Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-54

40 54. országos ülés 1902 február í8~án, kedden. olcsóbban kiegyezkedni. {Elénk mozgás és ellenmondás jobbfelöl,) Biró Lajos: Az ki van zárva! Beöthy Ákos: Egy szóval, t. ház, hogy rövid formulában a parlamentáris helyzetnek szignaturáját adjam, nálunk a parlamentáris rendszernek legfőbb jótéteménye, a normális fejlődés és haladás nincs biztosítva. Ki vagyunk téve a válságoknak, ki vagyunk téve a katasztrófáknak. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) A miniszterelnök ur mindezekkel szemben folyvást azzal hozakodik elő, hogy övé a többség, övé a hatalom. (Felkiáltások jobbfelöl: Sohasem tette!) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy hozakodom elő! Beöthy Ákos: Dicsekszik, hogy tiszta és szabad választásból jött ki az a többség. Konstatálni kivánom, hogy a t. miniszterelnök urnak minden elődje igy dicsekedett, igy dicsekedett báró Bánffy Dezső is. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon^) Rakovszky István: Ugy van! Hallottuk! Kubik Béla: Csak egy kicsit vastagabban! Beöthy Ákos: És mi történt? Mikor a miniszterelnök ur b. Bánffyt kiakolbólitotta, sem ott, sem a házon kívül senki még a füle botját sem mozgatta meg. Történjék az csak meg, a mi nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy b. Bánffy Dezső visszajön (Igaz! TJgy van! a bál- és a szélsöbaloldafonjlegjen meggyőződve, hogy senki a füle botját sem fogja a miniszterelnök úrért megmozgatni. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha neki eszébe jut, ugy dezavuálhatja a miniszterelnök ur dicsőségét, hogy jobban sem kell. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Bolgár Ferencz: Éz ellen protestálunk! Ezt maga sem hiszi! Beöthy Ákos: Nagyon elhiszem! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha az urak a quótát megszavazták, akkor hallgassanak. (Igaz! Ugy van! Zajos tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Ugy van! Éljen! (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Biró Lajos: Nem szavaztuk meg a quóta felemelését! Nem volt szavazás a házban! (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István: Megszavazták! Biró Lajos: Téved a képviselő ur! Kubik Béla: Onnét mondták, hogy közkereseti társaság! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Beszélgetésekkel nem szabad a szónokot félbeszakítani és a parlament tanácskozását zavarni, (Helyeslés.) Beöthy Ákos: Erre a rendszerre, erre a kormányra csak azt az egyet lehet mondani, a mit Napóleon .császár mondott a Bourbonokra, hogy ezek az emberek sem felejteni, sem tanulni nem képesek. Ez a fogyatkozás annak a boldogtalan dinasztiának trónjába került, a mint Magyarországnak is romlását okozná, ha nem kellene bizni az isteni gondviselésben és ennek az országnak törhetetlen erejében. Vidimus jam alios ventos, láttunk mi már más szeleket és más viharokat is, (Zajos tetszés balfelöl.) és én meg vagyok győződve arról, hogy azokat a porfellegeket, a paktumok és formuláknak azon porfellegeit, melyeket egy egészségtelen délszaki sirocco korbácsolt össze, a történeti igazságnak a fénye el fogja űzni, melyet mondvacsinált szavazatokkal megakadályozni igen, de végleg feltartani nem lehet. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Gr. Teleki Sándor jegyző: Nagy Sándor! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Nagy Sándor: T. képviselőház! Csak azon párt lehet erős támasza a kormánynak, a melynek tagjai önérzettel és bátorsággal gyakorolják, ha szükséges, a legszigorúbb és legerősebb, de mindenkor igazságos és tárgyilagos kritikát, és a melynek tagjai leplezetlenül mondják el azt, a mit meggyőződésük szerint az ország javára jónak, helyesnek és szükségesnek tartanak. Ebből indulok ki jelen felszólalásom alkalmából is, a midőn körvonalozni óhajtom azon irányt, elmondani azon módokat és eszközöket, melyeket nézetem szerint okvetlenül követnünk kell, ha azt akarjuk, hogy Magyarország jelen válságos helyzetéből kibontakozzék és ha nem akarjuk, hogy ezen válság végeredménye katasztrófához vezessen. Ezen czél elérésére, t. ház, közgazdasági viszonyunkat kell még jobban kifejlesztenünk, államháztartásunk egyensúlyát kell még inkább biztosítanunk. T. ház! A nemzet csak most kezd ébredezni, a nemzet csak most kezdi észrevenni a múltban ez irányban elkövetett mulasztásait. A közgazdaságra való törekvés ismeretlen fogalom volt nálunk még csak a legutóbbi évtizedekben is. Magyarországon közgazdasági kérdésekkel úgyszólván senki sem törődött, alig volt valaki, a ki azzal foglalkozott volna. Ez okozta azután azt, és a magyarral született gavallérság, hogy az ország kész zsákmányul szolgált más államok kapzsiságának. Sajnos, még mindig nem fordítunk oly figyelmet, gondot és komolyságot a közgazdasági kérdésekre, mint a hogy arra most már a végszükség által valóban utalva és kényszerítve vagyunk. Jól tudom, t. ház, hogy a midőn e kérdésekről szólok, nem mondok ujat. De azt tartom, hogy bármennyire és bármennyiszer is foglalkozunk e bajokkal, az még mindig nem elég, az még korántsem felesleges. Ha általánosságban veszszük államháztartásunkat és közgazdasági viszonyainkat szemügyre,