Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

6f. országos ülés 1902 márczius 1-én, szombaton. 225 tétel, a mely szerepel, — és végeredményében oda konkludál, hogy: »megkapjuk az állandó országház összes költségeit felölelő összeget, a mely ezek szerint mai napság mintegy 16—17 millió frtra tehető.« Tehát már 1897-ben 16—17 millió frtra, vagyis ugyanarra az összegre jelzi a kiadások főösszegét a miniszterelnök, mint valóban szükséges összegre, a mely a most rendelkezésünkre álló adatokból is kiviláglik. Fel is sorolja azon főbb tételeket, a melyek uj kiadásokat kívántak meg, és a melyek ezen többköltséget szükségessé teszik és attól fogva nemcsak a gyanúsításnak, de a kritikának sem hallottuk egyetlenegy hangját sem a t. ellenzék bármelyik árnyalatától, a melyik ezzel a kérdéssel r foglalkozott volna. (Helyeslés a jobboldalon.) És valóban érthetetlen, hogy most, az ügynek ezen stádiumában, midőn semmi uj momentum sem merült fel.. (Felkiáltás a szélsobaloldalon: Dehogy nem! Most sült ki! Felkiáltások a jobboldalon: Semmi sem. sült ki! Mi sült ki? Felkiáltások a néppárton: Hogy nincsen rend!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Gr. Tisza István: Mi sült ki? (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a néppárton: Hogy nincsen rend! Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak folytonosan közbeszólni ! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: A dolog pénzügyi részére nézve semmi sem sült ki most, mert a mint az imént felolvastam, már ezelőtt öt esztendővel konstatálva lett, hogy 16—17 millió frtba fog kerülni. Ha valami kisült, akkor az az, hogy ... Pichler Győző: Hogy rossz: az sült ki. Gr. Tisza István: Hát, a mi azt illeti, hogy rossz: a főbb helyiségek már 1896-ban ismeretesek voltak, hogy egyes azóta készült freskók, vagy nem tudom micsoda díszítések nem sikerülhettek, hogy azok szerencsétlenek, azt megengedem, de magának az épületnek lényegesebb részére nézve most semmi a világon ki nem sülhetett. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) És épen azért, t. ház, előttem teljesen érthetetlen volna az a felzúdulás, a melyet az igen t. néppárt részéről ebben a kérdésben most, ÍVÍ ügynek ezen stádiumában tapasztalok, ha meg nem magyarázná nekem azt az a taktika, a melyre a néppártnak minden esetre legagilisabb tagja mind nagyobb és nagyobb következetességgel vállalkozik. Mert a mig vannak a néppártban — és a párt tagjainak összes számát tekintve, számosan — oly férfiak, a kik a maguk politikájának diadalra vitelét elveiknek kifejtésével igyekeznek elérni — azt mindenki tudja, hogy ezeket az elveket mennyire károsaknak és veszélyeseknek tartom, és fel is fogom velük szemben venni a harezot erőmhöz képest, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) — de ezt az eljárást jogosultnak tartom és ezt a meggyőződést tisztelem, de azután én ugy veszem észre, hogy a néppártKÍPVH, KAPLÓ. 1901 —1906, m. KÖTET. nak egyes tagjaiban és mindenekfelett a tegnapi nap vezérszónokában is mindinkább megérlelődik az a meggyőződés, hogy Magyarországon objektív küzdelem utján a néppárti elveket az ország többségébe soha belevinni nem lehet, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy mozgás a néppárton és felkiáltások: Tisza-lex!) hogy Magyarországon. . . . Rakovszky István: Megszólalt! Gr. Tisza István ... a szabadelvű irányzatot megbuktatni csak egyféleképen lehetne, ha azt következetesen megrágalmazzuk, meggyanúsítjuk, és a szabadelvű politika becsületességébe cetett hitet megingatjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azzal azután, hogy ezzel az eljárással a magyar nemzet reputáczióján ejtenek csorbát, azzal, hogy ezen eljárással a magyar nemzet erkölcsi tőkéjét lopják meg, azzal az a képviselő ur, a ki magyar királyt nem ismert, az a képviselő ur, a ki családját nem magyarul neveli, természetesen nem sokat törődik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És ezen az utón, ezen a lejtőn, a melyre tegnap jutott a képviselő ur, egy ujabb lépést tett lefelé, a midőn megemlékezett egy olyan férfiúról, a ki évek óta nincsen az élők között, t. i. az állandó országház építését vezető bizottság volt elnökéről, a kiről mindenekelőtt azt mondta: »ha jól tudom«, azután a Don Basilio-féle régi ismert reczept szerint hozzátette: »nem állítom, de ugy hiszem, dús fizetést is huzott.« Hát mondjon le ezen hitéről a t. képviselő ur, mert az állandó országház ellenőrzését vezető bizottság elnöke semminemű fizetést és javadalmazást nem húzott; elvállalta és teljesítette ezen munkát legjobb meggyőződése szerint odaadó, fáradságot nem ismerő áldozatkészséggel, vezetve attól az ideától, hogy egy olyan épület emeléséhez nyújtson segédkezet, a mely^ méltó emléke legyen a magyar nemzetnek (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és engedje meg nekem a t. ház, én, a ki annak a férfiúnak halálos ágya mellett ott voltam, én, a ki közel állottam hozzá azon éveken keresztül, a mig egy kinzó betegségnek gyötrelmeit férfiúhoz és keresztényhez illő módon viselte el, én mondhatom a t. háznak, hogy akkor, a mikor az orvosok szigorúan eltiltották minden munkától, akkor, a mikor kinzó szenvedéseket kellett legyőznie, hogy dolgozhassák, mondhatom, utolsó leheletéig ezen ügy iránti teljes odaadással vett részt e munkában. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát, ha a képviselő urnak tetszik a gyanúsítások terére lépni, gyanúsítsa azokat, a kik élnek; (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Igaz! Ugy van! Nagy mozgás a néppárton.) de, engedelmet kérek, egy sírjában fekvő ember emlékét ilyen módon bepiszkolni akarni, ez utálatos dolog. (Hosszantartó élénk tetszés és taps a jobboldalon. Mozgás és zaj a néppárton.) Elnök: Rakovszky képviselő ur személyes kérdésben kíván szólani. 29