Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-54
54. országos ülés 1902 február 18-án, kedden. 4ckai nagyobb ár, semhogy ez bármivel is felérne és a nélkül, hogy a nagyhatalmi állásunk eredményei és annak ránk háramló értékével e helyt foglalkozni akarnék, bízvást állithatjuk, hogy ezen czél elérésére már eddig is többet áldoztunk, mint a mennyit ezen országnak áldoznia szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán : Csakhogy belátja ! Nagy Sándor: A mi pedig a dinasztia érdekét és biztonságát illeti, azt a XX. században már többé nem a hadsereg szuronyai védik meg, hanem a népeknek hűséges szeretete és ragaszkodása, a melyre azonban csak azon uralkodó számithat, a ki alattvalóinak szellemi és anyagi fejlődését istápolja és a kinek szemei előtt mindenkor és mindenben ezen czél lebeg, Ő Felsége személyében oly fejedelemmel dicsekedhetünk, a ki megkoronáztatása óta a legszigorúbb őre alkotmányunknak, és a ki ezen szigort önmagára is alkalmazza. Es tanúi voltunk, hogy oly esetek- és kérdéseknél, midőn személyes meggyőződésével és érzelmével jutott ellentétbe, mindig meghozta a nemzetnek azt az áldozatot, hogy alárendelte személyes érzelmeit és meggyőződését a nemzet akaratának. Innen van az, t. ház, hogy a mi szeretett királyunk iránt hűséges ragaszkodással viseltetik mindenki, tartozzék bármely párthoz, és ez az ő személyének és házának sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint a hadsereg összes fegyverei és összes intézményei. Ezeket azért kívántam különösen kiemelni és hangsúlyozni, mert akként vagyok meggyőződve, hogy ha a korona a helyzetről kellőkép felvílágosittatik, . . . Pap Zoltán: De nem világosittatik fel! Nagy Sándor: . . . ismerve annak alkotmányos érzületét, nem fogja figyelmen kivül hagyni e tényeket és figyelemre fogja méltatni az ország válságos helyzetét ugy az Ausztriával való kiegyezés kérdésében, mint a hadsereg szükségletei mérvének megállapitásánál. T. ház! Az intézmények épugy változnak, fejlődnek és alakulnak, mint maga az élet, nincs állandó, nincs változhatatlan intézmény, a mi a múltban helyes, jó volt, az idővel a változott viszonyok következtében helytelen és rossz lehet, és fordítva. A múlt idők tanúságán okulva ós látva az osztrák társadalmi és gazdasági faktorok hajszáját a magyar ipar ellen, (Halljuk! a szélsőbaloldalon. Az elnök csenget.) iparunk nagyobb, sikeresebb fejlesztését azzal vélem elérhetőnek, (Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) hogy a vámsorompókat mielőbb felállítjuk. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) És részemről, t. ház, kijelentem, hogy én, a ki eddig a gazdasági közösségnek voltam hive, a mai viszonyok közt azt az országra nézve helyesnek és üdvösnek nem tartom (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) és már ezúttal kivántam jelezni azon álláspontomat, melyet a kérdésnek megvitatása és elbírálása alkalmával elfoglalni és annak idején bővebben indokolni fogok. Pap Zoltán: Az első fecske! Nagy Sándor: Másik ezélja felszólalásomnak az, hogy aggályaimat akartam kifejezni. Pap Zoltán : Van elég aggály ! Nagy Sándor: Nem akarom mindazt részletesen előadni, hogy a hadsereg az anyagi áldozatokon kivül mennyi produktív erőt tesz inproduktivvé azáltal, hogy jelentékeny munkaerőt von el az országtól. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok rámutatni a teljesítendő állami feladatok egész tömegére, a melyek közt, hogy csak egyet említsek, a mit mindnyájan szívvel-lélekkel óhajtunk, ott van az állami tisztviselők helyzetének rendezése, a mely mindenesetre egyik eminenter fontos és fundamentális állami érdek. De ugy érzem, t. ház, hogy ha mi hiven és lelkiismeretesen akarjuk teljesíteni kötelességünket, akkor nyíltan és bátran kifejezést kell adnunk annak a meggyőződésünknek, hogy a népet a további megadóztatásoktól, megterheltetésektől meg kell szabadítani, meg kell kímélni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ne ámitgassuk magunkat, ne szépítsük a helyzetet. A gazdasági pangás és válság időjét éli az ország, a melynek egyéb gazdasági konjunktúráin kivül kétségtelenül az a sok költekezés az okozója, a melyet a hadsereg fentartása és annak fokozatos fejlesztése tőlünk lépten-nyomon követel. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán : A közös ügy, az osztrák politika! Nagy Sándor: Itt az ideje, hogy megjelöljük a határt, meddig lehet elmennünk és a mely határon tulmenni nem lehet, nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Emeljük bevételeinket, jövedelmi forrásainkat az ipar fejlesztésével, apaszszuk kiadásainkat a hadsereg szükségleteinek mérséklésével; (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Be kell választani a delegáczióba!) csakis igy érjük el a háztartás és a gazdasági viszonyok egyensúlyát. Máskülönben, minthogy a kormány iránt bizalommal viseltetem, . . . Pap Zoltán: Nem fogja a kormány megköszönni ezt a bizalmat! Rákosi Viktor: Kissé kokett volt ez a beszéd! Nagy Sándor: ... a költségvetést elfogadom. (Nagy zaj.) Illyés Bálint jegyző: Trubinyi János! Trubinyi János: T, ház! Két momentum kötötte le figyelmemet. Az egyik a Budapesti Napló egyik czikke, melyben rövidesen volt előadva, hogy egy pár képviselőtársunk a miniszterelnöknél tisztelegvén, a t. miniszterelnök ur ezeknek ígéretet tett, hogy ő rendkívül szereti a jó tót népet. A Budapesti ISÍapló ezt a 3 — 4 képviselőtársunkat tót képviselőknek nevezte. Én azt hiszem, hogy ez a kijelentés egészen helytelen. Ebben a házban, Magyarország képviselőházában nem ülhet más, mint magyar képviselő. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) 6*
