Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

14 53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. igy történik ez még Németországban is nem egyszer; minálunk ez nem történt meg. Ezt a parlamentáris elvet a t, többség és a t. miniszter ur nem ismerték. Azután jött a legszebb parlamentáris elv, a mit önök feltaláltak. Ez az a bizonyos: »Ezt már jól csináltad Náczi«-féle parlamentáris elv. (Derültség balfelöl.) Ez abban állott, bogy mikor a koronás király jogával élt és bizalmasát leküldte, hogy egy kabinetet alakítson, Darányi Ignácz t. miniszter ur a szabadelvű körből kitessékelte a király megbízottját; és ebbe is a t. miniszterelnök ur, mint parlamentáris elvbe, belenyugodott; ebbe is beleegyezett, nem volt ellene tiltakozó szava. Azután jött a Bánffy-féle választás. Ez is parlamentáris elv volt. Ez a parlamentáris elv is a maga atroczitásaival a t. miniszterelnök urnak jog-, törvény- és igazságérzetét abban az időben a legkevésbbé sem turbálta. Jött azután egy nagy elv: a többség feltétlen uralma a törpe kisebbség felett. Ez is parlamentáris elv volt. Mikor azután ez a törpe kisebbség ezzel az elvvel, a mely megint elnyerte a t. miniszterelnök urnak teljes hozzájárulását, nem elégedett meg, hanem belement az obstrukczióba, jött a Tisza-lex elve. Ezzel is egyetértett. Á hogy tehát itt látjuk, ezek mind parlamentáris elvek voltak, a melyeket a t. miniszterelnök ur mind szolgált. Széll Kálmán miniszterelnök: Mintha már egyszer hallottuk volna! (Tetszés jobbfelöl.) Rakovszky István: Kérem, ezt a bűnösnek eleget mondani nem lehet. (Zajos helyeslés a néppárton.) Ivánka Oszkár: Ez már Grabányizmus! Rakovszky is ma ugy beszél, mint Grabányi! Buzáth Ferencz: Mindenki ugy beszél, a mint tud! Rakovszky István: Az lehet, hogy ugy beszélek, t. képviselőtársam, de egyet nem teszek: nem teszem azt, a mit ön, a ki mást cselekedett az ellenzéki padokon, mint a mit most cselekszik. Ivánka Oszkár: Mindig az igazságot szolgáltam. Rakovszky István: Nem, t. képviselőtársam! Nem abban áll az igazság, hogy én egy embert huszonöt évig üldözzek, nem abban áll az igazság, hogy brosűrt nyomatok azon ember ellen, és mikor tudom, hogy ez a brosűr nyomtatásban van, elmegyek oda, hogy vele együtt megmentsem a szabadelvű elveket! Ilyeneket, t. képviselőtársam, nekünk eddig nem lehet szemünkre vetni! Ivánka Oszkár: Ha jóbiszemü Rakovszky ur — hiszen megmondtam, hogy mikép történt — akkor megkorrigálja azt, a mit most mondott; máskülönben ezt rosszhiszemű, gonosz inszinuácziónak minősítem! {Nagy zaj a néppárton és felkiáltások: Tanunk van! Terrorizmustól nem félünk!) De mi sem félünk! Az a baj! Buzáth Ferencz: Ugy látszik, nem elég nagy a többségük! Ivánka Oszkár: Igazat kell beszélni, őszintén ! Rakovszky István: Igen, de nem csak igazat beszélni kell, de igazat kell cselekedni is! (Zajos tetszés és taps a néppárton.) Ivánka Oszkár: Nagyon jól tudja, hogy hogyan történt! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. báz! Rakovszky István: T. képviselőház! Elfogadom a vitatkozás egyszerűsítése czéljából, hogy a parlamenti elv az ily eljárást követelte. (Halljuk ! Halljuk!) De akkor a t. miniszterelnök ur egy nagy hibát követett el; akkor azt a parlamenti elvet idejekorán kellett volna a t. miniszterelnök urnak érvényesíteni; idejekorán kellett volna a t. miniszterelnök urnak beleavatkozni, hogy a trónörökös ily támadásoknak, a melyekben részesült és igazságtalanul részesült itt a parlamentben, kitéve ne lett volna. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: Megtettem, mihelyt megtudtam! Rakovszky István: »Míhelyt megtudtam?* Ez a hiba! Minek van ott gróf Széchenyi miniszter ur? Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam, hogy személyes dolog! Rakovszky István: Hát akkor miért avatkozott bele? Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondottam, hogy mikor lett azzá! (Zaj a baloldalon.) Rakovszky István: T. báz! A dolog ugy áll, hogy, ha ez valóban a j^arlamentáris elvnek követelménye, akkor ott volt az ő Felsége személye körüli miniszter, a ki annak van ott, hogy folyton és folyton figyelemmel kisérje az ország érdekét: Hogyan történhetett az, hogy ő Felsége minisztere nem tudta ezt meg idejekorán, mikor mi már ezt mind tudtuk? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen megmondtam ! Rakovszky István: Hogyan volt az, hogy. ha megtudta már abban az első stádiumban, a mikor az a megbeszélés tárgyát képezte, tehát nem a meghívás stádiumában: hogyan volt az, hogy tiltakozó szavát fel nem emelte, hogy nem mondotta meg akkor: »az egészet politikai szempontokból kifogásolom!* Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt mind megmondottam itten! Rakovszky István: A t. miniszterelnök ur megmondotta ? Itten és nem ottan, azt jól tudom. (Zaj a baloldalon.) Ha ez áll, akkor a parlamentáris elv azt követelte volna, hogy más magyar ember menjen. Ezt pedig keresztülvinni képtelenek voltak. (Helyeslés a baloldalon.) Ez itt a kérdés; (Nagy zaj a baloldalon) és, miniszterelnök ur, vagy parlamentáris elv ez, vagy nem. Ha parlamentáris elv az, hogy az egyik nem mehet, akkor a parlamentáris elv