Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-57
118 57. országos ülés x 1902 február 2b-én, hétfőn. (Derültség a jobboldalon. Ellenmondások a szélsŐlaloldalon.) Ezeket csak mint kortesfogásokat hoztam fel, nem én szerkesztettem ezeket, hanem ugy gyűjtöttem össze. Az oláh papoknak is fizetést ad a minisztérium és ez oka annak, hogy az adó felszaporodik. A belényesi és magyar-csékei képviselők voltak okai annak, hogy a marhalevél dija felemelkedett, (Derültség jobbfelöl.) és hogy a belényesi helypénzszedési vám magasabb lett. Pichler Győző: A passzus magasabb is lett! Fassie Tódor: Azt mondják, hogy mi vagyunk ennek az okai. (Nagy derültség a jobboldalon.) Kubik Béla: Tiszta dolog! Kik a felelősek? Talán csak nem mi, a kik csak ellenőrizzük magukat. Fassíe Tódor: Mikor a naj) lement, veszedelmes volt a közeli községekben járni, A belényesi kerülethez tartozó Tárkány, Nyegerfalva és Fenes községekben a lakosok almaszedés és dióvétel czime alatt bejárták az oláh falukat és minden választót, a kiről megtudták, hogy nem a 48-as párthoz tartozik, a saját házában megtámadták és megverték. (Mozgás) Pichler Győző: És nem peticzionáltak. Fassíe Tódor: Igen helyes volt, hogy nem peticzionáltak, mert akkor a belényesi kerület kéjDviselőküldési jogát fel kellett volna a tarkányi, nyegerfalvi és fenesi kortesek miatt függeszteni. (Nagy zaj.) Barta Ödön : Az nem baj! Azt kellett volna tenni! Fassie Tódor : Azzal állottak • elő a 48-as kortesek, hogy most szabad a választás, most csak a 48-as pártnak van létjogosultsága. Pichler Győző: Halljuk, hogy miket mondott Ballagi Sárospatakon? (Mozgás.) Fassie Tódor: Még más adatokat is kívántam felhozni, a melyek az én személyemre vonatkoznak, de ugy látom, hogy a t. túloldalon már nagyon türelmetlenek. (Halljuk! Halljuk! a szélsvbaloldalon.) Kubik Béla: Hangosabban! Fassie Tódor: Remete községben, a melynek majdnem minden tizedik háza bizonyos erkölcsi kötelezettséggel van irántam (Egy hang a szélsöbaloldalon: Talán tartoznál;!) . . . Nem, mert nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy nekem bárki is tartozzék, hanem csak keresztül akartam utazni, azonban betértem a körjegyzőhöz, hogy megkérdezzem tőle, milyen a helyzet? A körjegyző azt mondta, hogy az előtte való estén, miután a község fellázadt, rátámadtak és követelték tőle, hogy miután a körjegyző a másik jelölt lobogóját tűzte ki a községházára, azt onnan vegye le. Le is vették, a jegyzőt pedig kivonszolták irodájából és csak futással menekedhetett, (Mozgás jobbfelöl.) de ablakait betörték. Barta Ödön: Hol törték be? Fassie Tódor: Remete községben. Az uradalmi erdészt megfutamították és arra kényszeritették, hogy otthon tartózkodjék. Nem is mert az utczára menni és élete biztonságának megóvása végett mindig felfegyverezve kellett járnia. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Eközben, amíg én kérdezősködtem, a remetei református lelkész odajött és azt mondta nekem: Uram, ha élete kedves, meneküljön. Én természetesen menekülni igyekeztem. (Nagy derültség a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindjárt gondoltuk!) Nessi Pál: Szégyen a futás, de hasznos! (Derültség.) Fassie Tódor: Mielőtt azonban elindultam volna, egy negyvennyolczas kortes a kocsim hágcsójára lépett és azt kérdezte tőlem: »Tekintetes, nagyságos, méltóságos uram! Hát mondd csak, mit tettél nekünk, amióta követ vagy ?« Horváth Gyula: Semmit! könnyű volt válaszolni ! Barta Ödön: Joga volt megkérdezni. Fassie Tódor: Nem is reflektáltam szavaira, csak annyit mondtam, hogy hagyjon nekem békét. (Nagy derültség a jobb- és a baloldalon.) A lelkész pedig, aki a választáskor ellenfelemnek volt a bizalmi férfia, hogy baj ne történjék, levonszolta azt az embert a kocsi hágcsójáról és igy tovább haladhattam. Barta Ödön: A vita magas színvonalra emelkedett! (Derültség a baloldalon.) Fassie Tódor : A megkövezéstől pedig ugy menekültem meg, hogy lehajoltam a kocsiban, de a kövek fejem felett repülvén el, a kocsist érték. Velem történt ez, olyan asszonyok és férfiak részéről, a kik szőlőmben munkálkodtak mindig. Pichler Győző: Asszony-dolgokról nem illik beszélni! (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Fassie Tódor: Illemet nem fogok tanulni Pichler képviselő úrtól! Innen tovább haladtam Rossia község felé. Bartha Ferencz: Futott, és nem haladt! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Fassie Tódor: Midőn a faluba érkeztem, két csoporttal állottam szemközt. Az egyik nem akart tovább engedni. Azt követelte tőlem, hogy térjek vissza. Midőn vissza akartam térni, akkor meg azt követelték tőlem, hogy a dámosi hegyeken át — a ki ott járatos, bizonyára ismeri — haladjak a Nagyvárad-Kolozsvár felé vezető vasúthoz, a mi azt okozta volna, hogy három nap múlva sem jutottam volna haza. (Derültség a baloldalon.) Azután egy szabadságolt katona lépett a kocsimra és azt kiáltotta rám: »iján 48!« Nem tudott többet magyarul, csak ennyit. Egy másik fiatal ember pedig legalább 5 kilós
