Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

10 53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. konstatálom, hogy gazdasági helyzetünkben annak több pontján krizises állapot jelenségei mutatkoznak «. Tökéletesen igaza van, látjuk az ismérveket. Mik azok? A tömeges, folytonosan növekedő kivándorlás, a mely 1900-ban 54767 munkás embert vont el a hazától. Ezek csak azok, a kik útlevéllel vándoroltak ki, de azok, a kik útlevél nélkül vándoroltak ki, ezen számon felül vannak. (Igaz! Ugy van! a néppárton,) A második ismérv, hogy az ingatlanok megterhelése folyton növekszik; 1900-ban ezen ingatlanok megterhelése 329 millióval növekedett. Ezzel karöltve jár az ingatlanok végrehajtás által való eladásának folytonos növekedése. Mig 1891-től 1895-ig átlag 15,000 végrehajtást vezettek, 1900-ban már közel 20 ezerre szállt fel az árverések száma. Mindezek daczára a budget ismét emelkedett. A bevételek 1086 milliót tesznek. Itt tehát körülbelül 30 millió a plusz, a kiadásoknál szintén ennyi a többlet, és a felesleg mégis 30 millió. Ezen óriási számoknál ugy gazdálkodik a t. pénzügyminiszter ur, hogy 85,000 korona felesleg mutatkozik és azt mondja, hogy ez mutatja, mily reálisan, mily alaposan állítja ő össze a költségvetést. Én azonban tagadom, hogy ily óriási összegeknél a 85,000 korona felesleg reális számítás, mert ezen felesleg egyetlen nagy tüzeset által felemészthető és eltűnik ugy, hogy ezen feleslegből nagyon könnyen milliókra menő deficzitek származhatnak. Azt a kérdést szeretném itt koczkáztatni a t. pénzügyminiszter úrral szemben, hogy mikép vélekedik ő a felől, hogy meddig emelkedhetik a mi budgetünk, hisz lehetetlen, hogy a nemzeti munka, a nemzeti vagyon egy kiapadhatatlan kut legyen, melyből folyton és folyton meríthető és mennél többet merítünk, annál frissebb legyen a viz. Ezt azért szeretném tudni, mert a t. pénzügyminiszter urnak osztrák kollégája, BőhmBawerk az utolsó pénzügyi ekszpozénál igen érdekesen nyilatkozott arról, hogy mennyiben tartja ő megengedhetőnek, hogy Ausztriában a kiadások emelkedjenek a nélkül, hogy a nemzeti vagyont megtámadják és arra az eredményre jutott, hogy ha ő tekintetbe veszi azon kereseti forrásokat, melyek legjobban tüntetik elő a nemzeti gazdálkodásnak ismérveit és ezeket viszonylatba hozza azon adókkal, melyek ezeket terhelik, akkor 6 tizenegy évi átlag után kap egy számot, mely azt a határt jelenti, melyen belül a budget évente emelkedhetik a nélkül, hogy a nemzeti vagyont érintené. Ezen szám 26—27 millió korona. Kiszámította tehát tizenegy évi átlagból, hogy körülbelül annyira emelkedik Ausztria nemzeti vagyona, hogy ez 26 milliónyi évi adóemelkedést bir el. Én is igyekeztem összeállítani, hogy miképen állunk e tekintetben Magyarországon és kilenczévi átlagot vettem 1893-tól 1902-ig. Vettem azon adatokat a rendes bevételekből ós kiadásokból, melyeket a budget feltüntet és azt találtam, hogy ezen kilencz évben folyton-folyvást emelkedett budgetünk minden évben, két évet kivéve, az 1895. évet, a hol kevesebbet adtunk ki mint az előbbi évben, és az 1898. évet. Összegeztem az emelkedéseket a rendes kiadásoknál és egy összeget kaptam, mely 236,542.000 koronát tett ki. Ezt elosztva 9 évvel, kijött, hogy Magyarország épen annyival növeszti évről-évre a. rendes kiadásait, mint Ausztria, t. i. 26. millióval. Már pedig senki sem állithatja, hogy Magyarország közgazdasági állapotai ép olyan előnyösek, jók és erősek, mint a régi iparral és kultúrával biró Ausztriáéi. Minden azt tanúsítja és mutatja, hogy a mi nemzeti vagyonunk nem gyarapodik, legalább az utolsó öt-hat évben, hanem vagy stagnál, vagy fogy. Mind ennek daczára a t. pénzügyminiszter ur évről-évre fejleszti a budgetet. De nézzük azt, (Halljuk! Halljuk!) mily arányban áll ezen adó-megterheltetés, ezen budget a nemzeti vagyonnal? Megjelent a » Közgazdasági Szemle«-ben egy érdekes értekezés, a mely az osztrák tiszta nemzeti vagyont 60 milliárd koronára teszi, a magyar nemzeti tiszta vagyont pedig körülbelül felére, 31 milliárd koronára. Ezzel szemben a mi budgetünk vagyonúnknak 30-ad részét emészti fel, mert már ebben az esztendőben is 1000 millió koronán felüli budgetünk van. Ha nem emelkedik nemzeti vagyonunk, 30 év folytán maga a budget fogja felemészteni, (Mozgás a jobboldalon.) Maga a pénzügyi jelentés mutatja, hogyan gazdálkodunk mi. Rövid hat év alatt egy óriási összeget bevételeztünk, körülbelül 6,248 milliót; a költségvetés alapján körülbelül 5.800 milliót adtunk ki, külön törvényes felhatalmazások alapján 160 milliót. Már most, ha mi csak ezt a kimutatást veszszük is, azt látjuk, hogy a költségvetés nem komoly, mert hat év alatt 160 millió korona oly kiadásokat tettünk, a melyeket nem a budget keretében valósítottunk meg, hanem a melyeknek megtételére külön törvénykezési intézkedés által hatalmaztuk fel a kormányt. (Ugy van! a néppárton.) A kormány reálisan akar számolni, reális budgetet akar beterjeszteni, azt akarja mutatni, hogy nem fejleszti a budget keretében a kiadási tételeket, ámde elhallgatja azt, hogy a budgeten kivül oly arányban növeszti a kiadásokat, hogy az a budgetjoggal semmiféle összhangzásban nincs. Nagy aggodalomra ád okot az is, hogy a felesleg ily szegény országban 215 millió koronát tesz ki. Ha ily óriási feleslegek vannak, akkor kérdem a t. házat, nem volna-e első szocziális kötelessége a kormánynak ezen felesleget arra használni, hogy az amúgy is túlterhelt állampolgárokon könnyítsen? (Helyeslés a baloldalon.) Nem imminens szocziális kötelessége-e a kormánynak, hogy a legnyomorultabb néprétegre való tekintettel, a melynek a megélhetése sincs biztosítva, ezen óriási összeget ne engedje folyton növekedni, hanem arra használja, hogy adó elengedésével és leszállításával könnyítsen és