Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

20 53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. embernek közvetlen Lefolyása van, ott nem érvényesíteni? Ilyen embertől leczkét nem fogadok el. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a néppárton.) Rakovszky István: T. képviselőház! A mi Ivánka Oszkár t. képviselő urnak azt a megjegyzését illeti, mintha én az ő személyes tisztességét, vagy becsületét érinteni akartam volna, a csak az Ő fantáziájának és szenvedélyének gyümölcse, a melyet már többször tapasztalhattunk. Ivánka Oszkár t. képviselő ur a legutolsó ember a teremben, a ki jogot formálhat arra, hogy itt modorról, vagdalkozásról, a támadásoknak mikénti voltáról leczkéket adjon, az, a ki egész életében addig, a mig itt az ellenzék jiadjain ült, a legkíméletlenebbül nyilatkozott azokkal szemben, a kikkel együtt ül most a túlsó padokon. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A mi neki meg volt engedve, nekem is meg van engedve, ebben semmiféle hepeziáskodás nem fog meggátolni és ebben nem is fogok engedni. A mi a t. képviselő ur beszédének azt a részét illeti, hogy ő inkonzekvens volt-e vagy sem, vájjon a becsülettel és tisztességgel kollizióba jött-e, igen vagy nem, arra azt mondom a t. képviselő urnak, hogy becsületével ós tisztességével kollizióba nem jött, de inkonzekvens igenis volt és pedig nem az első ízben. Inkonzekvens volt a t. képviselő ur akkor, a mikor a mi istápolásunkat elfogadta. Ivánka Oszkár: Mikor? Hol? Rakovszky István: 1896-ban. Akkor jó volt a t. képviselő urnak a néppárt, most azonban csak azért nem jó, mert az ellenzéken megmaradt. (Mozgás a jobboldalon. Igaz! Ugy van! a néppárton.) A mi pedig azt illeti, hogy a t. képviselő ur azt találja, hogy én politikai pikantériákkal szolgálok, hát erre kijelentem, hogy ebben ő volt a mesterem, mert politikai pikantériákat szebben feltálalni, mint Ivánka Oszkár, nem tudott e házban senki. (Helyeslés a néppárton.) Elnök: Ivánka Oszkár képviselő urnak személyes kérdésben adtam szót. Ivánka Oszkár: T. képviselőház! A képviselő ur újból inszinuáczióval illet, hogy én a néppárt támogatását az utolsóelőtti választásoknál, 1896-ban, elfogadtam. Hát, t. képviselőház, én semmiféle ígéretet vagy konczessziót nem tettem. (Felkiáltások a néppárton: Azt nem is mondta senki!) Senkinek sem tettem Ígéretet, a mikor ezt a támogatást elfogadtam és én erre a támogatásra nézve egy agrárius, egy rusztikus hasonlatot mondok a t. képviselőtársamnak. (Halljuk! Halljuk!) Ha akkor, a midőn az őszi szántásnak, vagy a tavaszi vetésnek, szóval a jövő termés előkészítésének munkája folyik, odajön hozzám t. képviselőtársam az ökreivel és segit nekem a szántás-vetésben, hát én azt szívesen fogadom. (Derültség a jobboldalon.) így támogattak ők engemet. (Halljuk ! Halljuk ! Derültség jobbfelél.) Ha pedig, t. képviselőház,. akkor, a mikor a jövő reménye, a zöldelő vetés prosperál, ugyanazokkal az ökrökkel a határomba jön, hogy a vetéseket összegázolja, hát akkor kibotozom barmostól együtt. (Élénk derültség és mozgás a jobboldalon- és a néppárton.) így történt az eset, t. képviselőház, (Helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István: T. képviselőház! Az a szerencsés hasonlat az ökrökkel engem arra indit, hogy figyelmeztessem t. képviselőtársamat, hogy azok a szegény papok, a kik azt a »Hangyát« istápolják, a hol a t. képviselő ur is nagy szerepet játszik, talán megszivelik a dolgot, és lesz alkalmuk ezen ökörhasonlat felett gondolkozni. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: Oda is szeretnék belevinni a néppárt politikáját! Ez a jóhiszeműség, ni! (Nagy mozgás.) Igen, igen! Nem kell ide több magyarázat! Ismerjék el! Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a t. képviselő urakat, foglalják el helyöket. Gr. Teleki Sándor jegyző: Bornemisza Lajos! Bornemisza Lajos: T. képviselőház! Hogy az amúgy is hosszura nyúlt költségvetési vitában felszólalok, annak oka az a beszéd, a melyet Artim Mihály t. képviselőtársam elmondott. A r tini Mihály kép viselő ur beszédét, mely felszólalásom alapját képezi, két részre kell osztanom. Hosszura nyúlt beszédének egy kis részét, még jiedig elejét, arra használta fel, hogy engem megcsipkedjen és kritika tárgyává tegye november hóban elhangzott képviselőházi beszédemet, a midőn én kötelességszerüleg a t. ház tudomására hoztam, hogy egy, a néppárt leple alatt működő tót újság a Felvidéken agitál, és felolvastam czikkeket. hogy ezen állításomat bebizonyítsam. Azt hiszem, hogy a törvényhozásnak minden tagja, a ki kegyes volt beszédemet figyelemmel kisérni, igazat ad nekem, mikor azt mondom, hogy én abban a beszédben sem a néppártot, sem annak egyes tagjait, sem pedig a papságot a hazafiatlanság vádjával nem illettem. Épen azért, miután beszédemet követőleg különösen a Felvidéken történtek egyes mozgalmak, hol sokan azt a panaszt emelték ellenem, hogy én a felvidéki népet, különösen annak papságát, hazafiatlansággal vádoltam, szólalok fel most és azt hiszem, a t. törvényhozás megadja nekem az elégtételt, hogy én ettől teljesen távol állok. T. ház! Midőn azon lapból egy pár -czikket felolvastam, megvallom őszintén, örömmel láttam, hogy a néppártnak egyik tagja sem nemcsak hogy nem kifogásolta eljárásomat, de még annak a lapnak védelmére sem kelt, a mely lapnak a terjesztését én károsnak, a nemzeti izgatások előkészítésére igen alkalmasnak láttam. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Molnár János: Ez nem áll!