Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-60
60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. 185 ügye, sajátlagos kérdése, a mely annak érdeméből ítélendő meg, mikor a felmondás ideje előáll. Az bizonyos, — és e részben Kossuth Ferencz képviselő urat megnyugtathatom, — hogy mielőtt az uj szerződések tárgyalása a külfölddel megtörténnék, az autonóm vámtarifának készen kell lennie. Ez bizonyos, mondja a törvény. Ezt Ígértem is mindig, ezt be is fogom tartani. De azt, a mit Kossuth kójjviselő ur mond, hogy a recziproczitás megtörésének tekintetik, ha nem jön létre a tarifa 1903-ig, vagyis a folyó esztendő végéig. . _. . Nessi Pál: Benne van a törvényben! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez nem áll a törvényben, ez nincsen benne. A törvényben az van, hogy a tarifának el kell készülnie a külföldi szerződések tárgyalásának megkezdése előtt. Az van mondva a recziproczitási §-ban, — én csináltam, csak ismerem, és eleget küzdöttem érte, mig kiküzdöttem — (Zaj a szélsöbaloldalon.) hogy a recziproczitás megtörténések tekintetik — és ebben én az országnak egy garancziáját fektettem le, — az, ha a 3-dik és 4-ik szakaszban körülirt jogok vagy feltételek egyike vagy másika megsértetik, vagyis ha az uj vámtarifa elkészülése előtt a külfölddel szerződünk. A külfölddel nem lehet kötni uj vámszerződéseket. (Zaj a szélsöbaloldalon. FelkiáltásoTc: Semmiféle szerződéseket! Azért •prolongálunk !) Nem lehet a szerződési tárgyalásokat megkezdeni a tarifa elkészülése előtt és ez az országnak egy garancziája, hogy ne kényszerithesse egyik fél a másikat, hogy uj tarifa nélkül azokba a tárgyalásokba belemenjen. Ez a recziproczitás megtörése, nem az, hogy 1902-ben, vagy 1903-ban történjék-e ez meg. Tessék megnézni a törvény világos szavait, a törvényhermeneutika minden szabályai szerint ez annak világos értelme és nem más. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ezzel, t. képviselőház, a gazdasági kérdéssel végeztem volna. Mindazon politikai kérdésekkel, a melyek felvettettek, az időre való tekintetből sem fogok foglalkozni, de pár kérdéssel még tőlem telhető rövidséggel foglalkoznom kell. Felvettetett a választási reform kérdése, (Halljuk!) és az mondatott, hogy ime, hol áll a többi ország, milyen széles választási alapon, mig Magyarország szűk választási alapon áll; ki kell terjeszteni a választási jogot az általános szavazati jogig, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) be kell hozni a községenkinti titkos szavazást, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és meg kell változtatni a választókerületek mostani beosztását. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) T. képviselőház! Én ezen kérdésben már egyszer nyilatkoztam, (Ugy van! jobbfelöl.) és, a mit akkor mondtam, azt ma is fen tartom. Én a választói jog kiterjesztésének nem vagyok ellensége. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Én a mai KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. III. KÖTET. aránytalan czenzus kiigazitását, arányossá tételét, még pedig a választói jog kiterjesztésének irányában, nem perhorreskálom; (Altalános élénk helyeslés.) nem utasítom el és bizonyítékát is adtam ennek, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) mert az 1899. évi törvénybe — nem mint a hogy önök mondják kényszerítés utján, hanem önszántamból — felvettem azt a szakaszt, a mely a választói jogot kiterjeszti, {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) sőt mielőtt a törvény engem arra kényszeritett volna, a törvény életbeléptetése előtti időben már rendeletileg ugy intézkedtem, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy az összeírások a szerint történjenek. Én a választók összeírásánál mindig ennek a liberális felfogásnak adtam helyet, s az eredmény az volt, hogy 250 ezerrel, tehát egy negyed millióval több volt a választó a múlt választásokon, mint azelőtt. (Általános helyeslés. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Ez az én álláspontom. (Halljuk! Halljuk!) Én szemügyre veendőnek tartom, majd annak idejében, midőn a választói törvény reformjáról leend szó, azt is, hogy czélszerü-e és mily módon czélszerü a községenkinti szavazás. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Nem vagyok elvi ellensége annak sem, hogy óvatos kézzel a választói kerületek kérdését is revízió alá vegyük, (Helyeslés.) de kénytelen vagyok határozottan kijelenteni (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) ezek mellett és ezek folytán, a mikbe én igenis a magam liberális gondolatát beleviszem, hogy az általános szavazati jogig én elmenni nem fogok, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. r Mozgás és nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hát ez a liberalizmus? Ez a szabadelvüség? Derültség balfelöl. Hosszantartó zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) sem a titkos szavazást a mi viszonyaink közt nem tartom czélravezető módszernek. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) És nekem hiába hozzák fel a külföld példáit . . . (Elénk mozgás a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Igen, gondoltuk! Gyönyörű szabadéi viiség! (Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Adjanak nekem egy olyan, nyelvileg is, fajilag is és minden tekintetben egységes nemzetet, (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon, a középen és a baloldalon. Mozgás^ és zaj a szélsöbaloldalon.) a milyen az angol. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Hosszantartó mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Kérem, ne legyenek türelmetlenek az ellenvélemény iránt. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Kubik Béla: Nem ijedünk meg ettől a mumustól! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Majd megcsinálja az, a ki utána következik!) Széll Kálmán miniszterelnök: Annak is meg24
