Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. 9 És mivel mindezeknél fogva én a kormánytól a jövőben még az ország és hazánkra nézve üdvös és hasznos tevékenységet várok, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Beöthy Ákos: Finis coronat opus! Illyés Bálint jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljak!) Az előttem szólott t. képviselőtársamnak azon fejtegetéseihez, melyekben ő a mezőgazdaságot védelmébe vette, mindenben hozzájárulok. (Helyeslés balfelöl.) De nem jutok ugyanarra a konklúzióra, a melyre jutott t. képviselőtársam, a mely szerint ő ezen érdekek kielégítését, megvédését biztosítva látja a jelenlegi kormány által. És én kérem t. képviselőtársamnak figyelmét, esetleg rektifikáczióját, hogy ha nem adnám hiven vissza beszéde egy részének idézését, a mely az őrlési forgalomra vonatkozik. Ha jól értettem, t. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy nem áll az, —• a mint az én meggyőződésem is az, hogy nem áll, — a mit Sándor Pál képviselő ur mondott, hogy az őrlési forgalom nem volt befolyással a búzaárakra, hanem hogy igenis a búzaárak emelkedésére az őrlési forgalomnak megszüntetése befolyással volt. Helyesen adtam elő ebben t. képviselőtársam nézetét ? Bujanovics Gyula: Igen! Rakovszky István: Hát akkor az én t. képviselőtársammal nemcsak Sándor Pál képviselő ur áll szemben, hanem szemben állanak még sokkal fontosabb tényezők is. Szemben áll maga a t. pénzügyminiszter ur. A t. pénzügyminiszter ur az ő ekszpozéjában a következőket mondta: »a búzaárak, daczára az őrlési eljárás megszüntetésének, nem emelkedtek és igy azon remények, a melyeket sokan ezen intézkedéshez fűztek, egyáltalában nem mentek teljesedésben Tehát a pénzügyminiszter ur ugyanazon a gyékényen árul, mint Sándor Pál képviselő ur és nem azt az álláspontot foglalja el, a melyet t. képviselőtársam és az én csekélységem és azon t. képviselőtársai, a kik ugyanezen agrárius elveket vallják. Ily premisszák után van-e kilátás arra, lehet-e még remélni azt, hogy mindazon elvek megvalósuljanak, hogy szakitson a liberális kormány 30 éves merkantilista irányú múltjával? Én ezt mint nyilt kérdést bővebben fejtegetni nem fogom. Áttérek magára a költségvetésre. És, t. ház, az idei költségvetés tárgyalásánál egy különös jelenség mutatkozott, mely szerint a hogy eddig lezajlott a vita, igen kevesen bírálgatták a költségvetést pénzügyi szempontból és inkább csak politikai momentumok nyomultak előtérbe, inkább csak árpolitikai momentumokra helyezték a fősúlyt. Én e miatt az ellenzéknek szemrehányást tenni nem akarok. Sőt ellenkezőleg, igen érthetőnek tartom, hogy az ellenzék ily irányba terelte az egész vitát. Mintegy ösztönszerűleg KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. ni. KÖTET. nyilvánul ezen vitában az, hogy a kóranyag fészke, a rossz gazdasági állapotoknak okai a politikai rendszerben, azon politikai irányzatban találják kútfőjüket, a mely 34 év óta Magyarországon uralkodik. (TJgy van! TJgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A másik az, hogy az ellenzék visszariadt ettől a fáradságos, sok tanulmányt igénylő munkától; mert ennek sikertelenségéről hosszú időn át meggyőződött. Mindazon kifogásoknak, s azoknak az alapos kritikáknak, melyek itt felhozattak, nyom nélkül hangzottak itt el, a tények igazat adtak az évek folyamán; de javulás, egy jobb útra való terelése az ügyeknek nem következett be. (TJgy van! TJgy van! a néppárt padjain.) A másik ok, a mely meghamisította a parlamentarizmust, a mely kizárja azt, hogy az ellenzéki férfiú, a ki a kritika jogával és kötelességével él az ellenzéki padokon, és még maga irányában is a legszigorúbb kritikát gyakorolja, abból a szenrpontból kiindulva, hogyha ezt nem teszi, könnyen megeshetik, hogy ha [felelőségteljes állásba jut, akkor szavánál fogják, a másik ok az, hogy a parlamenti váltógazdaság, a pártok felcserélése a hatalom kezelésében és az ellenzéki padokon való szereplésben egészen ki van zárva, pedig ez, t. miniszterelnök ur, szintén oly elve a parlamentarizmusnak, a mely biztosabb és határozottabb, mint a mit a múlt héten nem valami szerencsésen méltóztatott érvényre juttatni. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) Nézzük csak meg a 34 éves multat. Nézzük az ellenzék sorsát. Az ellenzék egy harczban van, a mely semmiféle kilátásokkal nem kecsegtet, és ha időről-időre a viszonyok erejénél fogva, a körülmények ellenállhatatlan ereje folytán oly alakzatok adják elő magukat a politikai életben, hogy a többség az erőszak előtt kénytelen meghajolni, akkor nem az következik, mi más országokban, hogy az országgyűlés feloszlatása révén megkérdezik újra a nemzetet, hanem az ellenzéket felszívja a többség, (Mozgás a néppárton.) de mielőtt felszívná, mint vizet a szivacs, a kaudinumi igán keresztül kell a többségnek épületébe, a Lloyd-klubba bevonulnia. A kaudinumi iga mögött azonban egy államférfi áll, a ki rendesen a bankokból bukkan elő, és a ki ha lejárta magát, ismét visszabukfenczezik oda, a hol időközben melengetik és melegen tartják a helyét, (Derültség.) és ez bankdirektori rutinnal 50 perczentre kiegyezik az ellenzékkel, és a szegény agyonüldözött, agyontámadott, agyonzaklatott, agyonrágalmazott ellenzék örül, hogy likvidálhat és elfogadja a szégyenteljes kiegyezést. (TJgy van! a néppárton.) A főhiba minálunk a folyton növekedő budget, a mely éles ellentétben áll azzal a gazdasági hanyatlással, a melyet most már huzamos időn át Magyarországon észlelünk. Senki sem zárkózik el ez elől. A t. pénzügyminiszter ur maga is elismeri ekszpozéjában, hogy »a tényleges gazdasági helyzet, fájdalom, nem kedvező és 2