Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

18 53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. tések tettek. Azután azt mondom, hogy az a háttér, a melyet Komjáthy képviselő ur rajzolt, nem felel meg a kérdésnek, ez a háttér helytelenül és rossz, alkalmatlan terrénumra van állítva, a melyen elvész és azért van választva, hogy arra a helytelen konklúzióra jöjjön, a melyre jutni akart. Megmondtam, hogy ahba nem illik bele a kérdés, hogy ez a kérdés azon a terrénumon elvész, hogy ehhez a perspektívához ennek a kérdésnek nincs semmi köze, hogy nem lehet itt az ország szégyenéről szólni, hogy ha az ország szégyenéről lenne szó, ott lennék én is, de azt kell megvizsgálni, ugy áll-e a kérdés. Állítottam, hogy nem így áll a kérdés. Hogy nem lehet az ország szégyenéről beszélni, ezt mondom, arról van-e hát szó, hogy mit állit. Ezt kell vizsgálni stb. Én a beszéd további folyamából csak egyes tételeket czitálok röviden. Azt mondtam, hogy mindaz, a mit Komjáthy képviselő ur mondott, nem felel meg a helyzetnek, nem felel meg a valóságnak. Az általa rajzolt perspektívát ez a kép nem bírja meg. Azt mondtam: a kéj:>viselő ur történelmi túlzásait czáfolni és kellő értékre redukálni tudnám, és ez csábitana is, de ezen vita keretében ettől tartózkodom. Azt mondtam, hogy igaz, hányszor voltak keserűségek, hányszor történtek hibák, de ma, hála istennek, nem áll a mit mond, nem áll a helyzet ugy ma, máskép áll a helyzet, nem lehet arról szó. Mindez túlzott és torzított, így jellemeztem Komjáthy ur állításait beszédemben. Ezt visszautasítottam, valamint az abból folyó konklúziót. Azt mondtam, hogy a képviselő ur premisszái a mai helyzetnél fogva nem állanak meg és nincsenek ma helyükön. Ez a sötét háttér épen nem illik ide. Engedelmet kérek, hát ez nem visszatorlás? nem visszautasítás? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Talán nem oly éles szavakkal, mint a képviselő ur szokott, mert az én parlamentáris vitatkozási modorom más. (Zajos helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) Mindenki beszél a maga ízlése szerint, ugy a mint Isten szájára adja a szót. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én beszélek ugy, a mint szivemből jön a szó, a mint Isten engedi, hogy a szót ajkamra vegyem. (Tetszés jobbfelöl.) Beszélek arról, hogy mindaz nincs a maga helyén — itt van szórói-szóra — a mit Komjáthy képviselő ur felállított. Ezt többször mondom aztán vége felé újból: mindez ebbe nem illik így; mindez egészen máskép áll. És mikor — adja Isten, hogy soká legyen — a főherczeg oda jut, nem szükséges őt kitanítani, mert ő tudja, mik az ő jogai. És akkor beszéltem azzal a melegséggel, a melyet előbb említettem és a mit nem akarok felolvasni, mert nem akarnék a hizelgésnek gyanújába esni. (Zajos helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Ennek még árnyékába sem akarok beleesni. En az ón lojális és nemcsak kötelességből, de őszinte meggyőződésből ^és szivemből folyó érzéseimmel mondtam ezt- (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mikor másodszor felszólaltam, — s ezt bizonyos czélzattal most a képviselő ur szememre veti — azt mondja: Komjáthy felkelt és megdicsérte a miniszterelnököt, s én erre hallgattam. A képviselő ur itt punktumot csinál. Azt mondja: Komjáthy képviselő ur felhozta, hogy a miniszterelnök, bár tudná őt czáfolni, még sem czáfolta. A képviselő ur ide megint punktumot tesz, pedig itt nincs punktum a naplóban, Rakovszky István: Van! Széll Kálmán miniszterelnök: Pedig a napló hiteles. Erre felkelt a miniszterelnök és azt mondja: én a magam részéről csak egy rövid megjegyzést teszek arra, a mit Komjáthy képviselő ur mondott. Én kiterjeszkedtem arra a történelmi fejtegetésre, melyet a képviselő ur előrebocsátott; megmondtam, hogy azokkal egyet nem értek. És így azt, hogy hallgatással mellőztem volna és így elfogadtam volna azt, a mit az a képviselő ur vitatott, azt az, a ki figyelemmel hallgatta beszédemet, nem mondhatja. Ez nem áll. (Helyeslés jobbfelöl.) Én nem hallgattam és tiltakoztam az ellen, hogy egy betűt is elfogadtam volna hallgatólag azokból, a miket Komjáthy ur mondott, a miket ő állított, de igen féktelenül és igazságtalanul állított; (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) én helyreállítottam a kérdést az igazságnak megfelelően. (Helyeslés jobbfelöl.) Már most méltóztassék Ítélni. Rámutattam a naplóból, a mit mondottam, hallotta mindenki beszédemet. Objektíve, tárgyilagosan, erős meggyőződéssel mondom, hogy nem érzem magamat a képviselő ur által ellenem nyilvánított invektivákkal illetettnek, vádját visszautasítom, mert én mindazt, a mit kötelességem parancsolt, és meggyőződésem és szivem sugallt, már a múltkor megtettem, mert a Komjáthy ur összes okoskodásait és támadásait kifogásoltam, a kellő mértékre szállítottam és visszautasítottam. (Elénk helyeslés és tetszés jobbról és a középen.) Ivánka Oszkár: Személyes kérdésben kérek szót! Elnök: Komjáthy képviselő ur már előbb kért szót személyes kérdésben. Komjáthy Béla: T. képviselőház! Rakovszky István t. képviselő ur és az ő felszólalása folytán a miniszterelnök ur olyan kegyesek voltak ismét szó tárgyává tenni az én interpellácziómat, a melyet én itten pártom megbízásából a múlt napokban megtettem. Nessi Pál: Melynek az egész ország tapsolt! Komjáthy Béla: Én azokra a bírálatokra, a melyekben engem Rakovszky képviselő ur részesített, s a melyben utólagosan a miniszterelnök ur részesíteni kegyeskedett, kiterjeszkedni egyáltalában nem akarok; sőt tovább megyek, ezt a vitát most már csak azért sem tartom felelevenitendőnek, mert abba az összestimmelt szép zenébe nem akarok olyan hangokat belehozni, amelyek azt elrontanák. Itt előttünk és az egész ország előtt láttuk, hogyan igyekeztek