Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

194 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. keire nézve megfelelőknek tartunk, magunknak törvényben biztositottuk 1907-ig, a mennyiben a recziproczitást megtartják. Ha meg nem tartják, akkor ott leszünk, a legrosszabb esetben, a hol a képviselő ur akarna lenni. Az meg pláne furcsa, mikor a képviselő ur azt mondja, hogy felemelték a quótát, de a rekompenzácziót a quótáért nem kaptuk meg, az függőben van. Hát az nincsen igy, ezenképen függőben. Mindkettő, ha akarja, függőben van, de az nem áll, hogy a quóta meg vau és a kompenzáczió nincs meg. A quóta egy évre van megállapitva, az. átutalási eljárás megvan állapitva 1907-ig, a mennyiben megtartják. Ha pedig be nem tartják, akkor a mi kezünkben is megvan a másik vége a dolognak, mert a quóta csak egy évre van eldöntve és nem többre. Az tehát nem áll és ne tessék azt hirdetni, hogy a rekompenzáczió birtokában nem vagyunk, legalább is annyi időre, mint a mennyire a quóta-felemelés történt. (Tetszés jobbfelöl.) Ha valaki a konkrét igazsággal igy bánik el, akkor, engedelmet kérek, felállani itt, mint egy Jupiter tonans az Olimpuson és rám zúdítani mindent, levenni rólam még a keresztvizet is, engemet a sárig lerántani és személyes támadásokkal és igazán egész beszédében csak személyesekkel illetni és azt mondani, hogy azért a képviselő ur barátsággal viseltetik irántam, köszönöm, de nem kérek belőle. (Derültség.) De a képviselő ur tovább ment, mint bárki ebben a házban, mert ő nemcsak bizalmatlan irántam, hanem ellenszenvének is kifejezést adott, Jó, én meghajtom a fejemet és ezen ellenszenvet is el kell fogadnom, bár nem viszonzom hasonlóval, hanem megtartom azért az egyéni rokonszenvemet és a tiszteletet a képviselő ur iránt — nem a politikai rokonszenvről szólok. A képviselő ur, mióta ismerem, kritizált mindenkit és mindent, nem volt megelégedve semmivel és senkivel, csak azzal, a mit saját maga mondott, vagy gondolt, vagy tett. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) És a képviselő ur, ellenzék lesz örökre, mindenkié, mégha lehetne, a saját magáé is lenne. A mikor rajzol, túloz és túlozva torzit és olyan képet ad, a mely karrikatura, pedig a képviselő urat is lehetne ám karrikaturázni. De én ezt nem akarom tenni. A képviselő ur tartsa meg ellenszenvét irántam, én majd azzal vigasztalom magamat, hogy nem ismerek senkit, a ki iránt a képviselő urnak ilyen elitélő véleménye ne lett volna időnként. Engedje azonban meg a kéjxviselő ur, hogy nem tanácscsal, — azt tenni nem merem — hanem egy kijelentéssel vegyek tőle bucsut és ez az, hogy azt mondta egy latin klasszikus: »Animus aequus et justus ornamentum magistris.« Még inkább ornamentuma ez annak, a ki históriáé magister, A képviselő ur lehet másokkal szemben, a múlttal szemben az, de velem szemben nem volt az, ezt vitatom és állitom, és azzal veszek a képviselő úrtól bucsut, hogy azokra a személyes dolgokra, ha még egyszer előhozza, felelni nem fogok. Ajánlom a költségvetést elfogadásra, (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot, számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólani ? Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt a szólás joga megilleti az előadó urat és azon elleninditványok beadóit, I kiknek elleninditványát a beadón kivül még kij lencz képviselő aláirta. Megilleti tehát a zárszó joga első sorban az előadó urat, azután Kossuth I Ferencz kéjíviselő urat, ki azonban nincs jelen, azonkivül Buzáth Ferencz és Molnár János kép( viselő urakat, a kik olyan határozati javaslatokat adtak be, melyeket kivülök még kilencz képviselő aláirt. Igaz, hogy ezen határozati javaslatok formailag nem birnak az elleninditvány természetével, a mennyiben elfogadhatók volnának akkor is, hogyha a költségvetés a ház által általánosságban elfogadtatnék; de én azt hiszem, hogy a ház az eddigi gyakorlat szerint, minthogy a képviselő uraknak nyilvánvaló szándékuk az volt, hogy indítványuk elleninditványnak tekintessék, nem erre a formára tekint, hanem a mennyiben a zárszó jogával az illető képviselő urak élni akarnak, azt nekik megadja. (Helyeslés.) E szerint tehát a zárszó megilleti az előadó urat és — Kossuth Ferenc/, képviselő ur távol lévén — Buzáth Ferencz és Molnár János képviselő urakat. Kivan az előadó ur szólani ? Neményi Ambrus előadó: Nem! Elnök: Akkor Buzáth képviselő urat illeti a szó. Buzáth Ferencz: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A t. pénzügyminiszter ur oly alakban és formában foglalkozott beszédemmel, hogy azt szó nélkül nem hagyhatom és kénytelen vagyok arra néhány megjegyzést tenni. A t. pénzügyminiszter ur mindenekelőtt humorizált, bizonyára azon felfogásának akart ezzel kifejezést adni, hogy jó kedv nélkül nem ér az élet semmit, még a pénzügyminiszteri tárcza sem. Humorizált pedig a t. pénzügyminiszter ur következőképen: »A mi Buzáth képviselő urnak beszédét illeti, vele már nehezebb polemizálni, mert t. képviselőtársam egy rengeteg nagy beszédet tartott ugyan, de abban nagyon nehéz az egyes vezéreszméket megfogni, megtalálni és ugy érzem magamat, midőn ezeket keresem, mintha egy tenger hullámaiban lennék kénytelen egy apró halacskát szabad kézzel meg fogni.« Hát én ezt nem mondhatom a t. pénzügyminiszter ur beszédéről, mert nekem sikerült számos halacskát megfognom, ezt a halászati eredményt én annak tulajdonítom, hogy a t. pénzügymi-