Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

63. országos ülés 1902 márczius 3-án, hétfőn. 245 ték kötelességüket, hogy ha olyan hivatalra vállalkoznak, a mely két államnak közös hivatala, akkor becsületbeli^ kötelességük mindkét állam nyelvét tudni. (Elénk helyeslés a széls'óbaloldahn) Rákosi Viktor: A magyar megtanul németül, mert muszáj neki! Csávolszky Lajos: Ha engem egy hivatal elvállalására meghivnak, én magam vizsgálom meg, milyen kellékek azok, melyeket nekem teljesítenem kell, hogy ezen hivatalnak becsülettel meg tudjak felelni. Ha azok a kellékek nincsenek bennem, nem fogadom el azt a hivatalt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vagy hogy ha ambiczióm arra késztet, hogy elfogadjam, elsajátítom azokat a kellékeket, a mik ahhoz szükségesek, hogy annak a hivatalnak megfeleihessek. A közös miniszteri tárczák betöltéséhez az első kellék, hogy az illető mind a két állam nyelvét ismerje. A közös miniszter urak miért nem tartják kötelességüknek, megtanulni a magyar nyelvet, ha nem tudják ? Ha az uralkodók meg tudják tanulni azon országok nyelvét, ahol uralkodni akarnak, annál nagyobb kötelességük a minisztereknek megtanulni azon ország nyelvét, a hol kormányozni kivannak. Ezt maga az ember önérzete parancsolja. Komoly ember nem is •vállalkozhatik oly szerepre, mint a milyet a közös hadügyminiszter és közös külügyminiszter végez. Hatvan magyar delegátus magyar beszédeit napokon keresztül, heteken keresztül hallgatni némán, szótlanul, mint egy fabáb ott ülni és nem érteni belőle egy szót sem, ez nevetséges poziczió; komoly ember ily nevetséges poziczióra nem is kívánkozik. Nagyon csodálom mind G-oluchowski, mind Krieghammer urakat, hogy maguk ezt be nem látják, nekik meg sem volna szabad várniok. hogy erre mások figyelmeztessék őket, hanem a tisztességérzet kell, hogy megsúgja nekik, hogy nem odavalók, vagy pedig sajátítsák el a magyar nemzet nyelvét, ha ott akarnak maradni. (Helyeslés a ssélscbaloldalon.) De hát, hogy ők mit csinálnak, az az ő dolguk. A mi dolgunk nem tűrni az olyan állapotokat. Hogy magyar állam által fizetett tisztviselők a magyar törvényhozás tagjaival magyar tárgyak felett németül tárgyaljanak, németül határozzanak és az egész országra kötelező határozatokat hozzanak, ez botrány, a mit a világ semmi államában el nem tűrnének. (Igaz! Ugy van! a szélsíbaloldahti.) S hogy mi is megszabaduljunk ezen szégyenletes állapotoktól, indítványozom, hogy ne fogadjuk el ezen tétel beillesztését a költségvetésbe. (Helyeslés a szélsöbaluläalon.) Nessi Pál: Milyen elemi dolgok ezek! Csávolszky Lajos: Van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni: Utasittatik a minisztérium, hogy mielőbb részletes kimutatást terjeszszen a ház elé a közös aktívák állásáról. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a miniszterelnök ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Az imént felszólalt t. képviselő urnak érvelése két kérdéssel foglalkozott és megjegyzései e két kérdésre vonatkoztak. Az egyik a közös aktívák kérdése, a másik pedig az. hogy a közös külügyminiszter ur és a közös hadügyminiszter ur ez idő szerint nem magyar emberek és igy a magyar nyelvet nem bírják. A mi az utóbbit illeti, van szerencsém kijelenteni, hogy ők sajnálják a legjobban, hogy a magyar nyelvet nem birják. Az egyik elég jól érti a delegáczióban történteket, a másik azonban kevésbbé érti. De nagyon nehéz azt a tételt felállítani, a melyet Csávolszky Lajos t. képviselő ur felállított, hogy annak, a ki a közös minisztériumban hivatalt vállal, feltétlenül magyarul is kell tudnia. A mint méltóztatnak tudni, voltak ott magyar emberek, de azok nem akkor tanultak meg németül, a mikor oda jöttek. Nem is áll elő semmi hátránya a szolgálatnak abból és a magyar államnyelvnek Magyarországon való kizárólagos dominiumára sem következik abból a legkisebb kár sem, mert hiszen a levelezések magyarul mennek, a delegáczió ügykezelési nyelve magyar, ha ők magyarul nem is tudnak. (Ugy van! jobbfelöl.) A mi a közös aktívákat illeti, a t. képviselő urnak abban teljesen igaza van, — hiszen az én saját nyilatkozataimat volt szives felolvasni, — hogy Magyarországnak a közös aktívákhoz köze van, sőt Magyarországnak épugy mint Ausztriának, abban az arányban, a mely Magyarországot illeti, tulajdonát képezik a közös aktívák. A közös aktívák kérdése már igen sok szó tárgya volt az utóbbi esztendőkben ugy a pénzügyi bizottságban, mint ebben a házban is. A közös aktívák olyan követelésből és vagyonból származnak, a melyek 1867-ben találtattak, de a két állam közt nem osztattak fel. Ne higyje azonban a t. képviselő ur, hogy a közös aktívák kontrol nélkül állanak. A. közös aktívák a két törvényhozás és a két kormány kontrolja alatt vannak és a két kormány mindig ügyelt arra, hogy a közös minisztériumnál depozitumként kezelt közös vagyon és közös aktívák világlatban, evidencziában tartassanak és annak minden garasáról rendes elszámolás történjék. Nem fordíttatott ezen közös aktívákból soha egy fillérnyi sem a magyar törvényhozás tudta nélkül valahova és igen vastag tévedésben van a t. képviselő ur, mikor azt mondja, hogy oda belenyúl a hadügyminiszter és kivesz belőle annyit, a mennvit épen akar. Csávolszky Lajos: A tények mutatják! Széll Kálmán miniszterelnök: A tények nem mutatják. A tények az ellenkezőt bizonyítják, Soha egyetlenegy fillérnyit a közös pénzügyminiszter ki nem ad, ha a két kormány azt ki nem utalványozza. A két kormány pedig nem utalványoz semmit törvény nélkül.