Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

192 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. akartak szerződni abban az időben semmi körül­mények között a status puo alapján. Ennek semmi nyoma. „Egyáltalán mást bizonyítanak a tárgya­lások. Ok akkor a tárgyalás kezdetén megtagad­ták a gabonafélék vámmentességét, a borvámok és az állatyámok megkötését, az állategészség­ügyi konvencziót, általában mindazon dolgokat, melyek nélkül a mi érdekeinkről nem tud­tunk szerződni. Később ugyan a gabona és a nyerstermónyek megkötését elejtették, de azzal a kikötéssel, hogy minekünk viszont a Kelettel szemben nem szabad azokat érvé­nyesitenünk. Mit használt volna tehát a szerző­dés, ha ezt az egyedüli fegyvert kiadjuk? így nem érthettünk egyet ebben a kérdésben Ma­gyarország jól felfogott érdeke szempontjából. Ha ezeket a magyar elementáris érdekeket sem tudjuk biztosítani, ezt is megtagadták: nem lehet mondani, hogy rajtunk múlt a szerződés megkötése, vagy hogy Németország a status quo alapján akart volna újra szerződni. Erről szó sem volt. De megmondom a képviselő urnak, hogy min akadt meg a dolog. Megakadt a do­log azon, — s ezt a tárgyalások egész folya­mata bizonyítja, — hogy Bismarck herczeg, a német kanczellár, akkor elbocsátotta a szabad kereskedelmi elvet valló Delbrück minisztert és maga kezdett foglalkozni a kereskedelmi politi­tikával, és azonnal uj védvámos politikát inau­gurált, és nem akarta a szerződési és szabad­kereskedelmi politikát folytatni. A mit pedig Bismarck akart, tudvalevőleg meg is csinálta, Bismarck maga (1881. november 29. beszé­dében) a saját magánál beállt fordulatról igy szól: »Nach den ersten 15 Jahren meiner mi­nisteriellen Thätigkeit bin ich, da mir die Hände, die ich für gut hielt. (Delbrück) abhan­den kamen, genöthigt gewesen, mir die Sache selbst anzuselien und habé gefunden, dass, wenn ich bis dahin in Verba magistri geschworen hatte, die thatsächlichen Resultate den Yoraus­setzungen nicht enstprächen. die unserer Gesetz­gebung zu Grundé gelegen hatten. Ich babé den Eindruck gehabt, dass wir unter dem seit 1865 eingeführten Freihanclelssysteni der Auszeh­i'img vernelen, die durch den Blutzufluss der 5 Milliárdén Kontribution einige Zeit auf­gehalten wurde, und dass es nothwendig sei, hier eine Bemedur eintreten zu lassen.« Poschinger, a kinek műveit a t. képviselő ur bizonyosan ismeri, elbeszél egy jellemző ese­tet, amikor gróf Andrássy Gyula, a ki akkor a legjobb politikai és egyénileg is meleg baráti viszonyban élt Bismarckkal, a mi felkérésünkre interponálta magát, hogy Bismarckot rábírja a szerződés megkötésére. Kosarat, illetőleg eluta­sító választ kapott: Bismarckkal ugyan találko­zott Salzburgban, s hozzá azt a kérdést intézte, hogy interveniáljon a szerződés megkötése érde­kében. Erre Bismarck szórói-szóra ezt felelte gróf Andrássynak: »8ie wenden sich hier da an eine schlechte Adresse. Alles. was ich für sie thun kann, ist meine Meinung über den Hand­lungsvertrag zu verschweigen.« Hát ez volt az ok. (Felkiáltások: a szélsöbaloldalon: Később!) Különben elmondja ezt maga a t. képviselő ur­nak az autóra, Bazant is. Beöthy Ákos: Elmondta Matlekovich, Bis­marck ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy tehát 1877-ben nem akartak tárgyalni, annak az volt oka, mert készültek arra, hogy Németország vámügye autonomice szabályoztassék és a jövő­ben követendő irány vámpolitika önállóan állapít­tassák meg. Németország a szabad kereskedelmi politikáról már 1876 — 1877-ben készült és akart letérni. Ugyanis Bazant maga igy szól: »1875 végén a cs. k. kormány Németországhoz azt a javas­latot intézte, hogy a fennálló szerződés egy évvel rövidíttessék meg, a szerződés megújítására a tárgyalások azonnal kezdessenek meg, és hogy az uj szerződés már 1877 elején lépjen életbe. A német kabinet e javaslatot nem fogadta el, de késznek nyilatkozott uj szerződés megköté­sére tárgyalásokat kezdeni, s az esetre, ha a szerződés kész lenne, azt 1877 január elsejével életbe léptetni. sEzen szándék azonban nem valósult meg és igy 1876 októberben a szerződés formailag felmondatott. A berlini kabinet ezután sem volt hajlandó, daczára az ismételt és nyomaté­kos sürgetéseknek, a tárgyalások megindítására. Ellenkezőleg még 1877 április havában azt kér­dezte, nem volna-e lehetséges a szerződési tar­tam meghosszabitása. Németországban egy párt alakult, mely azt a nézetet ápolja, hogy Németország számára tanácsos volna, ha vámügye autonóm szabályoz­tatnék és a jövőben követendő vámpolitika ön­állóan állapíttatnék meg; ez okból kívánatos a mostani vámszerződést egyelőre rövid időre meg­hosszabbítani, hogy ekkép a kormány időt nyer­jen az illető kérdéseknek autonóm szabályozá­sára; ezek szerint a szerződési tárgyalások ké­sőbbi időre halasztandók és a belső törvényhozás befejezése után kezdendők meg. Amikor ez az indítvány egyszerűen vissza lett utasítva, meg­jelentek 1877. ápril 16-án a német kiküldöttek Bécsben, de már májusban ismét eltávoztak a nélkül, hogy saját követeléseiket és a tarifára vonatkozó engedményeket illetőleg közelebbről vagy általában határozottan nyilatkoztak volna, Ismét szünet állt be. Ily nehezen folytak a tár­gyalások. 1877. júliusban újból kérdés tétetett, a szerződés 1 évre való meghosszabbítása javas­latba hozatott és a legnagyobb kedvezés alapján való szerződés kötése ajánltatott, de ekkor sem a status quo alaj>ján. A nagy nehezen fen tar­tással és a sikerben való kétkedéssel végre a németek beleegyeztek a kísérletbe, hogy a tár­gyalások megkezdessenek.« Az egész tárgyalás folyamában ép oly ke­véssé mint előzményeiben nem volt szó a sta-

Next

/
Thumbnails
Contents