Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

238 62. országos ülés 1902 márczius 1-én, szombaton. teségek állottak be. Hogy azt én sajnálom a legjobban, ezt nekem a háznak minden tagja bizonyára elhiszi. De azt állítani, hogy ezek a veszteségek bárminő oly ténykedéssel függenének össze . . Rakovszky István: Nem állítottam! Gr. Tisza István: .,. a melyek az én erkölcsi integritásomat csorbítanák, (Elénk helyeslés. Ugy van! TJgy van! jobb felöl.) a melyek tőlem azt a jogomat elveszik, hogy én véleményt nyilvánítsak másoknak eljárása felett: ezt állítani a valóságnak legmesszebb menő arczulcsapása volna. És még csak egy dolgot jegyzek meg. A t. kéjjviselő urakkal mint politikai ellenfelek állunk szemben. En egész közpályámon igyekeztem nehéz helyzetekben kivenni részemet a politikai küzdelmekből. Ha az én eljárásomnak az a következménye van, hogy az én személyem nem sziinpathikus politikai ellenfeleimnek talán legnagyobb része előtt, ez oly eredmény, a mit nem kerestem, a mit nagyon sajnálok, de a mit, mint a politikai élettel járó számos kellemetlenség egyikét nyugodtan el kell viselnem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És nekem igazat fog adni a t. ház, ha utalok arra, hogy nincs az a csipkedés, az a politikai kellemetlenkedés, a mely engem az én nyugalmamból kisodorna és a személyeskedés terére kényszerítene. Hanem azután a becsületem az enyém. Én nem tettem soha semmit, a mi bárkinek jogot adna, bárminő lappangó módon is azt meggyanúsítani. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ily törekvések és ily alantas módon nyilvánuló híresztelések szemben fognak engem találni mindig, és jegyezze meg magának a t. képviselő ur, hogy az a törekvés: politikai ellenfelét ily módon tenni el láb alul, az orgyilkosságnál alábbvaló. (Elénk helyeslés és hosszantartó éljenzés a jobboldalon.) Elnök : T. ház ! Következik a költségvetés részletes tárgyalásának folytatása. (Halljuk! Halljuk!) Nyegre László jegyző (olvassa): Közösügyi kiadások. Rendes kiadások IV. fejezet. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások: II. fejezet, 1 — 2 czim. Rendes szükséglet. Az 1902. évi közösügyi kiadásokból a magyar korona országait illető összeg 72,640.295 korona. Farkas József jegyző: Major Ferencz! (Zaj.) Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék nyugodtan lenni. Major Ferencz: T. ház! Tekintettel a hangulatra, de az előrehaladt időre is, és arra, hogy én ezekkel a dolgokkal hosszasabban akarok foglalkozni, kérem a t. házat, engedje meg, hogy hétfőn mondhassam el beszédemet. (Helyeslés a néppárton. Felkiáltások jobbfelö l: Folytassuk!) Elnök: Csendet kérek! Nekem a házszabályok értelmében 3

/

4

2"kor van jogom arra, hogy az engedélyt megadjam. Miután azonban még csak öt perez rnulva lesz fél kettő, kénytelen vagyok a t. ház elbírálása alá bocsátani a kérdést, és kérem a t. ház azon tagjait, a kik megengedik, hogy hétfőre halasztassék a beszéd, méltóztassanak felállani. Nessi Pál: Nem határozatképes a ház! Elnök: Miután nem állott fel senki, kémem kell a képviselő urat, méltóztassék megkezdeni a beszédet. (Zaj. Felkiáltások: Mai Holnap!) Engedelmet kérek, felteszem még egyszer a kórdóst. Méltóztatnak-e belenyugodni abba, hogy a képviselő ur hétfőn beszéljen, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Széíl Kálmán miniszterelnök: T. ház! Ha szabad ,niég szólnom, szíveskedjenek meghallgatni.. Én nem voltam imént bent a házban, a miniszteri szobában voltam, s nem tudtam, bogy miről volt szó. Még nincs fél kettő. A t. képviselő urak igen jól tudják, hogy én számtalan esetben magam hozzájárultam ahhoz, hogy a szónokok egy negyed kettőkor is, mikor komoly, nagy tárgyakról volt szó, elhalaszszák beszédeiket, de ennyire menni, azt hiszem lehetetlen; végre is határt kell ennek szabni. Én már úgyis az időre való tekintettel nemsokára, azt hiszem, azt a kérést fogom a t. házhoz intézni, hogy hosszabbítsa meg üléseit. (Helyeslés jobb felöl.) Nagyon kérném a t. házat, hogy most, mikor eddig névszerinti szavazás volt, ne töltsük az időt azzal, hogy fél kettő előtt elhalaszszuk a tanácskozást. A képviselő ur ma ép ugy el tudja beszédét mondani, és mi ép oly figyelemmel fogjuk hallgatni, mint máskor. (Helyeslés.) Major Ferencz: T. ház! Engedjék meg, hogy ennél a tételnél felszólaljak, mert nagyon fontos kérdésnek tartom épen a közösügyes kiadásoknak azon szempontból való elbírálását, hogy vájjon eredményükben mikép nyilvánulnak, és hogy a magyar állameszme, a magyar államiság mikép domborodik ki azon intézményekben, melyek épen ugy a magyar államot, mint a szomszéd államot terhelik, tehát a hol számunkra, a paritás elvén állva, mindazok megkövetelhetők, melyeket mi el nem engedünk, hogy t. i. minden közös intézményben a magyar államiság teljes mértékben kidomborodjék. (Folytonos zaj.) Mélyen t. ház, itt csakugyan nem lehet beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Halljuk! Halljuk ! (Elnök csenget.) Holló Lajos: Csak a veszekedések iránt érdeklődnek. Major Ferencz: A költségvetés általános vitája alkalmával, a mely meglehetősen hoszszura nyúlt, nagyon sok szó esett a nemzetiségi kérdf'sről, és ha figyelemmel kisérjük azt a választ, melyet ez ügyben a miniszterelnök ur adott, akkor azt kellene hinni nekünk, bogy Magyarország közvéleménye és a parlament úgyszólván duzzad attól a gondolattól, hogy minden alkalmat megragadjon, hogy a magyar állami eszme a lehető legnagyobb mértékben kifejezésre jusson. Különös dolog, hogy mikor a t. minisz-