Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-54

54. országos ülés 1902 február 18-án, kedden. 39 is közöttünk differeucziák, de az ország határain kivül csak egy szempont van előttünk, ez a közös haza, a magyar állam. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) És arra sem jogosította fel Zichy János a miniszterelnök urat, hogy feltegye, hogy a trónörökös által való megtiszteltetéséből fegyvert kovácsol. {Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A koronának, az uralkodóháznak bevonása a vitákba kormánypárti, de nem ellenzéki szokás. {Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Épen ilyen szerencsétlen a keze a miniszterelnök urnak az Ausztriával való viszonyt illetőleg is, (Sálijuk ! Halljuk!) a mely a legégetőbb és legfontosabb kérdéseket tartalmazza, Ausztriával szemben a viszony ugy áll, hogy egy kedvező körülmény folytán mi olyan állapotba jutottunk, a melyet a birtokonbelüliség, intra domínium, jelzővel lehet jellemezni. A miniszterelnök ur paktálásaival, formulázásaival oda vitte a dolgot, hogy birtokon kívül, extra domínium vagyunk. (Élénk ellenmondás jobbfelöl.) Megkísérlem indokolni. (Felkiáltások jobb felöl: Nehéz lesz! Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: A tények indokolják!) Tény az, t. ház, hogy az osztrákok, a kik velünk szemben fenhatóságot követelnek, a kiknek részére nekünk robotolnunk kell, politikailag és gazdaságilag annyira elzüllöttek, jómagukkal annyira tehetetlenek, hogy a gazdasági kiegyezést, a mely rájuk nézve életkérdés, nem képesek megszavazni, hanem Magyarország azt önálló rendelkezés folytán állapítja meg. Előáll az a jogi unikum, hogy egy természeténél fogva kétoldalú kötés egyoldalúan állapittatik meg. Közbevetőleg szólva, ez megfelel annak az állapotnak, mint hogy ha attól a szegény igavonó jószágtól azt kövctelnők ... (Felkiáltások balfelöl: Ismét az ökör? Már megint benne vagyunk!) Nem jövünk ki belőle. Csakhogy ez komolyabb, mint Ivánka t. képviselőtársam hasonlata, a hol a választókat ökrökké tette. (Derültség és tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mondom, mint hogy ha azt kívánnánk, hogy az a szegény igavonó jószág ne csak önmaga tegye be fejét a járomba, hanem, hogy azt a jármot is ő maga kovácsolja és tákolja össze a maga számára. Ennek következtében mi abba a helyzetbe jutottunk, hogy Ausztriával szemben a kiegyezésnek legkiáltóbb igazságtalanságait megszüntethettük volna. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) A t. miniszterelnök ur ugy csinálta a dolgot, hogy elfogadtatta az országgal a quótafelemelést, a mit én a legvérlázitóbb dolgok egyikének tartok. (Elénk helyeslés. Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Nagy zaj!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Horánszky Nándor: A felelőséget viseljük érte! (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Molnár Jenő: A felelősség az önöké, de a teher a mienk, az országé! (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Beöthy Ákos: . . . hanem, a mi ezzel szemben kompenzácziő, az nincsen biztosítva, ugy, hogy teljesen és tökéletesen a levegőben lógjunk. (Helyeslés balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Visszatérve, t. ház, a miniszterelnök ur taktikájára, azt konczedálni vagyok kénytelen, hogy ezen taktikájában, mint képviselő és mint miniszter egy bizonyos különbséget mutat. Mint képviselő makacsul és konokul hallgatott; pint miniszter makacsul és konokul dikcziózik. (Élénk derültség.) El lehet mondani: adtál uram esőt, de nincsen köszönet benne. (Derültség és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert a mit a miniszterelnök ur produkál, az már nem szóáradat, az vízözön. (Ugy van! Ugy van! a balés szélsöbaloldalon. Egy hang jobbfelöl; Termékenyítő ! Felkiáltások balfelöl: A Noé bárkája kell.) Hát nem látjuk a Noé bárkáját, de az Ararát hegyét sem. (Derültség. Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Tény az, hogy a t. miniszterelnök ur monojjoliumot követel magának a dikcziőzásból. Széll Kálmán miniszterelnök: Két hete hallgatok ! Beöthy Ákos: Most egy kissé megpihen; későbbb jaj lesz nekünk. (Zajos derültség a balés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: 3(J ember beszélt! Tehát nem monopólium! Beöthy Ákos: Megczenzuráz minden véleményt, a mint annál az ártatlan testvérháborunál is az agráriusok és merkantilisták közt, a mikor megtörtént, hogy Rakovszky t. barátom egy kis kikészitési eljárást rögtönzött itt a házban, a mely néhány érzelmi rokonnak itt ezeken a padokon tetszett, s ugy olvastam egy kormánypárti Moniteurben, (Derültség balfelöl.) hogy a miniszterelnök ur megintette őket, hogy az ellenzéknek helyeselni nem szabad. (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl,) Bármint legyen is, t. képviselőház, ha ilyéténképen a kormánypárt működésén végigtekintünk, az egy nagy kopár szürke terűlet benyomását teszi, a melyet nem élénkít semmi egyéni vonás, semmi eszmemozgalom. Ily módon nem érvényesülhetnek az irányzatok, nem érvényesülhetnek az egyéniségek, a melyek a jövő alakulásának legfőbb tényezői. Mert ne méltóztassanak elfeledni, hogy a t. túloldal monopóliumot csinál magának a közéletből. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem engedi meg, hogy rajta kívül mások érvényesüljenek ; (Igaz! Ugy van! a baloldalon!) ha tehát ott nem érvényesülnek, másutt nem érvényesülhetnek. Ily módon azután a jövendő, mint egy nagy szfínksz, egy kérdőjel áll előttünk, a jövendőt előkészíteni nem lehet, s ennek következtében ki vagyunk téve ugy, mint a múltban, oly meglepetéseknek, mint az egyházpolitikai reform, ki vagyunk téve palotaforradalmaknak, de még annak is ki vagyunk téve. hogy megindul a túloldalon a minuendo árlejtés arra, hogy az osztrákokkal hogy lehet