Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

184 60. országos ülés 1902 f legkésőbb 1901-ig megtegyük az előkészületeket és terjeszszük azt elő, egyúttal kimondja, ép a terminusoknak összeejtése czéljából, hogy a külföldi szerződéseket hosszabb időre nem lehet megkötni, mint 1907-ig és hogy előbb, mintsem megköttetnek, revideálni kell a tarifát. Mindez nem osztrák érdekekből csak, hanem magyar érdekből épugy, mint osztrák érdekből. És Magyarországnak épugy, mint Ausztriának a paritás alapján fentartatik a joga, felmondani a szerződést 1903-ig, a mikor szükségesnek tartja. Ezek a törvény alaj)gondolatai és ezeket én a magam részéről hiven meg kívánom őrizni. De odáig nem mehetek és nem megyek a törvény világos értelme folytán, a hova Visontai Soma képviselő ur tegnap ment, a ki magáévá tette az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek egyik memorandumában, kérvényében kifejtett azt az állitását . . . Visontai Soma: Nem is olvastam! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát nem tette magáévá! Azt nem olvasta talán, de olvasott olyan lapot, a mely magáévá tette. Hát nem tette magáévá. (Derültség a jobboldalon.) Nos hát, Visontai képviselő ur ab origine állítja, hogy ha 1903-ig nem létesül a vámtarifa, akkor nem lehet fentartani a vámközösséget. Ez a törvény világos értelmének kicsavarása és elferdítése, annak teljes félreértése. Sem az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, sem a képviselő urnak nincs igaza. Hisz a törvény, 1. szakaszában megmondja, hogy a mennyiben a vámszövetség létre nem jön, ez az állapot fenmarad 1907-ig. Hát mire való akkor azt mondani a törvényben, hogy a szerződések nem köthetők meg tovább, mint 1907-ig, mire való a törvény maga, ha nem lehet azokat 1907-ig fentartani? A törvény világos értelme az, hogy ha nem sikerül az egyezséget megcsinálni Ausztria és Magyarország között vámszövetség alakjában, fenn lehet és fenn kell tartani ezen alakban, a mint azt az 1899-diki törvény a viszonosság alapján rendezi. Azt kérdi a t. képviselő urak egy része, hogy szerződések lesznek-e, nem lesznek-e; azt mondják, hogy általában semmiféle szerződést nem lehet kötni ezen törvény értelmében, mig a vámtarifa el nem készül. Est distinguendum! Végleges szerződéseket nem lehet kötni, mert világosan mondja a törvény, . . . Pichler Győző: Jön a provizórium! Széll Kálmán miniszterelnök: ... hogy ama szerződési tárgyalások megkezdése előtt az autonóm vámtarifa, a melynek egyaránt védenie kell mindkét állam érdekeit, elkészítendő. A törvény IV. szakaszának első bekezdése azt mondja, hogy a mennyiben nem jön létre vámszövetség, csak 1907-ig köthetők szerződések, hosszabb időre azokat kötni vámszövetség nélkül nem szabad. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Rátkay László: Ez az ischli klauzula! Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz ez egészen más dolog! A képviselő ur nagyon rosszul már 27-én, csütörtökön. magyaráz. Ez az ország kezét meg nem köti. Én az 1899-ki törvényről beszélek, az világos, tessék elolvasni; az egészen más, ezzel épen ellenkező dolog, a mit a képviselő ur ott emleget. Azt kérdik a t. képviselő urak, hogy mikor lesznek azok a szerződések ? Hát ezt lehetetlen előre megmondani, ebben az esztendőben, vagy a másikban, a vámügy és a gazdasági állapotok alapján, a melyek ma Európa minden államában vannak, azon nagy küzdelmek folytán, a melyek Európa minden államának gazdasági életét úgyszólván harezba szólítják és feldúlják, ma, a mikor nemcsak Németországban, de Erancziaországban és már Angliában is egészen máskép ítéltetnek meg ezek a kérdések, habár még oly éles ellentétek az összeütközésre nem vezettek, mint a minőkkel épen szemben állanak Németországban a gazdasági ágak. Igyekezni fogunk, hogy rajtunk ne múljon; dehogy ezek a szerződések meg lesznek-e köthetők 1903 végéig, vagy nem. azt ma senki ejőre meg nem mondhatja. Én semmiféle hivatalos utón, senkitől, egy államnak képviselőjétől, sem az osztrák államétól, sem külföldi államétól, inviácziót arra még nem is hallottam, hogy ha a szerződések tárgyalásával el nem készülnénk, prolongálandók vagy prolongálhatók-e és egy évre-e, a maiak vagy nem? Kijelentem, hogy erre nézve még szó sem esett és inviácziót magam sem tettem, tehát erre vonatkozólag teljesen kötetlen a kezünk. De az európai vámügyi politikának mai helyzete Németországban a vámtarifatárgyalásoknak és azoknak a küzdelmeknek és harezoknak mai állása mellett, nincsen kizárva az a lehetőség, hogy abban az időben, midőn kívánatos volna és a melyre a törvény kontemplálta, az uj szerződések megköthetők nem lesznek, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) s ez, gondolom, a dolog természetében rejlik. Mert mondják meg a't. képviselő urak, az önök álláspontjára, az önálló vámterületi álláspontjára helyezkedve, ha egy külföldi ország, mondjuk pl. Németország azt mondaná önöknek, vagy a magyar kormánynak, annak, a mely itt ülne helyettem, önök egyikének, hogy ma még nem akar, vagy pedig nem kész a tárgyalásokat felvenni, mit mondanának akkor? Az egyévi prolongácziót, pl. 1903—1904-ig, feltétlenül kizárnák? Hisz ez lehetetlen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugyanebben a helyzetben lennének, és ez egészen természetes, egyszerű helyzet, a melybe nem mondom, hogy belejövünk, mely azonban kizárva nincsen. Azt mondják a képviselő urak és közöttük különösen Kossuth Ferencz képviselő ur, hogy az 1899. évi XXX. t.-cz. értelmében fel kell mondani a szerződéseket. Fel lehet, de nem kell. Meg van a jogunk felmondani, fel is Jognak mondatni valószínűleg a szerződések, de peremptorice nincsen ez mondva, nem is szükséges. ' Sajátságos is volna kimondani ezt a törvényben előre; az minden szerződés sajátlagos