Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-54
38 54. országos ülés 1902 február 18-án, kedden. pontból nem mentség, hogyha az embert hat ökörrel húzzák is be abba a piros bársonyszékbe. (Miénk éljenzés és tapsa bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Itt tanultam tegnap és nagyon tetszett. (Elénk éljenzés a néppárton.) Hát, t. képviselőház, kénytelen vagyok kimondani, hogy a miniszterelnök ur nem csinálja jól a dolgát. (Mozgás a jobboldalon.) Már előbb mondtam, hogy igenis az adott viszonyok között és a tapasztalatok folytán okvetlenül rendszerváltozásnak kellett volna bekövetkeznie. (Felkiáltások a néppárton: Csak kellett volna!) Már most a miniszterelnök ur mind hangoztatja, hogy nincs rendszerváltozás, csak módszerváltozás. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igy mondottam ! Beöthy Ákos: Mondjuk: a vaskéz helyett a bársony kéz, — Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy mondtam! Beöthy Ákos: — a mit én sokkal veszedelmesebbnek tartok. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) De szerencsétlen volt a keze a miniszterelnök urnak a trónörökös Pétervárra utazása alkalmával. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) A t. miniszterelnök ur határozottan három szarvas-hibát követett el. Az egyik az, hogy nem volt kellő... Széll Kálmán miniszterelnök: Hány a szarvas ? (Derültség jobbfelöl.) Beöthy Ákos: Három! (Nagy derültség a fobboldalon. Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Hát hiszen igy szépecskén majd csak megértjük egymást. Kernelem. Hát az első az, hogy a miniszterelnök ur nem volt kellő előrelátással, t. i. jó eleve nem gondoskodott arról, hogy a trónörökösnek magyar kísérete legyen. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) »Gouverner c'est prévoir.« A másik pedig az, hogy egy tiszteletreméltó, érdemes ellenzéki férfiút egyszerűen exeommunikált. (Ugy van! Ugy van!a néppárton.) A harmadik pedig az, hogy rontani ugyan tudott, de építeni nem tudott. (Ugy van! Ugy van! a néppárton) Nem gondoskodott arról, hogy más magyar ember jöjjön helyébe. Itten pedig, ha felkötötték a harangot, nohát végig kellett volna kongatni, talpra kellett volna állani, kabinet-kérdést kellett volna csinálni, (Ugy van! Ugy van! a néppárton!) mint a hogy Peel Róbert tette Angliában a palotahölgy kérdésében, és ki is erőszakolta azt. Rakovszky István: Ugy van! Ettől irtóznak! Lengyel Zoltán: Mi lett volna az alkotmányosságból ? Beöthy Ákos: A miniszterelnök ur azt találja, hogy az ő eljárása, a parlamentáris követelményeknek megfelel. Én ellenkező preczedenseket tudok ugy Angliában, mint nálunk. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Mindenekelőtt azt konstatálom, hogy tényleg Angliában a pártszempontok érvényesítése személyi kérdésekben egész a végső konzequencziáig van víve. Krasznay, Ferencz: Helyes is! Beöthy Ákos: A. kabinet tagjai, a minisztériumoknak magasabb hivatalnokai, az udvartartás: férfiak, asszonyok, mind a párt kebeléből vétetnek ki. Mikor más kormány jön, egy valóságos chassé-croissé támad; körülbelül 60 emberre megy azoknak száma, a kik változnak. Krasznay Ferencz: Ez az egészséges állapot! Beöthy Ákos: De ne felejtsük el azt az egy dolgot, hogy Angliában száz esztendő óta parlamentáris váltógazdaság uralkodik. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A hol minden 5—6 évben változnak a kormányok, a kizárólagosság nem állandó és megvan a kellő egyensúly. De erre nézve határozott kivétel tétetik a külpolitikai misszióknál. 1859-ben történt, hogy az angol konzervatív Derby-Disraeli-kormány a leghalálosabb ellenfelét, Gladstonet, a ki a következő évben ki is dobta őket a választásnál, elküldte a jóniai szigetekre, hogy Görögországgal a differencziát ezek miatt elintézze. 1860-ban lord Palmerston egyik legnagyobb ellenfelét, a radikális Cobden Richárdot küldte Francziaországba, hogy negocziálja a híres 1860-diki franczia és angol kereskedelmi szerződést, mely, mint méltóztatik tudni, a szabad kereskedelmi irányzatnak inaugurálása volt. 1870-ben gróf Andrássy Gyula, Magyarország miniszterelnöke, egyik legnagyobb ellenfelét, Széchen Antalt küldte Londonba, hogy a monarchiát ott képviselje. De feltéve azt az esetet, hogy a miniszterelnök ur felfogása áll: azt mondom, soha se kövessen el a parlamentáris rendszer ellen nagyobb vétket, mint hogy ha ott hagyta volna Zichy Jánost. Különben is hiszen adhatott volna neki egy megbízható mentort, pl. Vészi József képviselő urat. (Derültség balfelöl.) Vészi József: Azt hiszem, sokkal eredetibb figura lett volna Szent-Pétervárott a képviselő ur! Beöthy Ákos: Hol? Vészi József: Szent-Pétervárott! Beöthy Ákos: Nem akartam a képviselő urat megbántani. Vészi József: Én sem a képviselő urat. A milyen ízléses volt az ön apercuje, olyan volt az én feleletem. Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne tessék párbeszédekbe bocsátkozni. Beöthy Ákos: De bármint legyen is, annyi bizonyos, hogy a miniszterelnök ur gróf Zichy Jánossal szemben egy nagy igazságtalanságot és méltatlanságot követett el. (Ugy van ! Ugy van! a néppárton!) Mert az ő egész eddigi működésében semmi sem jogosította fel a miniszterelnök urat arra a feltevésre, hogy ő SzentPétervárott néppárti propagandát fog csinálni. (Derültség.) Különben is nekünk abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy ha itt vannak
