Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

244 03. országos ülés 1902 sara rögtön megtalálták, de a vagyon megosztására 34 év óta keresik és nem találták meg. Nessi Pál: Mennyi ennek a kamata? Csávolszky Lajos: A közös pénzügyminisztérium kezeli ezen közös aktivákat. Rendelkezésemre áll itt azonban egy kimutatás, mely 1876. m jus 26-án jelent meg és a melyet az osztrák delegáczió elé terjesztett a közös pénzügyminiszter, a ki ebben felsorolja, hogy mely értékek vannak az ő rendelkezése alatt, de hozzáteszi, hogy a közös aktívák egy része az osztrák pénzügyminisztériumban van és hogy az ittlevő rész mennyit tesz ki, azt nem tudja, mert az osztrák pénzügyminiszter akimutatást megtagadta. Hogy az osztrák pénzügyminisztérium ezen közös aktívákat illető értéket áttette-e a közös pénzügyminisztériumhoz vagy nem, azt nem tudjuk. Lehet, hogy még most is ott van, de iehet, hogy elköltötték; csak annyit tudunk, hogy a közös pénzügyminisztériumnál vannak letéve ezen akti vak éä ott hevernek a hadügyminiszter szabad rendelkezésére. Ha a közös hadügyminiszter költségeket tesz, melyekre a delegáeziók hitelt nem szavaztak meg, akkor átsétál a közös pénzügyminisztériumba, ott felvesz annyi milliót, a mennyi kell és póthitel alakjában mi ráadjuk itt a szentesítést. Bndgetszerűleg kimutatva, zárszámadásilag elszámolva és a magyar állami számvevőszék által ellenőrizve ez a vagyon sohasem volt, Épen a napokban volt szerencsém találkozni az állami számvevőszék elnökével itt a folyosón és kértem, adjon felvilágosítást a közös aktívákról. Azt mondja, hogy fogalma sincs róla, miként történik a kezelés. Nessi Pál: Ezek igazán gyönyörű állapotok! Csávolszky Lajos: A delegáeziók legutolsó ülésszakában, midőn ezen összeg is megszavaztatott, melyről most szó van, szóba került ez a dolog és a közös pénzügyminisztert felszólították, hogy adjon kimutatást. A közös pénzügyminisztérium megtagadta, azt mondván, hogy ez csak depozitumként van nála és az osztrák íteichsrath és a magyar törvényhozás rendelkezik felette. A miniszterelnök iir helybenhagyta a közös pénzügyminiszter indokolását, de egyúttal kijelentette és megjegyezte, hogy ezen közös aktívák felett őrködni és ellenőrzést gyakorolni mégis szükséges és erre a magyar országgyűlés van hivatva, mint a közös aktívák egy részének jogos tulajdonosa. Hozzátette ehhez, hogy ha pedig ez iránt kívánat fog elhangzani a magyar országgyűlésen, ő elő fogja terjeszteni a kimutatásokat. No hát igenis, mi kívánjuk, méltóztassék kimutatni a közös aktívák jelenlegi állapotát, (Helyeslés a szélsi'baloldalon.) és részletes előterjesztést tenni, hogy mily összegek folytak be 1867-től tőkében és kamatban ezen a czimen, mire adattak azok ki, mennyi a jelenleg rendelkezésre álló alap? Ezt szükséges kívánnunk és ezért én határozati javaslatot is leszek bátor beterjeszteni ez iránt. Ha a t. minisztereinökur azt márczius 3-áh, hétfőn. kívánja, hogy ezen házban szavának súlyt tulajdonítsunk és Ígéretének komolyságát elismerjük, meg is fogja tenni haladéktalanul, mert azt lehetetlen tűrni, hogy ez a pénz, Magyarország vagyona, ott hevei-jen a közös pénzügyi minisztériumban a hadügyminiszter szabad elharácsolására és rendelkezésére. Ha a hadügyminiszter azt látja, hogy a rendelkezésére milliók állnak, melyekhez hozzányúlhat a törvényhozás előleges beleegyezése nélkül, ugy neki csak ingert adunk, hogy mindenféle bolond tervek realizálásába kezdjen. Ha a t. pénzügyminiszter ur nemcsak arra törekednék, hogy jó íinánezminiszter hírében álljon, hanem ha egyúttal jó barátja is akarna lenni a magyar népnek, akkor azon törné a fejét, hogy Magyarországnak idegen földön elfecsérlő vagyonát mikép hozza haza mielőbb? A helyett, hogy a szegény nép ezreit kegyetlen adóvégrehajtásokkal pusztítja, hogy néhány százezer forinttal szaporítsa az állami készleteket, ugyanannyi milliókkal növelhetné az állampénztár készletét, ha haza hozná a közös aktíváknak Magyarországot megillető részét. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Miért nem teszi ezt a pénzügyminiszter ur? Ezen közös aktíváknak bizonyos hányada Magyarországé, ezé az országé; hozza haza a pénzügyminiszter ur! Itthon, ha egy forinttal tartozik a szegény ember a kincstárnak, lehúzzák a ruhát róla, ott meg milliók hevernek a közös hadügyminiszter ur szabad zsákmányolására. Nem teszi ezt a pénzügyminiszter ur, mert a mily erőszakos és kíméletlen itthon a szegény magyar adózó iránt, époly félénk, meghunyászkodó és gyáva a bécsi hatalmakkal szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Második észrevételem, melyet a közösügyi költségekkel kapcsolatban tenni akarok, a következő. Ebben az összegben, a mit itt közös költség czimén beleilleszteni akarunk, benne foglaltatik a közös hadügyminiszter és közös külügyminiszter fizetése is. Mit jelent ez? Azt, hogy a közös hadügy- és külügyminiszter ur fizetésének egy részét Magyarország pénztárából húzza, a mi ismét azt jelenti, hogy ők Magyarország tisztviselői is, jelenti azt, hogy ők nemcsak Ausztria, hanem Magyarországnak is miniszterei. Ha ez így van, nemcsak az osztrák, de a magyar törvényeket is tartoznak tiszteletben tartani és a magyar törvények közt azt a törvényt is, a mely azt mondja, hogy a magyar állam hivatalos nyelve a magyar. Mégis mit látunk? Azt, hogy sem a közös külügyminiszter, sem a közös hadügyminiszter nem ismeri a nemzet nyelvét és hogy semmi komoly szándékuk sincs azt elsajátitani. Azok a magyar államférfiak, kik eddig a közös miniszteri tárczákra vállalkoztak, mint gróf Andrássy Gyula, Szlávy József, Lónyay Menyhért és Kállay Béni, ezek mind ismerték és birták mindkét állam nyelvét, mert ismer-