Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-63
63. országos ülés 1902 márczius 3-án, hétfőn. 243 ház kisebb javadalmazási! alkalmazottainak drägasági pótlékban való részeltetése és Tassy Károly irodaigazgatónak magasabb fizetési osztályba való sorozása iránti kérvényei tárgyában. Az előadó ur kivan szólani. Biró Lajos, a gazdasági bizottság előadója: Van szerencsém a gazdasági bizottságnak jelentését a t. báz elé terjeszteni, mely szerint a ház kisebb javadalmazásu alkalmazottai, a kik a XI., X. és IX. fizetési osztályba vannak sorozva, drágasági pótlék czimén alapfizetésüknek 10 százalékát kapják. A gazdasági bizottság nem zárkózott el azon körülmény elől, hogy a megélhetési viszonyok semmivel sem jobbak most, mint a múlt esztendőben voltak; a múlt évben pedig megadatott nekik ezen pótlék. A gazdasági bizottság tehát javaslatba hozza, méltóztassék a t. ház a drágasági pótlékot ez évre is megadni. A drágasági pótléknak ez alapon való engedélyezése a folyó esztendőben 6720 korona több-kiadással jár. Erre nézve bátor vagyok a t. ház határozatát kérni. (Megadjuk!) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni a képviselőház gazdasági bizottságának azon előterjesztéséhez, a mely szerint a ház kisebb javadalmazásu hivatalnokai ebben az évben is, mint a lefolyt esztendőben, drágasági pótlékban részesüljenek ? (Igen!) Azt hiszem, határozatképen kimondhatom, hogy a ház a gazdasági bizottság ezen javaslatához hozzájárul. (Helyeslés.) Következik a gazdasági bizottságnak második jelentése. Biró Lajos előadó: T. ház! Tassy Károly képviselőházi irodaigazgató magasabb fizetési osztályba való sorozása iránt adott be kérvényt. Tekintetbe véve azt, hogy a nevezett 30 évig hűségesen szolgálta a kéjjviselőházat, a gazdasági bizottság azt a javaslatot teszi, méltóztassék Tassy Károly irodaigazgatót a VIII. fizetési osztály legalsóbb fokozatába átteni. E tárgyban is bátor vagyok kérni a t. ház határozatát. (Helyeslés.) Elnök: A mint látom, a t. ház a gazdasági bizottságnak azon javaslatához is hozzájárul, hogy Tassy Károly képviselőházi igazgató 30 évi hű szolgálatára való tekintettel a VIII. fizetési osztály legalsóbb fokozatába helyeztessék. (Helyeslés.) Következik a napirend második tárgya, az u. n. kisebb tárczák költségvetésének (írom. 4, 69, 77, 104y folytatólagos tárgyalása, még pedig a közös kiadásokról szóló czim. Kubik Béla jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljak! a szélsöbaloldalon.) A delegácziók által megszavazott közösügyi költségeknek a magyar budgetbe való felvételéhez nem járulhatok, azt meg nem szavazhatom. (Helyeslés a szélsi'.baloldalon.)Midőn ezt kijelenteném, méltóztassék kegyesen megengedni, hogy e tétellel kapcsolatos két dologra rövid észrevételt tegyek. Az első a közös aktívák ügye. A t. ház méltóztatik ismerni a közös aktívák történetét. 1867-ben, a mikor a kiegyezést megkötötték, a bécsi központi hatalomnak voltak passzívái és aktívái, vagyis volt vagyona és adóssága. Az adósságot szépen megosztottuk, de a vagyont megtartották maguknak. (Igaz! Úgy van! a szélsobaldalon.) Az adósságból ránk ruháztak bizonyos részt, a mit mi évenkint 30 milliós tételekben fizetünk, a vagyonból nem adtak egy fillért sem. Az adósság megosztása rögtön megtörtént 1867-ben, de a vagyon megosztása még ma sincs megoldva. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Csodálatos, hogy minden kérdés, a mely Magyarország anyagi megterhelésével, vagy jogainak csorbításával jár, rögtön elintéztetik, rögtön megoldást nyer, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de mindazok a kérdések, a melyekből Magyarországra valamely előny háramlik, elodáztatnak az idők végtelenségéig. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért? Mi ennek az oka? Az, a mi minden bajunknak oka; az, hogy Magyarország vezető államférfiai gyöngék, erőtlenek. Jaj annak az országnak, pusztul az az ország, a mely gyönge és erőtlen államférfiak kezébe jut. Nem hogy uj kérdéseket vetnének fel és oldanának .meg, a melyek nagy lendületet adnának az ország felvirágozásának, de évtizedek óta megoldásra váró kérdéseket sem tudnak megoldani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy mik képezik ezeket a közös aktívákat, azt méltóztatnak tudni: az 1867-iki bécsi központi hatalomnak pénzmaradványai, országoknak, tartományoknak, városoknak, egyeseknek adott előlegek, kölcsönök visszatérítése, tömérdek vasúti részvény és azonfelül más állami értékpapírok. Hogy mennyi tulajdonképen számszerint ez az összeg, hogy ezen a czimen 1867 óta mennyi folyt be és mennyi adatott ki kamatban, tőkében és mennyi a még rendelkezésre lévő összeg, arról Magyarországnak, a magyar törvényhozásnak soha semmiféle kijelentés nem tétetett. A pénzügyig bizottság 1873-iki jelentéséből olvashatjuk, hogy a mi a közös aktívákból Magyarj országra háramolhatik, legalább 117 millió forint. Nessi|Pál:'Sohasem kapjuk meg : ! Csávolszky Lajos: A 70-es években gyakran tanácskoztak ennek a közös vagyonnak a két állam közt való megosztása érdekében, de a megosztás sohasem sikerült. Különösen sokat tárgyaltak akkor, a mikor Magyarország kormányzása súlyos deficzittel küzködött. De a megosztás mindig elodáz tátott azon ürügy alatt, hogy nem találták meg a kellő kulcsot a két vagyonnak farkét állam közt való megosztására. Nessi Pál: Nem is találják meg soha! Csávolszky Lajos: Csodálatos, hogy nem találták meg a kulcsot! Az adósság megosztási*
