Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

164 59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. az osztrákoktól, a mi későbbi törvényhozási munkálataink számára, 1898 deczember 31-ikéig. Ebben az 1898-ik évi I. t.-cz.-ben meg van mondva az, hogy ha egy bizonyos időn belül nem történnék ilyen rendezkedés, vagy valamely időn belül bernutattatnának a további gazdasági szerződések, akkor ez az egész rendezkedés nem érvényes. És megcsinálták az 1899. évi IV. t.czikket, szintén nem azért, hogy az 1898. évi törvénynek világos intencziója, az indokolásban kifejtett világos érvek, a parlamentben elhangzott világos kapaczitáló beszédek után megcsinálják Magyarország számára a gazdasági önállóságot és leoldják végre azt a rettenetes vontató kötelet, a melylyel Magyarország oda van kötve az osztrák viszonyokhoz. Nem, hanem megcsinálták egy évre rá 1899-ben a IV. törvényczikket, a mely azt mondja: próbáljuk meg még egy esztendőre, 1899 deczember 31-ig meghosszabbítani ezt az ideiglenes állapotot. Megjegyzem azonban, hogy ezen törvényczikket megelőzőleg b. Bánffy Dezső szintén nyújtott be egy törvényjavaslatot, a mely szintén az ideiglenességre ós a provizóriumra volt alapítva és a melyben nem deczember 31-e volt, mert hiszen ugy látszott, hogy olyan erőteljesen nyomul előtérbe a közvéleményben a gazdasági önállóság létesítésének kedvező felfogás, hogy Bánffy Dezső nem merte megpróbálni, hogy respiriumot kérjen 1899. deczember 31-ig, hanem az ő törvényjavaslatában 1899. június 30-ika van csak végső határidőül kitűzve. De abból a javaslatból sohasem lett törvény. Mert hiszen akkor előállott a nemzetnek és a honnak megmentésére Széll Kálmán miniszterelnök ur és ő azután benyújtott egy uj törvényjavaslatot, a melyben deczember 31-ig csinálta meg a respiriumot és a melyben azután az van mondva, — méltóztassék a törvényjavaslatot elolvasni, ez volt a mézes madzag úgyszólván a közvélemény és az ellenzék számára — hogy mostan pedig Magyarország az önálló vámterület jogi alapjára helyezkedik. Ezen 1899 : IV. törvényczikknek feltételei sem váltak be, mert 1899. deczember 31-ig semmi sem történt az országban. Akkor, t. képviselőház, megcsinálták utána az 1899 : XXX. törvényczikket. Ezen törvényczikk szintén nem oldotta meg véglegesen a gazdasági kérdést, hanem — a mint méltóztatnak tudni — ismét csak provizóriumot létesített, most már 1907-ig és kapcsolatba hozta ezen törvénynyel a külfölddel kötendő gazdasági kérdések megoldását is. Már most, t. ház, azt kérdem én, hogy a kormányzatnak ezen különös módja után , . . Pichler Győző: Fortwurstl'erei! Visontai Soma: . . . a melyben nemcsak az Ausztriával, hanem a külfölddel való viszonyunk is ilyen ideiglenes állapotban tartatik, lehet-e csodálkozni azon, hogy kormányzatunk alaposan, bensőén és mélyen nem gondoskodik Magyarország belső konszolidácziójáról. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ezért van azután az, hogy a magyar közvélemény — a mint beszédem elején is hangoztattam — nagyobb érdeklődéssel kezdi kisérni, hogy mit mond ez állapotokhoz az osztrák miniszterelnök és hogyan fejlődnek Ausztriában a viszonyok, semhogy teljes bizalommal tekintené a magyar államférfiak és kormányférfiak működését, a melyben összpontosítva kellene lennie a magyar érdekek minden körülmények között és minden áron való megvédésének. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) így, t. képviselőház, alig hogy az osztrák parlament egybeült — ez történt októberben és ez ismét nagyon jellemző — (Halljak! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) ismét azt hitte Körber ur, hogy ő tulajdonképen Magyarországnak egyetlen és kizárólagos kormányzója, és meglehetős erős szavakkal kezdte illetni a magyar viszonyokat. Kezdett beszélni arról, hogy tovább nem tűrik meg Ausztriában ezen állapotokat, mert a közös viszonyoknak előnyeit itt élvezik, de a szerződéseket nem tartják meg kellő lojalitással ; megfenyegette Magyarországot azzal, hogy ime, most már Magyarországot állandóbb viszonylatba kell hozni Ausztriával a gazdasági kérdések tekintetében is és ugy adta ki magát és ugy szerepelt, mint a ki minden eszközzel fel van ruházva arra, hogy ő domináljon és rendezze a mi viszonyainkat. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbahldalon.) T. képviselőház! Azóta ismét megindultak a tárgyalások. Megindultak különösen az 1899: XXX. t.-cz. értelmében, mert ez a XXX-ik t.-cz. a recziproczitás alapjára helyezkedett, de mégis megmondta azon szempontokat, a melyek a recziproczitás megszakadásának a feltételei, és ezek között van különösen két dolog. (Halljuk! Halljuk!) Először az, hogy mikor kell Magyarországnak megcsinálni az autonóm vámtarifát, és másodszor, hogy milyen időben kell megkezdeni Magyarországnak a tárgyalásokat a külföldi kereskedelmi szerződések megkötése szempontjából. Ugyanezen törvényben az is ki van mondva, hogy az Ausztria és Magyarország közötti szerződéseknek lejáratai azonos határidővel bírjanak a külföldi szerződésekkel. De ezen tárgyalások során ismét csak hallatja Körber ur az ő szavát Ausztriában. Ezt a beszédet tegnap mondta el az osztrák parlamentben és azt mondhatom, nagy megdöbbenést okozott, még pedig két oknál fogva. Először, mert Körber ur a gazdasági rendezkedést is ugy látszik a monarchia Einheit-jének posztulátumaként kezdi odaállítani, tehát annak a közös állandcsági elméletnek, a melyet múlt beszédében kifejtett, folytatását adja itt; másodszor megdöbbenést keltett azért, mert a t. magyar kormány félhivatalosai utján tegnap este kijelentette azt, hogy a mit pedig Körber osztrák miniszterelnök ur mond a Beicksrathban, az teljesen megfelel a magyar kormány íä