Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

63, országos ülés 1902 márczius 3-án, hétfőn. 253 Olvassa): »Utasitsa a ház a kormányt, hogy haladéktalanul nyújtson he törvényjavaslatot, a melynek érteiméhen az 1885 : XI. t.-czikk 25. §-a és az 1886 : XXI. t.-czikk 59. §-a eltöröltetnek.* (ÉlénJc helyeslés a néppárton és a szeíaölaloldalon.) Dedovics György jegyző: Vészi József! Vészi József: Arra kérem a t. képviselőház szíves engedelmét, hogy Rakovszky István t. képviselőtársam érdekes explanáeziójára a maga érdeme szerint megfelelhessek. De hogy ezt tehessem, először is körül kell határolnom magának a vitának területét, másodszor vissza kell vinnem a vita anyagát oda, a hol eredetileg mozgott és a honnan a képviselő ur most minden módon el szeretné terelni. Mi volt köztünk a kontroverzia és mely korlátok közt mozgott a mi vitatkozásunk? A képviselő ur ma folyton arról heszélt, hogy én mit mondtam. Én czáfoltam. Mit kellett nekem czáfolnom ? A képviselő ur állításait. ED tartózkodni fogok minden parafrázistól és magának a képviselő urnak az utóbb köztünk lefolyt vitatkozás során itt a t. ház előtt elmondott, gyorsiróilag feljegyzett, a ház naplójában megörökített nyilatkozatát fogom felolvasni. És ezt vizsgálom meg, nem pedig azt az uj anyagot, a melyet ma a képviselő ur a házba behozott, és a melyet annál kevésbbé kifogásolhatok, mert erre az anyagra én voltam szerencsés a képviselő urat figyelmeztetni. Mit mondott a képviselő ur? Azt mondotta (olvassa) : »Angliában az egyetlen miniszter, a ki élethossziglan fizetést huz, a lordchancellor, a ki élethossziglan öt ezer font sterling fizetést huz, valamennyi többi miniszternek egy fitying penziója nincsen; megvan a törvényben, de sohasem hajtották végre ezt a törvényt. Maradjunk meg annál az első állitásnál, hogy Angliában életfogytiglani fizetése van a lord kanczellárnak, még pedig a képviselő ur állitása szerint 5000 font. Hát, t. képviselőház, itt van az angol 1898. évi költségvetés, leteszem a ház asztalára, méltóztassék belőle meggyőződni, hogy a t. képviselő urnak Angolországba való kirándulásánál ebben az esetben is határozott pechje volt, mert a lord kanczellárnak nem egy fizetése van, hanem kettő. . . . Beöthy Ákos: Mint a főrendiház elnökének ! . . . Vészi József: Ne tessék engem figyelmeztetni, tudom én jól, hogy milyen fizetései vannak, de egyik sem 5 ezer font. Beöthy Ákos: Az egyik 4, a másik 6! Vészi József: Az egyik 4000 font, mint a főrendiház elnökéé, a másik pedig 6000 font, mint lord kanczelláré. Tehát nem 5000 font fizetése van, hanem 10.000, ez a 10.000 font, 120.000 frt fizetés pedig nem életfogytiglan szól, hanem csupán annak az időnek tartamára, a mely időt a szolgálatban eltölt, ha pedig a szolgálatból visszavonul, akkor ugyanazon nyugdíjazási jogszabványok alá esik, mint az angol kabinet és kormány, — mert a kettő nem egyet jelent — bármelyik más tagja. Volt szerencsém tehát kimutatni, először, hogy a lord kanczellárnak nincsen éltefogytiglan való fizetése, másodszor, hogy a fizetése nem 5000 font. Buzáth Ferencz: A magyar miniszterek nyugdijáról beszéljen! Vészi József: Ha Buzáth Ferencz t. képviselőtársam velem a magyar miniszterek nyugdijáról lesz szives vitába állni, én fogok neki felelni, de ha Rakovszky István t. képviselőtársammal az angol viszonyokról vitázom, akkor méltóztassék megengedni, hogy tárgyamnál maradhassak, s az ő kedvéért attól el ne térjek. Már most a t. képviselő urnak második állitása az vo],t, szórói-szóra idézem megint, hogy »a többi miniszternek egy fitying nyugdija sincsen*. Hát, t. képviselőhiíz, maga a képviselő ur volt szives beismerni, a mit a múltkor állítottam, s a mire a figyelmét a házban felhívtam, hogy az angol költségvetésben ez időszerint 11 nyugdíjazott miniszter nyugdija benne van, beismerte, hogy ez helyt áll és csak azt diffikultálta, hogy kettő időközben a nyugdíjról lemondott. Simonyi-Semadam Sándor: Azt is diffikultálta, hogy az a nyugdíj nem olyan, mint a magyar minisztereké! Vészi József: Engedje meg t. képviselőtársam, a nyugdíj és a kegydij jogi természetére majd rátérek, de méltóztassék megengedni, hogy Rakovszky képviselőtársam állitásainak sorrendjében foglalkozzam vele. mert a t. képviselő ur kedvéért ezt a sorrendet fel nem forgathatom. Igaz, hogy a tizenegy akkor felolvasott nyugdíjazott miniszter közül kettő időközben lemondott. A kettőnek egyike Hicks-Beach ur, a ki természetes, hogy lemondott, mert időközben ő maga is aktív miniszterré lett. (Tetszés.) Ugyanis a mostani Salisbury-korniánynak 1900-ban történt rekonstruálásakor Sir Michel és Hicks-Beach belépett a kabinetbe. Ezzel tehát rendben volnánk. A képviselő ur — e szerint — szives volt elismerni, hogy van nyugdíjazott miniszter Angliában és beismerte, hogy az az állítás, hogy a többi miniszternek egy fitying penziója sincs, abszolúte meg nem állhat. Hogy azután ez nyugdij-e, vagy kegydij, annak vitatásába igen szívesen bocsátkozom majd a vita további rendjén. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy »az illetőnek be kell bizonyítania, hogy kötelességeit hiven teljesítette, hogy reászorult a nyugdíjra és hogy azt külön kell megszavazni*. S mikor a Disraeli-esetet tette szóvá a képiselő ur és elmondotta, hogy Disraeli, miután a három hónap letelt, megkapta a penzióját, akkor én közbekiáltottam, hogy: »megkapta, tehát van miniszteri nyugdij.« A képviselő ur erre a legnagyobb lelki nyugalommal azt mondotta, hogy: »igen, de külön megszavazták.«