Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

53 országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. 11 egészséges szocziális viszonyokat teremtsen ? (Helyeslés a baloldalon.) Itt van a földadó leszállítása. (Halljuk! Halljuk!) Ha pedig valaki azt mondaná, hogy a földadó leszállításával épen azok nyernének, a kik amúgy is gazdagok, lehet ezen is segíteni. Mondjuk ki törvényben, hogy csak azoknak a földadóját fogjuk leszállítani, a kik a földadónak egy bizonyos minimumát fizetik, mondjuk ki pl., hogy azokét, a kiknek a földadójuk 100 korona. (Helyeslés a néppárton.) Itt van az I. és II. oszt. kereseti adó, a mely a legszegényebb néprétegek vállát nyomja. Ezt meg kell szüntetni, vagy pedig ezen könynyiteni kell. Ausztriában behozták a létminimum adómentességót. Tessék ezt nálunk is behozni, hogy a mi munkásnépünk Ausztria népével ebben is egyenlő előfeltételek mellett vehesse fel a konkurrencziát. (Tetszés és helyeslés a néppárton.) Valóban bánt, ha azt látom, hogy növekszik a kivándorlás, hogy növekszik folyton az a teher, a mely az ingatlanra nehezedik, hogy a végrehajtások száma folyton emelkedik és ezzel egyetemben növekszik az országban a nyugdijtétel, a mely ebben a költségvetésben újból egy millió koronával nagyobb. Ezt a szabadelvű párt érdekében hozott törvényt, a mely a miniszteri nyugdijakról szól, aboleálni kell. (Helyeslés a néppárton.) Valóban szégyenpír futja el az embert, a mikor azt látja, hogy az ország népe koldulni kénytelen, még Budapest utczáin is, hogy a lakosság kivándorol és egyes miniszterek, a kikről köztudomású, hogy a legközelebbi napokban odahagyják a miniszteri széküket, mégis meglesik azt a dátumot, hogy mikor telik le a három év és annak daczára, hogy igen jó anyagi a szegény országtól Ugy van! a népviszonyok közt élnek, ettől pénzt fogadnak el. (Igaz! párton.) A t. miniszterelnök ur, a ki folyton parlamentáris elvekről beszél és gyártja azokat, szükség szerint vegyen példát Angliáról. Ott is vannak szegény, nagyon szegény emberek, a kik miniszteri székben ülnek, de azért az angol demokratikus elvnek nincs ártalmára, hogy ott a minisztereknek nincs nyugdíj biztosítva. Ott, ha egy miniszter érdemes rá, ha szegény volt és ha odahagyja a miniszteri széket, egy külön bilit terjesztenek be és az ellenzék vetekedik a hatalmon levő párttal (Igaz! Ugy van! a néppárton.) egyhangú megszavazásában annak, hogy azt a férfit, a ki. ha más pártállásu volt is, de az országgal szemben legjobb hiedelme szerint eleget tett kötelességének, az anyagi gondoktól megmentse. Az anyagi gondok elhárításában oly nagylelkűség nyilvánul meg itt, a mely egy ilyen miniszter részére a nyugdijat kétszeresen értékessé teszi. Nagyon kérem a miniszter urakat, tessék ezeket a nyugdijakat, a melyek úgyis Ugy van: csak politikai nyugdijak (Igaz! néppárton és a szélsúaloläalon.) megszűnte^ Néni járja, hogy férfiak, a kik életük der/ teljes erőben vannak, odaálljanak, mint koldusok és tenyerüket nyújtsák, hogy az állam azon szolgálataikat fizesse meg, a melyekről nagyon kérdéses, hogy üdvösek voltak-e az országra ? (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ha itt körülnézek, egyiket a másik mellett látom, a ki az ország pénzéből felveszi a nyugdijat a nélkül, hogy arra rászorulna, mert hiszen van elég vagyona a nélkül is. Tiltakoznia kell tebát az ellenzéknek, hogy ez így tartson tovább is, ugy, hogy évrőlévre emelkedjék ez a tétel, a mely elmaradna, ha eltörölnék ezeket a miniszteri nyugdijakat. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: No ez behegedült a nyugdijasoknak ! Rakovszky István: Annál boszantóbb, hogy a mikor pénz van, pedig pénznek kell lenni, mert törvényen alapszik a minisztereknek, az államtitkároknak és hasonló kategóriájú uraknak igénye ezekre a nyugdijakra, nincs pénz a tisztviselők fizetésének emelésére. A t. pénzügyminiszter ur ugyan 3 millió koronát, a mi nem elegendő, beállított a budgetbe; de ez nincs arányban azzal az egy millió koronával,, a melylyel egyedül a nyugdijtétel emelkedett. Én abban az egyben a t. pénzügyminiszter úrral egyetértek, tökéletesen igaza van, én is osztom nézetét, hogy a tisztviselői fizetés kérdését nem lehet csak igy elintézni. A tisztviselői fizetések rendezését, t. ház, csakis apasztással és egyszerűsítéssel lehet eszközölni, ugy, a mint azt a t. pénzügyminiszter ur kifejtette. De az is ennek a liberális pártnak a bűne, hogy folyton és folyton szaporította a hivatalokat, hogy minél több ember, még pedig minél nyomorultabb helyzetben jöjjön tőle függésbe, ugy, hogy igen sok a rosszul fizetett tisztviselő, a ki nem tud megélni, és a ki ennek folytán rossz munkát is végez. Ezt a kérdést máskép nem lehet megoldani, mint hogy a szolgálati pragmatikával együtt egy nagy tabula rasat csináljunk ezzel a rendszerrel, egyszerűsítsünk, apaszszuk a létszámot és akkor oda juthatunk, a hol más államok vannak, hogy tisztességesen, jól fizethetjük tisztviselőinket. (Helyeslés a néppárton.) A t. pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy az egyensúly a költségvetésben annak eredménye, hogy a költségvetés reális. Különböztessünk, t. pénzügyminiszter ur! Igenis, reális a t. pénzügyminiszter ur költségvetése, ha a realitásra azt a mértéket alkalmazom, hogy a t. pénzügyminiszter ur nem ád ki többet, mint a mennyit bevesz, hogy a t. pénzügyminiszter urnak mindig van fedezete a kiadásokra. De ha én azt a mértéket alkalmazom a t. pénzügyminiszter urnak költségvetésére, hogy hozzávetőleg a zárszámadások hasonló eredményeket mutatnak-e fel, mint a minőket itt a t. pénzügyminiszter ur előre mondott az ekszpozéjában: akkor az ő költetései a legirreálisabbak, mert akkor, a mi 26 és 85 ezer koronányi felesleget nk ki, milliókkal több jön be. Ennek a*