Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

57. országos ülés 1902 február M-én, hétfőn. 119 követ emelt fel, hogy azzal agyonüssön, a mire én rá és a körülötte levőkre kiáltottam: Vigyázzatok, ha engem agyon fogtok ütni, tömlöczbe kerültök! (Nagy derültség a haloldalon.) Sikerült igy tovább mennem egy másik csoport felé, a mely már az én párthiveimból állott. Pichler Győző: Borzasztó dolgok! (Derültség balfelöl.) Fassie Tódor: Igen, borzasztó dolgok. Ezen csoport élén a pap állott és figyelmeztette az utánam futókat, hogy mit csinálnak, az Istenért ? nem tudják-e, nem emlékeznek-e már, nem oly régi dolog, hogy én a községnek az urbér-rendezési ós legelő-elkülönitési perben a kompetencziául kiosztott legelőn és erdőn kivül még 200 hold erdőt szereztem a végrehajtás alkalmával ? Nessi Pál: Mit szerzett ? Fassie Tódor'. Kétszáz hold erdőterületet, törvényes utón. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem magának szerezte!) Rossia községből a tanitó az utánam futottakat figyelmeztette, hogy a ki rám meri tenni a kezét, azonnal agyonlövi; igy aztán tovább futottak, (Egy hang a szélsőbal oldalon: Zalán futása!) előbb azonban a papot megverték és az csak ugy menekülhetett meg az agyonüttetéstől, hogy az iskolába futamodott és bezárkózott. Ezalatt én egy a tenger szine felett 340 méter magasan fekvő hegyen a negyedik községbe mentem étlen-szomjan, részben vitetve, és csak este nyolcz órára — egytől nyolczig mentem — jutottam olyan helyre, a hol némileg biztonságban voltam. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Az utón figyelmeztettek, hogy ne menjek vissza arra. amerre jöttem, és kerüljem a községeket, mert a 48-as kortesek a népet anynyira fellázították, hogy életemet veszithetem, Nessi Pál: Nem volt bebiztosítva ? (Derültség.) Fassie Tódor: Ezek után többet tudnék még mondani, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) de áttérek a t. túloldalról a nemzetiségi kérdésben felhozottakra. Osztom Boncza Miklós azon nézetét, hogy a magyar állani nem eszme, hanem valóságos magyar állam. (Altalános zajos helyeslés.) Holló Lajos: Ez már helyes! Fassie Tódor: A nemzetiségi kérdésben a túloldalról felhozottakat közelebbi megfigyelés és összehasonlítás tárgyává téve, nem tudok tisztába jönni azzal, mit akar a t. ellenzék és mint gondolja a nemzetiségi kérdést megoldhatónak. Kubik Béla: Papp József nagyon szépen elmondta! (Zaj. Elnök csenget.) Fassie Tódor: Egyrészt azt mondják,. hagyjanak fel a románok a passzivitással, lépjenek az aktivitás terére, jöjjenek ide, mondják el itt. mit akarnak; másfelől pedig, midőn az idejött szász nemzetiségi képviselők egyike a szászok kérelmét adta elő, majdnem szétszedték a túloldalról. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem azért! Azért.' mert hazafiattan nyilatkozatokat tettek!) Vájjon mit tennének, ha az aktivitásba lépett románok is itt volnának? Én azt hiszem és ugy képzelem, hogy Pichler Győző képviselő ur hevességében százszoros elnöki rendreutasításban részesülhetett volna. Az 1901-iki költségvetés alkalmával tartott felszólalásomra azt mondták, hogy csak akkor adnak hitelt, ha őszinte, továbbá azt mondták, hogy román hazafitól nagy kegy, ha magát a haza hívének vallja, és hogyha magát aláveti minden törvénynek. Különben... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Csak egy kicsit hamjosahban beszéljen! Nem halljuk !) Kérem, majd fogják olvasni. Míg ellenben a passzivista lapok azt írták, hogy ki bizott meg engem, hogy ugy beszéljek? Papp József képviselő ur itt kifejezésre juttatott hazafiságának csak azon esetben adnak hitelt, ha azt, a mit itt elmondott, a választói előtt is. a nép előtt is el fogja mondani. Hát bátor vagyok kérdezni, nem nagyobb terjedelemben érvényesül, nem messzebbre kiható-e az. ha a román ajkú képviselő itt a házban nyilatkozik, (Igaz! Ugy van!) és itt a házban mondja el, az ország szine előtt azt, a mit hazafias érzése sugall? (Elénk tetszés jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály kéjjviselő ur pl. csak azon esetben volna megnyugtatva, ha a Papp József által előadottak mind a nemzetiségek altul ki is nyilvánittatnának és a nem román ajkúak is magyarul kiáltanák és mondanák: Eljön a haza! Isten áldd meg a magyart! Holló Lajos képviselő ur már igen helyesen azt mondta: éreztessük, győzzük meg a nemzetiségeket arról, hogy itt a magyar faj hegemóniáját nem ugy akarják keresztülvinni, hogy elvonják a többi nemzetiségek nyelvbeli és vallásbeli jogait. Bizony Ákos képviselő ur szerint a nemzetiségek sehol annyi joggal nem ruháztattak fel, mint nálunk, és a helyett, hogy köszönettel fogadnák ezen eredményeket és igyekeznének a haza polgáraivá válni, kifelé gravitálnak. Polczner képviselő ur azt mondja: A mostani kormány alatta nemzetiségi jogosulatlan törekvések már annyira nőttek, hogy a szászok és oláhok, a tótok, szerbek és horvátok mind a magyarok ellen törnek. íme, nem egy nagy chaos ez ? Hát mondja meg nekem Bizony Ákos képviselő ur, valamint Polczner Jenő képviselő ur, hogy miképen gravitálnak kifelé, és miként törnek a magyarokra pl. a románok ? Kern közös-e a sorsunk jóban, rosszban? Nem egy-e a teherviselésünk? Nem voltak-e a románok sorsosai a magyaroknak a letűnt évezredben? Nem együtt harczoltak-e a magyarországi románok a magyarokkal a szabadságharezban ? Nem ott ontották-e a verőket a hazáért az oláhok, a hol a magyarok? Nagyvárad piaczán pl. f848-ban igen gyakran több oláh ujonezhonvéd gyűjtetett össze, a kik szellős öltözetben, mezítláb, nagy hidegben, dideregve várták a csapatba való beosztatásukat.