Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

60. országos ülés 1902 február 27-én, csötörtökön. 193 tusqud fen tartásáról, hanem igen a statusquo egy évi meghosszabbításáról, hogy időközben Németország is elkészíthesse uj vámpolitikáját. Ez okból volt akkor kivánatos a vámszerződést egyelőre rövid időre, meghosszabbítani, a mig ez a dolog kiküzdi magát és kialakul Németországban. A mikor aztán ez kiküzdötte magát és az egész nagy vámpolitikai irány nem csak Bismarck fejében alakult ki, mig az az egész német birodalomban is el nem lett fogadva és testet nem öltött, ők igazában szerződni velünk nem akartak. így gondolom perjogilag én bizonyítottam, hogy a németek csak egy évre akarták meghosszabbítani a szerződést, de hogy ők a statusquo alapján akartak volna velünk igazi szerződést kötni: az nem áll; ez a szerződési tárgyalások egész folyamából teljesen tévesnek bizonyul, és épen az ellenkezője derül ki. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) En tehát abban a helyzetben vagyok, hogy perjogilag igazolhatom mindezt. Nem mondtam ugyan el mindent, a mit itt még el lehetne mondani, a mondottak ellenkezőjét bizonyítják annak, amit Bartha képviselő ur állított, hogy t. i. Németország a statusquo alapján akart volna velünk szerződni; csak egy évre akarta prolongálni a szerződést azért, hogy kedve szerinti más szerződést csináljon. Beöthy Ákos: Most is prolongálják! Széli Kálmán miniszterelnök: Ne méltóztassanak kerülgetni a kérdést és azt állítani, — mintha a status quo alapján akartak volna velünk szerződni. Beöthy Ákos: Pedig ez ugy van! (Mozgás balfelől.) Széli Kálmán miniszterelnök: Mert ha valaki egy évre ideiglenesen prolongálja a szerződést azzal a szándékkal, hogy másra készüljön, az nem egy szerződésnek status quo alapján való megkötése; itt i^en nagy különbség 1 év! (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Beöthy Ákos: Ugy van az, a hogy én mondom. (Mozgás balfelől) Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem ugy van. így adok egyébiránt a t. képviselő urnak többi dolgaival is. Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy a mikor a későbbi időben 40 milliós túlkiadások és defíczitek álltak elő, hol voltam én akkor? A t. képviselő urat, ugy látszik, cserben hagyja az emlékező tehetsége. Én abban az időben egyáltalán nem játszottam politikai vezérszerepet; egyáltalában semmi szerepet. Viszszavonultam. És igy általában a házban nem szólaltam fel. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő urnak parlamentáris és pártpolitikai nézetei eléggé konszolidáltak arra, hogy, ha objektív akar lenni, elismerje azt, hogy ha valaki visszavonul valamely állábból vagy helyzetből és szerepelni nem akar: akkor nem minden dologba ártja magát bele és nem minden kérdésben szólal fel, de a midőn én szükségesKÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. nr. KÖTET. nek tartottam, a magam múltjánál fogva, a mely ezen székhez füződö' t, (a •pénzügyminiszteri székre mutat.) amelyben átvettem e/.en országot egy igen súlyos állapotban, és egy pénzügyi politikát csináltam 4 éven át, a melyet eredményeivel igazolni tudok ma is, a melyre azonban most nem terjeszkedem ki; mikor tehát szükségét láttam, ezen multamnál fogva, akkor azokról a pariokról a középen, 1880-ban, egy beszédet tartottam, a melyben az egész pénzügyi helyzetről kitétettem nézeteimet és megmondtam, mi fog bekövetkezni és óvtam az országot. Be is következett. A t. képvi-elő urat tehát, ismétlem, emlékezőtehetsége cserben hagyta. Beöthy Ákos: Én a védtörvényről, az egyházpolitikai törvényekről és a többiről beszéltem. (Mozgás és zaj bal felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: A vécltörvényre nézve tudjuk, mi volt a \ége, az én nézetemet mindenki ismerte abban a kérdésben: most azonban tetszett ezekről is beszélni, de nemcsak ezekről, hanem a 40 milliós túlkiadásokról is. (Ugy van ! a jobboldalon) Miután én feleselni nem akarok, tovább ezen dologba nem ereszkedem. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. kéjiviselő ur engem személyesen igyekszik lerántani multamban és jelenemben, sőt megjövendölte jövőmet is. (Mozgás és derültség a jobboldalon és a középen.) Legyen a t. képviselő urnak ízlése szerint. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur gúnyol azért, hogy most szólok, gúnyol azért is, hogy akkor nem szóltam, periig akkor nem volt kötelességem, itt meg kötelességem ez. És most igen rosszkor méltóztatott kigúnyolni, mert a mikor én ezen 21 napos vitában 60 és egynéhány szónokot meghallgattam, akkor engem azzal gúnyolni, a mivel a t. képviselő ur gúnyolt, igazságosan nem lehet. A t, képviselő urnak ugy látszik, előre el volt készítve ez a lövése, hát azt el kellett puffantani. (Elénk tetszés, helyeslés és derültség a jobboldalon és a középen.) A. t. képviselő urnak nem tetszett, hogy akkor lemondtam, most pedig az nem tetszik, hogy nem mondok le. A t képviselő urnak nem tetszik a curiai bíráskodásról szóló törvény, nem tetszenek a választások, nem tetszik semmi, a mit teszek. Egyet akarok még mondani arra. a mit különösen a szememre vetett. (Halljuk! Halljuk ! jobb felül.) Azt mondja ugyanis a t. képviselő ur, hogy én igen kedvező helyzetet vettem át az osztrákokkal szemben, csakhogy nem használtam ki. Ha valaki a törik-szakad politikáját akarja követni, akkor a képviselő urnak igaza van. Ha azonban nem azt akarja követni, akkor nincsen igaza. (Tetszés jobbfelöl.) A képviselő ur azt mondja, hogy extra domínium vagyunk, pedig lehetnénk intra domínium is. Én, t. ház, nem látom, hogy extra dominium volnánk, mert mi azokat a dolgokat, a melyeket a kiegyezés tartalmaz és a melyeket az ország gazdasági érde25