Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

22 53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. lés elé és pellengérre akar állítani egy vármegyét, a hol tisztességes, munkás, becsületes tisztviselők vannak; pellengérre állit egy vármegyét, a melyről azt mondja, hogy a földbirtokos kiszipolyozza a népet, ez nem méltányos, nem igazságos. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és felkiáltások a néppárton: Nem azt mondta!) Nekem jogom van arra, hogy ezt a törvényhozás előtt felemlitsem. Nem akarom a régi kormányrendszer hibáit lejelezni. Éveken keresztül ellenzéket képeztem a vármegyében; ahhoz a párthoz tartoztam, a mely ellenzéki volt és mondhatom nyilt szivvel és bensőm egészével, hogy a legellentétesebb politikai körülmények között is én voltam az első, a ki Sáros vármegye székházában a hivatalnoki kart megvédtem minden inszinuáczió ellen. Ha Artim képviselő urnak voltak panaszai, nagyon sajnálom, igen egyoldalúan mutatkozott he, a mikor 27 éven keresztül, mint egy község lelkésze nem tartotta magát arra kötelezve, hogy egyes bűnöket, hibákat a bíróság tudomására hozzon. (Igazi Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Molnár János: Őt büntették volna! Trubinyi János: Akkor sem tettek volna semmit! Bornemisza Lajos: Mondhatnak bármit, lehetnek a politikai ellentétek köztünk a legnagyobbak, de annak nem szabad a törvényhozásban megtörténnie, hogy egy birtokososztályt pellengérre állítsanak, (Ellenmondás a néppárton.) a mely 50 éven át vagyonát feláldozta a haza oltárára a jogegyenlőség és közteherviselés magasztos elvénél fogva és a melyet most, mint az üres czitromot, eldobnak. (Ellenmondás a néppárton.) Molnár János: A közigazgatást támadta, nem a közbirtokosságot! (Mozgás) Trubinyi János: Ez inszinuáczió! (Zaj) Szüllő Géza: Nem a birtokososztályt támadta. Igazságot mondott! Elnök: Csendet kérek, tessék a szónokot meghallgatni! (Halljuk! Halljuk !) Bornemisza Lajos : Azt mondta, hogy a birtokososztály a tagosítás alkalmával kiszipolyozta a népet és elvitte a legelőt. Ezt mondta! (Igaz! a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, akkor, a mikor én ezt az inszinuácziót, ezt a gyanúsítást feltárom, a mikor rámutatok, hogy ezzel Sáros vármegyének közigazgatása, közönsége, bírósága, ügyvédi k kassai kir. tábla az ország színe előtt pellengérre állíttatik, (Zaj a néppárton) a törvényhozás maga is visszautasítja ezt. (Ugy van! jobbfelöl) Trubinyi János: Nem hallgatta meg Artimot! Bornemisza Lajos: Artim t. képviselőtársam Sáros megye közönségét is megvádolta azért is, hogy a legutóbbi tisztviselői választások alkalmával a legjobb tisztviselőt, ki — hogy szavával éljek — kátói jellemű becsületes ember, és a vármegye legjobb tisztviselője volt, kibuktatta a vármegye közönsége, ugy akarván feltüntetni a dolgot, hogy Sáros vármegye minden jó, derék tisztviselőjét ki akarják buktatni, hogy a korrupcziót leplezzék. Elmondom ennélfogva egész őszintén, miután Artim képviselő ur neveket is emiitett, hogy mikép történt a dolog. Húsz Antal, Sáros vármegye árvaszéki elnöke, kitűnő tisztviselő, ki évek hosszú során át a tisztikar igen jeles tagja volt, a legutóbbi tisztújításon megbukott. Magam is ellene szavaztam, még pedig azért, mert a régi kormányrendszert nem tudta felejteni és az uj kormányrendszerbe nem tudott beleszokni. Molnár János: Akkor hát igazat mondott Artim ! Zboray Miklós: Tisztán a pártállása miatt ? Bornemisza Lajos: Csak őt dicsérte az összes tisztviselők közt. Artim Mihály t. képviselőtársam maga állította, hogy 27 éven keresztül egy községben van, azt a népet vezeti, ügyes-bajos dolgait védelmezi. Ez mindenesetre igen elismerésre méltó. Hogy akart-e idejönni a képviselőházba, vagy nem, ez oly mellékes, hogy ide nem tartozik. De, t. képviselőtársaim, a makoviczi kerületben tudtommal 20 és néhány görög kath. lelkészi javadalom van és a tisztelendő lelkész urak közül talán egyet kivéve mind Artim képviselő ur ellenfele zászlajához fordultak. Én ismerem az odavaló viszonyokat, ismerem a sárosmegyei egyházmegyének fennkölt lelkű püspökét, ki minden vagyonát, minden idejét arra szenteli, hogy a papképzést és a tanítóképzést a kor színvonalán hazafias irányban vezesse és elismeréssel mondhatom, hogy kitűnő papokat és tanítókat nevel. (Éljenzés a néppárton) Ezért egy uj képviselőhöz nem illik az a képzelődés, hogy ő a 22 pap közt tulajdonkép az egyedüli, a ki azt a népet vezetni hivatott. {Egy hang balfelöl: Saját falujáról beszél!) Saját községe nem választotta meg, hanem a kerület és a többi község a papokat otthagyta és a papok maguk mentek szavazni az ellenjelöltre. Ebből csak az következik, hogy nem helyes, ha valaki az öszszes társadalmi osztályokat megtámadja és ez alkalommal megfeledkezik azon t. paptársairól, a kikkel együtt él és a kikkel nagyfontosságú akczióban együtt működni hivatott. Azt hiszem, hogy Artim képviselő ur beszédével eléggé végeztem, beszédem további folyama alatt bátor leszek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy miért vándorol ki a felvidéki nép Amerikába, a mely kérdéssel Artim t. képviselőtársam is foglalkozott. O egyszerűen azt mondta, hogy az a nép éhezik és ezért kénytelen kivándorolni. A kivándorlás kérdése 10—15 év alatt Magyarországon egy egész irodalmat szült és mindenki, a ki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hazafias dolgot cselekszik, mert midőn egy népvándorlás oly arányokat ölt, hogy egyes vidékeken 60—65%-a a munkásoknak kivándorol, ez oly tünet, melyet figyelemmel kell kisérni. Azon-