután azt mondja: mondjon le a nemzet összes nemzeti aspiráczióiról, a pusztuló Magyarország segítségére sietni, kenyeret és munkát adni a munkátalanoknak, az ipar, kereskedelem, a mezőgazdaság vérző sebeire irt és orvosságot adni, az mind apró-cseprő kívánság, arról mondjunk le. És azután azt mondja a képviselő ur, hogy ezek az én szavaim. Csávolszky Lajos: Ez az értelme! Lukács László pénzügyminiszter,: Ugy járt el t. i. a t. képviselő ur, hogy az én beszédemből kikap egyes szavakat, azokból összeállít egy mondatot, a minek egészen más értelme van, mint a mit én mondtam, és azt mondja, hogy azok az én szavaim, mert hiszen az én szavaimból konstruálta az egész mondatot. (Derültség jobbról.) Ezek nem az én szavaim, hanem a t. képviselő urnak a szavai, és én azokkal semmiféle közösséget el nem vállalok. És csak megjegyzésem van, hogy a diskussziónak ez a módja azon fegyverek közé tartozik, mint pl. a mérgezett golyó, a melyet a lojális küzdelemben senkinek használnia nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) És miután t. képviselőtársain ezen szörnyűségeket magának szuggerálta, azt mondja, hogy hideg borzongás fogja el az embert, ha meggondolja, hogy Magyarország kormányzata minő kezekre van bizva. Megvallom, reám a t. képviselő ur beszéde nem tett ilyen tragikus hatást, hanem egészen más benyomás volt az, a mit az reám tett. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Azt vettem ki a t. képviselő urnak ugy mostani, mint korábbi beszédeiből, hogy az én t. képviselőtársamban egy igen jeles torzképfestő veszett el. Mert az az üveglencse, a melyen keresztül a tárgyakat és eseményeket nézi, minden vonást eltorzítva ad vissza, ugy, hogy a mi nagy, azt kicsinek, a mi egyenes, azt görbének, a mi gömbölyű, azt szegletesnek látja, és viszont. S anynyira beleszokott a dolgoknak ilyetén szemlélésébe, hogy már nem is tud máskép gondolkozni, elannyira, hogy ha t. képviselő ur arczképfestéssel foglalkoznék, megvallom, hogy eddigi tapasztalataim után nem merném magam az ő művészetére bizni. (Derültség jobbról.) Ezek után, t. ház, át kell térnem komolyabb dolgokra, nevezetesen a beruházások kérdésére, (Halljuk! Halljuk!) a melyet itt Miklós Ödön, Baross Károly és más képviselő urak érintettek. Meg kívánom jegyezni, t. ház, hogy itt a beurházások kérdése csak egy szempontból tárgyaltatott, t. i. a mezőgazdaság szempontjából és a mezőgazdasági czikkek jobb és kedvezőbb értékesítésének szempontjából. A kormány ezt a kérdést sokkal szélesebb alapon és bővebb keretekben tárgyalja; azonban ma, midőn még nem vagyunk minden kérdésben megállapodva, e tekintetben nem terjeszkedhetem ki a beruházások összes kérdéseire, hanem fenn kell ezt tartanom magamnak akkorra, a mikor a kormány abban a helyzetben lesz, hogy e tekintetben törvényjavaslattal lépjen az országgyűlés elé. Ez alkalommal tehát én is csak azoknál a tételeknél maradok meg, a melyek itt megérintettek. Azt hiszem, t. ház, ha a kormány vasútépítéssel foglalkozik, ha nagy vasutvonalakat épit,
