Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-53
8 53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. tartotta kötelességének, a megtámadott miniszternek elégtételt adandó, a különböző gazdasági egyesületekből, a törvényhatóságokból a miniszternek elismerése és hálája jeléül bizalmat szavazni. (TJgy van ! Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezeket kívántam Sándor Pál t. képviselőtársam beszédére megjegyezni s azon reményemnek adok kifejezést, hogy ha még ma nem is, de talán a jövőben megértjük egymást. T. ház! Teljesen egyetértek egy régebben előttem szólott képviselőtársam azon nagyon helyes közgazdasági elvével, hogy ma Magyarországon már nem a termelés fokozása, annak mindenáron való előmozditása a fő czél, mint inkább a termékek, a termények — legyenek azok mezőgazdaságiak vagy^ ipariak — értékesítésének a biztosítása. (Elénk helyeslés.) Az egyoldalú termelés mihamarább — és erre saját érdekénél fogva mindenki törekszik — túltermelésre_ vezet, a mi a helyzetet csak rosszabbítja. Áll ez különösen a mezőgazdasági terményekre nézve, mert hiszen ezekből kell kikerülni azon összegnek, értéknek, a melyből nemcsak a mezőgazdaság él, de az ipar, a kereskedelem is táplálkozik. Hogy milyen közvetlen, mondhatnám ok- és okozati összefüggés van a mezőgazdasági termények ára és az ipar és kereskedelem fejlődése között, arra nézve legyen szabad egy egész rövid példát felhoznom. (Halljuk! Halljuk/) A múltkor, midőn a kereskedelmi bálon ő Felsége egy iparost tisztelt meg megszólításával, a következő párbeszéd fejlődött ki: » Kereskedő ön, vagy gyáros ?« — kérdezte ő Felsége. »Gyáros és nagykereskedő is vagyok* — volt a válasz. »Milyen szakmában? Javultak-e az üzleti viszonyok ?« — kérdezte tovább ő Felsége. »A textil-ipart műveljük. Sajnos, a viszonyok eddig rosszak voltak, de az utolsó időben javultak valamelyest a búza árának emelkedésével * — válaszolta az illető iparos. Tehát a leghivatottabb tényező, egy nagyiparos, nagygyáros konstatálja, hogy a búza árának csak kis emelkedése is megérezhető az ipar és kereskedelem terén. Mezőgazdasági terményeink értékesítésénél már eddig is nehézségekkel küzdöttünk és ha a legközelebbi ujabb közgazdasági berendezéseinknél, az újonnan kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseknél ez a helyzet nem javulna, vagy talán rosszabbodnék, és ha ezzel szemben a kisebb termelési költséggel számoló keleti államok és a borra nézve Olaszország azon terményeiket, melyekben nálunk már úgyis túltermelés van, a melyek értékesítésénél mi már úgyis nehézségekkel küzdünk, kellő akadályok nélkül hozhatnák be hozzánk, ez egész közgazdaságunkra nézve vészes következményekkel járna. (Ugy van! Ugy van! a középen.) ííem vagyok barátja semmiféle oly tendencziának, mely ringek vagy kartellek alakjában az árak mesterséges felcsigázását, felemelését czélozza; de ismét ezzel szemben épugy elitélek minden oly tendencziát, mely az árak mesterséges lenyomását czélozza. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert teljesen tarthatatlan az az érv, a melyet a múltban gyakran, de a legközelebbi időben is már nem egyszer hallottunk, hogy nem baj, hogy Magygrországon olcsó a termény, hiszen az olcsó búza ad a munkásnak olcsó kenyeret. Tarthatatlan ez az érv, mert először is az olcsó búza még nem mindig jelent olcsó kenyeret, (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) és mivel ha áll is ez a tény, abban az olcsó kenyérben az a munkás magát a nemzuti vagyont emészti és fogyasztja és az ilyenkor mindig bekövetkező rosszabb kereseti viszonyok arra a munkásra nézve nehezebbé teszik annak az olcsó kenyérnek a megszerzését, mint az esetleg méltányos árak. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Egyetértek némely t. képviselőtársamnak előttem a fogyasztási adók ellen történt felszólalásaival, különösen a mi a hus- és a borfogyasztási adókat illeti és ehhez a magam részéről még hozzáteszem, hogy ha a költségvetés keretén belül tudnék találni egy méltányosabb adóforrást, akkor először is a sónak, a nép ezen legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb, sokszor egyedüli fűszere adójának leszállítását üdvözölném. (Helyeslés a jobboldalon.) Kívánnám a kisebb fizetési osztályú hivatalnokok fizetésének javítását és a mellett szolgálati jogviszonyaiknak szabályozását és kívánnám a néptanítók és ezek között különösen a rosszabb helyzetben lévő felekezeti néptanítók helyzetének javítását, a méltányos nyugdíjigények kielégítésével. (HelyesIái.) Erre nézve azonban kijelentem, hogy a t. kultuszminiszter urnak múlt alkalommal adott válasza engem máris megnyugtat és a legjobb reménynyel vagyok arra nézve, hogy ezen jogos igények mielőbb kielégítést is fognak nyerni. Kívánnék én még sok egyebet is, hiszen olyan ideális állapot nem volt, de nem is lesz soha, hogy az egész ország kormányzatát felölelő költségvetésen belül kívánni való, vagy pedig kifogásolni való ne legyen. De mindenekfelett és mindenekelőtt kívánom közgazdasági viszonyainknak a legközelebbi jövőben oly rendezését a vám- és kereskedelmi szerződések megkötésénél, melyek országunk anyagi fejlődését biztosítsák, mert egy anyagilag fejlődő, izmosodó állam mindenre képes, az anyagi romlás lejtőjén lefelé haladó állam pedig, minden ellenálló képességét elveszti. A kormány eddigi működése azon meggyőződést keltette bennem, hogy az ország érdekei iránt kellő érzékkel viseltetik és bizom benne és hiszem, hogy ha szükséges lenne, ezen érdekek védelmében a kellő erélyt is fogja kifejteni tudni. A tapasztalatok arról is meggyőznek engem, hogy a miniszterelnök urnak már szálló igévé vált szavai: »jog, törvény és igazság«, nem voltak a pusztábanelhangzó szók, de hogy ő ezeket a szép elveket a kormányzat minden ágában és minden terén tényleg meg is valósította. (TJgy van 1 TJgy van! a jobboldalon.)