Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. 19 egymást a lojalitástan tulliezitálni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Minden egyes megjegyzés Rakovszky t. képviselő ur részéről és minden egyes szó a miniszterelnök ur részéről tisztán azt czélozta, bogy miképen tudják bemutatni szolgálatkészségüket (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és miképen tudják bebizonyítani odafent, hogy ők igenis abban a politikai irányban és arra a politikai czélra felhasználhatók. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok ebbe belemenni. Gondolkodjék egyik igy, másik ugy, ahogy neki tetszik. Egyet azonban mondok, hogy mindazt, amit én a képviselőházban elmondottam, nemcsak én éreztem, nemcsak az a párt érezte, amelynek tagjai vagyunk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) hanem, mondhatom önöknek, az ország különböző részeiből jött az elismerés hozzám, hogy az én szavamban a nemzet lelkiismerete, a nemzet szive dobbant meg. (Élénk tetszés, helyeslés, és taps a szélsöbaloläalon!) Elnök: Ivánka képviselő ur kért személyes kérdésben szót. Ivánka Oszkár: T. képviselőház! Hogy Rakovszky képviselő urat az ő hibás és gyenge álláspontja politikai téren már odatolta, hogy argumentumokat nem találván, pikantériákban, skandalumok ide hozatalában keresi a hatást, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon. Mozgás a néppárton.) ehhez nekem tulajdonképen semmi közöm. De már azt elvárhatom Rakovszky képviselő úrtól — és nagyon sajnálom, ha odáig hagyná magát ragadtatni, [hogy ezt nem tenné meg — hogy legalább velem szemben, a kivel, ha nem is politikai téren, de társadalmi téren eleget érintkezett és a kit eléggé ismer, hogy nem szoktam magamat eltakarni és beburkolni, mint gentleman egyenesen és őszintén viselkedjék. Itt egy közbeszólásomra, hogy az ő nála keresett hatást előidézze a vagdalkozásban, megengedte magának azt, hogy először engem ugy aposztrofált, mint a kit leczkéztetni kell, hogy nemcsak a szavakban, de a cselekedetekben is konzekvensnek és őszintének kell lenni. Másodszor pedig alludált itt egy esetre, a mely alkalmas volt arra, igy felhozva, hogy engem, az én egyenességemet és tisztességemet meggyanúsítsa; alludált arra, hogy egyszer báró Majthényi Lászlónál ebédeltem, annál az embernél, a kivel hosszú idő óta politikai kontroverziában és háborúskodásban vagyunk, és a kire vonatkozólag a választási kampa-nyban egy brosür jelent meg az én pártom részéről, a hol ő muszkavezetőnek volt nevezve. Rakovszky István: Á mi nem volt! Ivánka Oszkár: Ugy hiszem, ez volt a czélzás, méltóztassék egyenesen kimondani. Én nem tudom, hogy a ház tagjai közül kik voltak annak idején jelen, de egy izben már, miután néppárti részről egy jóhiszemű szónoknak, Csernoch kanonok urnak ezt az adatot kezébe adták és fel akarták használni, hogy engem meggyanúsítsanak, egész részletesen megmondottam, mikép történt az a dolog. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) Rakovszky képviselő úrral különben azóta többször találkoztam, neki szintén megmondottam, ő nem talált benne semmi helyteleníteni valót, a mint hogy nem is lehet találni. Mert az én szándékom volt a politikai béke és egyetértés czéljából, a hol lehet, a divergáló erőket is egyesíteni az ország érdekében kifejtendő munkában és semmit sem tartok helytelennek abban a tekintetben, hogy régi gyülölségeket visszaszorítsunk, feláldozzunk, ha ez az ország érdekében szükséges. {Tetszés és helyeslés jobbfelöl!) Ebből a szempontból voltam ott. De különben, bármily ellenséges lábon éljen egyik ember a másikkal, ott, a hol az ország érdekéről van szó, {Tetszés és helyeslés a jobboldalon!) vagy mondjuk, békekötések alkalmával, diplomácziai tárgyalások alkalmával, ott, a hol közérdekű kérdések megoldásáról van szó, nem lehet a legélesebb ellentéteknek sem visszavonulniuk attól, hogy egymással személyes megbeszélésre és érintkezésre ne találkozzanak. (Helyeslés!) Azt azonban nagyon jól tudja Rakovszky ur, hogy én magamnak semmiféle jmotekeziót, sem előnyt nem akartam sem kérni, sem kieszközölni az által, hogy én báró Majthényi Lászlóhoz mentem. Ezt megmondtam már itt a házban, megmondtam neki négyszem között is, és ha ő nekem mást inszinuál, akkor — nagyon sajnálom, alig merem róla feltételezni, de másként nem értem a stílusát az ajjosztrofálásnak — akkor én őt gentlemannek nem tartom. (Mozgás.) De, t. ház, van itt még egy más dolog is. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky ur azt mondja, hogy konzekvensnek kell lenni beszédben és cselekedetben. Ha ezt igy valakinek odaveti, akkor legalább is tartozik azzal, hogy megmutassa, hogy az illető inkonzekvens volt. Ezt a megjegyzést tette egy közbeszólásomra, midőn én azt mondottam, hogy minden becsületes dolgot becsületes fegyverrel igyekeztem szolgálni szóval és tettel. Ha ő nekem egy ellenkező példát tud felhozni, akkor beadom a kulcsot, de máskéj) kikérem magamnak az ilyen inszinuácziót, különösen olyan ember részéről, a ki nekem leczkét ne adjon, mert — nem fogom őt az indiszkréczió utján arra a térre követni, hogy ilyen privát és meg szűkebb körű dolgokat felhozzak — méltóztassék nekem megengedni, Rakovszky képviselő ur mint nagy magyar viseli magát, mint magyar képviselő, a legszűkebb körben azonban, ott, a hol az embernek legközvetlenebb befolyása van, a magyar érzést nem tudta még érvényesíteni. (Nagy zaj és mozgás a néppárton.) Ne mondja tehát nekem azt, hogy nemcsak beszélni, de cselekedni is kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Könnyű itt néppártiskodni, (Nagy zaj a néppárton. Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) könnyű itt hangos szóval hirdetni a magyarságot, aztán abban a körben, a hol az s*