Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-60
186 60. országos ülés 1902 feb van a jogosultsága, hogy azt kifejtsék; és különösen akkor, a midőn én épen az imént mondottam, hogy nem zárkózom el a reform elől, talán jogom van kifejteni azt is, hogy miért nem megyek el odáig, a meddig az urak. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk! a szélsöbáloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Nesze semmi, fogd meg jól. Zaj. Bálijuk! Halljuk! jobbfelöl.) A t. képviselő urak alig számolnak annak az eredményével ugy, mint előállhat. Megtörténhetik ám,hogy nem önök számára választanának azok a tömegek! Adjanak nekem egy olyan nemzetet, mint az angol, a maga instituczióival, a maga napiclij nélküli képviselőházával, (Tetszés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) a maga minden egyéh nagy intézményével, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) a maga egységével, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Először nyugdíj nélküli miniszterek legyenek! Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Elénk mozgás és zaj a balés a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) egységének minden létföltételével, akkor egészen másképen állana a dolog. De igy engemet az adott viszonyok vezetnek és ennek az országnak igazi nagy jövő érdekei és kényes helyzete. És én inkább eltűröm azt a^ vádat, hogy nem vagyok elég szabadelvű, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hogy nem vagyok radikális, semmint a felelőséget vállaljam arra, hogy mohilizáijak rétegeket. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) melyeknek mohilizácziója az ő mai műveltségi helyzetükben, a mai viszonyok között az ország jövőjére veszedelmes. És nézzék meg a t, képviselő urak, (Nagy zaj bálfelöl. Halljuk! Halljulc! jobbfelöl. Elnök csenget.) kik azok, a kik ezt legjobban sürgetik? Ennek &i országnak, az ő jövő fejlődésének ez nem válnék előnyére, hanem kárára. Tehát inkább mondjanak e részben illiberálisnak, de én ezt az országot első sorban egységes nemzeti magyar államnak akarom megtartani. (Zajos helyeslés. Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ez nekem első és fő czélom. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljulc! jobbfelöl.) És mindazt, a mi erre vezet, igen, de azt, a mi ennek az eszmének és eszményképnek árthat, azt elutasítom, a mi az egységes nemzetet nem tömöritené, de dekompozicziójára vezetne, azt én, bár elvileg helyes és szép, semmi körülmények között el nem fogadhatom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljulc! jobbfelöl. Egy hang a szélsőbaloldalon: Nemzetiségi politikát kell csinálni, mint Bánffy kezdte!) Azt ez nem pótolja, a képviselő urak csalódnak. Kubik Béla: Hát a hadsereg magyarsága! Ott nincsen nemzeti szempont? (Felkiáütások jobbfelöl: Tessék kihallgatni! Nagy zaj.) Országvilágbolonditás az egész politikája, tudja ? (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon.) Eeakczió nem szabadelvüség! (Halljuk! Halljulc! jobbfelöl. Folyton, tartó nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: A külföld eredruár 27-én, csütörtökön. menyei se csábítanak. Az szép eszme és elv: egyenlő teher, egyenlő jog. De az élet és a valóság a mi helyzetünkben ezt nem engedi érvényesíteni. T. képviselőház! Nekem ez erős meggyőződésem és az engemet nem bánt, abszolúte nem feszélyez és erről az álláspontomról el nem terel, ha a t. képviselő uraknak ez nem tetszik. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem tehetek róla, én nem bántom a képviselő urak nézetét, de jogom van a magamét kifejteni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ha nem tetszik, joguk van ellene állást foglalni . . . Kubik Béla: Köszönjük ! Megteszszük ! Széll Kálmán miniszterelnök: .. . Mert azok a kérdések, a mikről hallok, külön állanak, azok ide nem tartoznak, más ám a felelőség ittten és azé, ki egy ilyen koczkázatot az országra hozna, mint azoké, kik elvileg sürgetik. Azért én az általános szavazati jog behozatalát nem tekintem annak a fénylő csillagnak, a milyennek önök állítják; szerintem az csalóka fény, a mely, attól tartok, ingoványokba vezetne ós nem biztosítaná ennek az országnak jólétét, dicsőségét, konszolidáczióját. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) A vita folyamában (Halljuk! Halljulc!) több képviselő részéről hosszas előadásban — mondhatnám, némelyik az egész ülést igénybe vette — igen sok választási és választás utáni u. n. üldözési eset vettetett föl, melyek állítólag elkövettettek a közigazgatási orgánumok által. Én, t. ház, mindezen eseteket egytől-egyig megvizsgáltattam és ennek következtében igen szívesen fogok beszámolni Molnár János képviselő urnak, Artim képviselő urnak és Kovács Pál képviselő urnak minden egyes esetről. Talán a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál lesz erre alkalmam. (Felkiáltások a néppárton: Lesz!) Most talán a t. ház természetesnek fogja találni, hogy ezt arra az időre relegáljam és a nagyobb kérdéseknek a fejtegetését ezzel ne szakítsam félbe. Azért nem is térek ki ezekre. Csak egyet tartok szükségesnek a képviselő urak és a ház iránti tiszteletből megjegyezni: hogy azok közt a panaszok közt többet találtam olyant, a hol az egyes kihágási esetek túlszigoruan lettek büntetve. Figyelmemet ez a kérdés nem kerülte el és pár héttel ezelőtt már rendeletet bocsátottam ki. . . . Molnár János: Tudjuk ! Köszönjük! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . melyben a törvényhatóságoknak figyelmét arra hívtam fel, hogy bár én nem avatkozom és nem is avatkozhatom bele az ő törvény által megállapított bírói hatáskörükbe, mégis komolyan figyelmeztettem őket, hogy az egyes kihágási eseteket a kihágás természete, az egyéniség, a méltánylást érdemlő körülmények latbavetésével és az enyhítő körülményekre való tekintettel bírálják meg és ne túlszigoruan büntessenek, hogy ez az üldözésnek színét se viselje magán. Felmutathatom itt a t. képviselő uraknak ezt a rendeletet. (Félkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon:
