Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. 163 képes volt egy párttá tömörülni és a miniszterelnökük háta mögé állói, hogy erősítsék, hogy semmi más érdek előtte ne álljon, mint az osztrák érdek. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mit látunk ezzel szemben Magyarországon ? Annak a szomorú jelenségnek vagyunk tanúi, hogy ép ezekben a kérdésekben nemcsak széthúzás van, hanem akadnak kormányférfiak és parlamenti tagok, a kik a mi érdekeinket, szemben az osztrákokkal, egyenesen elárulják. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Bármilyen érdeke lehessen is egyik vagy másik osztrák pártnak a vámközösség kérdésének megoldása, és bármennyire látjuk és szemléljük azt, hogy ott vannak a morva gyárosok, a cseh gyárosok, ott van Ausztriának azon nagy gyáripara, mely egyenesen más piaczot nem ismer, mint a magyar piaczot, melynek létfeltétele, hogy megnyerje a magyar jDÍaczot és közös vámterület lehessen, mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy ebben a kérdésben ők nem kertelnek, hogy a Lecherek és más kamarai titkárok mindig ugy állítják elő a dolgot, hogy Magyarországgal szemben ők ezeket az aspírácziókat nem árulják el, hanem kimondják, hogy nincs más megoldás és előbbrevitel Ausztriára nézve, mint tisztán az osztrák érdek képviselete, esetleg az önálló vámterület létesítése. Ezzel szemben mit látunk Magyarországon? Magyarországon mindig az u. n. politikai méltányosság alapjára helyezkedünk (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és arra az opportunizmusra, melyet Deák Ferencz 1867-ben egy fényes beszédében annyira elitélt (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és mely politikai opportunizmusról, mikor a kiegyezés elkészítéséről volt szó, azt mondta, hogy az opportunizmus sokszor nem más, mint sírásója a nemzet önállósági törekvéseinek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Halljuk! Az már még sem lehet, a mit odaát csinálnak, egész társasjátékot játszanak odaát! (Halljuk! Sálijuk! Az elnök csenget.) Visontai Soma: Mi azt látjuk, hogy van minisztere az osztrák császárnak, van minisztere az udvarnak, van minisztere a monarchia nagyhatalmi állásának, de teljes szívből, lélekből és vértezetten a mi történelmi tanulságainkkal küzdő, igaz magyar állam férfia és minisztere Magyarországnak nincsen. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sokszor arra a különös tapasztalatra jutok, hogy Magyarország nem egyszer megragadta volna azt a fonalat, mely az ő gazdasági és politikai érdekeit előbbre viszi. Sokszor egy teljesen feldúlt, politikailag szétdarabolt, belső struktúrájában a pártok viszályai folytán meggyengített Ausztriával állott szemben, a melynek magának is el kellett ismernie szemben a külföldi eseményekkel és külügyi viszonyokkal, hogy a monarchia súlypontja, ereje, gazdasági és politikai alakulata egyenesen a magyar viszonyokra nehézkedett és itt találta meg igazi biztos támpontját. Azon jelenség előtt állottunk, hogy ebben a monarchiában Magyarország volt az egyetlen biztos pont. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De azt az igazi magyar államféríiut, ki ezt az állapotot Magyarország érdekében érvényesítette és értékesítette volna, nem juttatta a sors az ujabbkori magyar történelemnek. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha azt látjuk, hogy gazdaságilag ilyen depraváczió van az országban, hogy az ország gazdasági helyzete gyökereiben oly mélyen van megtámadva, s hogy nagy erőfeszítésbe, az öszszes gazdasági körök nagy összetartásába került, hogy fentarthassuk gazdasági létünket, s hogy csak az a rendkívül nagy igénytelenség, a melylyel a magyar nép az ő életét fentartja, oka annak, hogy képes az ő rendes szükségleteit fedezni és életét tengetni; ha látjuk, hogy ezen gazdasági megtámadtatás és tönkrejutásunk mellett egyébként is rá volnánk utalva, hogy előbbrevigyük az ország sorsát: akkor fájdalommal tapasztaljuk azt, hogy esetről-esetre, akármikor kínálkozik alkalom, hogy Magyarországot gazdaságilag és politikailag előbbrevigyük, mindig előállnak a mi államférfiaink a monarchia nagyhatalmi állásával (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és tetszelegnek abban, hogy milyen ékes szavakban tudják egyrészt a korona iránti lojalitásukat, másrészt a monarchia érdekeinek szövevényes szempontjait stb. itt a házban hangoztatni és érvényesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egynéhány, a mi törvénytárunkba beiktatott törvény nagyon érdekes tanúságot nyújt erre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy a mióta lejárt a mi kereskedelmi szerződésünk Ausztriával ós mióta megnyílt Magyarországra nézve az a jog, hogy most már ő a saját érdekei szerint berendezkedhessek, hány törvényt alkottunk egymás után, nem azért, hogy Magyarország gazdasági érdekeit előbbrevigyük, hanem hogy még mindig bizonyos respiriummal módot adjunk Ausztriának, hogy gyáriparában megtámadott gazdasági érdekeit jobban biztosithassa. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindjárt, mikor elérkezett a felmondási ideje gazdasági szerződésünknek Ausztriával, a parlament először is azon kezdett vitatkozni, a különböző pártok szerint, hogy van-e joga most már Magyarországnak felállítani az önálló vámterületet vagy nem, van-e joga önállólag berendezkedni vagy nem, és nagy vívmánynak tekintette, hogy a törvény világos szavai mellett megállapította Magyarország önálló gazdasági berendezkedésének jogát. Megcsinálták akkor az 1898-dik évi I. törvényezikket, nem azért, hogy Magyarországnak ezen jogánál fogva mindent megragadjunk, hogy itt a tisztán önálló gazdasági létben visszavonuljunk, hogy megcsináljuk az önálló gazdasági vámterületet, hanem azért, hogy halasztást adjunk az osztrákoknak és halasztást vegyünk 21*